Lehet-e a robotoknak lelke?

Kornai András szerint „minden, ami a lélekhez kell, már ki van találva, csak össze kell rakni”. Számítógépes hasonlattal élve a lélek egy szoftverhez hasonlatos, az agy pedig a hardverhez: az agy egy „masina”, semmi transzcendens nincs benne, olyan automata, ami alá van vetve a fizika törvényeinek. Ha ez a feltevés helyes, az azt jelenti, hogy a lélek igenis megépíthető, a lélek „részei” a szabad akarat, a moralitás és a lelki erő. A tudomány számára ezek adottak, bár még nem tudták összehangolni őket, már ma is olyan gépeket tudnak létrehozni, melyek nagyon komoly szenzorikus és motorikus képességekkel rendelkeznek. A matematikus példaként említette a hat évvel ezelőtt megépített Boston Dynamics Big Dogot, ez a „kutya” körülbelül 200 kilót bír el, katonák hátizsákjait cipeli, mozgását látva az emberi mozgásformák jutnak eszünkbe. A lélek megépítése a technika – és főleg az automaták – folyamatos fejlődésének, és egyfajta tudományos kihívásnak köszönhető. Bár még nem sikerült olyan robotot létrehozni, mely az embereket kinézetével megtévesztené, a csótányok esetében más a helyzet: több kísérlet szerint az igazi csótányok gond nélkül követik a műcsótányokat.

Mérő László nem értett egyet azzal, hogy a lélek megépítése mindössze azon múlik, hogy a tudomány képes-e összeilleszteni az elemeket. Sokkal bonyolultabb dologról van szó: egy olyan zsenire lenne szükség a lélek életre hívásához, amilyen százévente csak egyszer születik (de lehet, hogy még ritkábban). Abban sem értett egyet, hogy jó dolog lenne, ha a gépeknek lelkük lenne. Véleménye szerint nem örülnénk, ha a mobiltelefonunk nem működne, mert éppen rossz napja van, vagy esetleg pihenni akar. „Mit kezdenénk egy szerelmes robottal, akinek nincs kedve ahhoz, amit mi mondunk neki?” – tette fel a kérdést, majd hozzátette „óriási innovációra lenne szükség ahhoz, hogy egy élettelen gépbe lelket öntsünk.” Az innováció mértéke nem azon múlik, hogy mennyire szellemes vagy mennyire hasznos, hanem azon, hogy hogyan illeszkedik az adott gazdasági környezetbe. Téves azt gondolni, hogy már minden ki van találva ahhoz, hogy lelket csináljunk. Nagy kockázatot vállaló befektetőt kell keresnünk a megvalósításhoz – ha létezik egyáltalán olyan ember, aki ekkora bizonytalanság mellett is óriási összegeket hajlandó belefektetni.

Ruff Tibor az etika felől közelítette meg a robot és a lélek összefüggésének a kérdését. Véleménye szerint a mesterséges intelligenciát valószínűleg meg lehet alkotni, és meg is fogjuk, a fő kérdés az, hogy barátságos vagy barátságtalan lesz-e. A probléma lényege, hogy ha a több generációs gépek már egymást tervezik, és túllendülnek az emberi agy kapacitásán, és egyre jobban és jobbat tudnak termelni, akkor az ember mennyire válik alacsonyabb rendűvé. A gép és lélek viszonyának kérdésére a választ alapvetően a világnézetünk határozza meg. Ha úgy gondoljuk, hogy nincs egy végső, transzcendens valóság, csak anyag van, és az ember is véges mennyiségű anyagi adatra vezethető vissza, akkor az ember működése teljes egészében leképezhető. Ebben az esetben egy kellően nagy számítógép képes lesz emberként funkcionálni. De ha úgy nézzük, hogy az embernek része a szellem (nevezhetjük spirituális valóságnak is), akkor az ember „bedigitalizálása” véges adattal és véges eljárással nem teljesíthető, hiszen az emberben lesz egy olyan végtelenség, amit a gépek nem tudnak csinálni. Kérdéses, hogy a robotok képesek lesznek-e majd emberséges etikát elsajátítani. Vajon lehetséges-e algoritmusokban egy olyan etikai programot beléjük építeni már a legelején, amiről meg lehetünk győződve, hogy a sokadik számítógép esetében is a jót fogja követni? Ruff szerint nem, mert a robotok nem emberek, az etikához pedig nem csak ésszerűség, hanem érzelem is kell, amit a gépek nem tudnak megtapasztalni, átélni.

Az előadások utáni élénk vita leginkább a lélek mibenlétéről szólt. Ruff szerint Kornai tudatfogalma (ami maga az agy, a hardver) még materialista értelemben is nagyon le van szűkítve: megfeledkezik többek közt a hormonok szerepéről is, ez pedig alapvetően határozza meg a lélekről (szoftver) alkotott elképzelését a megépíthetőségéről. Problémás az is, hogy a robotok az emberi élet sajátosságait, például a szerelmet, halált vagy akár a táplálkozás szükségességét csak korlátosan vagy egyáltalán nem tudnák megtapasztalni. Mérő szerint nagy kihívás ilyen gépeket építeni, de megjegyezte: a lélekkel bíró és ezáltal szabad akarattal rendelkező robotok nem feltétlenül könnyítenék meg mindennapjainkat.

Fotók: Inspiráció Műhely

A cikk az ELTE Rektori Titkárság gyakornoki programjának keretében készült.