„A kémia, a fizika és a matematika egyformán érdekelt”

Mit jelent az Ön számára a nemrégiben elnyert elismerés, a Polányi-díj?
Természetesen nagy öröm, ha a kollégák úgy látják, munkám érdemes erre a díjra. Elméleti kémiával foglalkozom, ami a kísérleti kémikusok szemében gyakran csak valami úri huncutságnak tűnik, ezért külön nagy öröm, hogy idén elméleti emberként én nyertem el ezt az elismerést.

Mivel foglalkozik a fizikai kémia, és mit lát a szakterülete fő vonzerejének?
A kémiában a molekulákkal, az anyagokkal foglalkozunk. Tulajdonképpen két részre lehet bontani a tevékenységünket: az egyik a molekulák, az anyagok előállítása, a másik pedig a tulajdonságaik mérése, meghatározása – a fizikai kémia az utóbbival foglalkozik. Mint elméleti kémikus, a fizikai kémián belül elméleti módszereket használok arra, hogy anyagok tulajdonságait leírjam, vagy megjósoljam. Egyértelmű volt a választás, és már gyerekkoromban elhatároztam, hogy fizikai kémikus leszek, mivel a kémia, a fizika és a matematika egyformán érdekelt. Ebben, amit most csinálok, mind a három benne van.

Az indoklás szerint „magas szintű ab initio kvantumkémiai módszerek kidolgozásáért" részesült az elismerésben. El tudná magyarázni, mire való ez a módszer?
A molekulák tulajdonságainak megértéséhez kvantummechanikát használunk, amelynek alapegyenlete a Schrödinger-egyenlet. Ezt kell megoldjuk, hogy a molekulák tulajdonságairól információt szerezzünk. Mivel azonban ezt nem lehet egzakt módon megoldani, közelítő eljárásokra van szükségünk. Ab initio módszereknek hívjuk azokat a közelítő eljárásokat, amelyek ugyan közelítéseket tartalmaznak, de semmiféle kísérletből származó adatot nem használnak fel ezekhez a jóslásokhoz, tehát pusztán elméleti megfontolásokra épülnek. Mi egy ilyen módszert dolgoztunk ki, amely viszonylag sikeres molekulák egy bizonyos csoportjának a leírására.

Milyen tudományos haszna lehet ennek a módszernek?
Amit mi csinálunk, az alapkutatás, ezért nagyon nehéz megfogalmazni olyan célokat, amelyek közvetlenül a hétköznapokkal állnak kapcsolatban. Ez azt is jelenti, hogy nem közvetlenül azzal a céllal fejleszt az ember, hogy a módszernek később valamilyen alkalmazása legyen, hanem mert valamilyen tulajdonságot, valamilyen összefüggést meg akar érteni. A sikeres kutatások általában azért hasznosulnak (csak nem lehet előre tudni, hogy pontosan mikor). Annyit mondhatok, hogy ezek az ab initio módszerek – ha nem is éppen az általam kidolgozott ún. AQCC módszer – egyre nagyobb molekulák leírására alkalmasak. Hogy a saját kutatásainkból hozzak példát, most azzal foglalkozunk, hogy mi történik a DNS molekulával, ha fényhatás éri. Azt vizsgáljuk, hogy a napsugárzásban is jelenlévő UV fény milyen változásokat okoz a genetikai információért felelős DNS-ben, pontosabban ennek a molekuláris alapjait próbáljuk megérteni e módszerek segítségével.

Mik a hosszú távú kutatási tervei?
Jelenleg az előbb említett gerjesztésekkel kapcsolódóan próbáljuk megérteni, hogy történik-e elektromos vezetés a DNS molekulákban. Vannak ugyanis kísérletek, amelyek ezt igazolni látszanak, és vannak olyanok, amelyek az ellenkezőjét. Ha a DNS valóban vezet, és mi megértjük ezeket a folyamatokat, akkor az elméleti módszerekkel lehetőség lenne különleges vezetési tulajdonságú rendszereket tervezni. De ez még egy nagyon távoli terv, inkább csak álom.

Ön nemcsak oktató, nemcsak kutatócsoportot vezet, de a Bolyai Kollégium igazgatói feladatait is ellátja.
Úgy látom, hogy a megnövekedett évfolyamlétszámokkal nagyon megváltozott a hallgatók összetétele, és a legjobbaknak szükségük van egy olyan közegre, ahol a hozzájuk hasonló érdeklődésű és motiváltságú emberekkel lehetnek együtt. Ez az egyik legfontosabb eleme a szakkollégiumi létnek, éppen ezért fontos az is, hogy a kollégiumi tagoknak lakhatást is biztosítunk. Ha ilyen koncentráltan vannak együtt a kiemelkedő hallgatók, akkor könnyebb megadni nekik a lehetőségeket, ami a fejlődésükhöz szükséges. A TTK és az IK legjobb hallgatóival van dolgom, értük érdemes dolgozni. A Bolyai Kollégium bizonyos szempontból különleges is a többi szakkollégiummal összehasonlítva, kutatás például a Kollégium keretein belül nem folyik, hiszen a TTK és az IK erre elegendő lehetőséget tud biztosítani a hallgatóknak, viszont szakszemináriumok mellett kulturális és társadalmi témákban gazdag programot szervezünk, ami nem csak a tudományos előmenetelben játszik fontos szerepet. A Bolyai esték sorozatban Magyarország vezető értelmiségéből hívunk meg érdekes embereket, természettudósokat, de akár politikusokat, művészeket, egyházi személyeket is. A Kancellár úr érkezése nyomán történő átszervezés keretében a szakkollégiumok helye is változik az egyetemi struktúrában. Öröm számunkra, hogy mind a Rektor úr, mind pedig a Kancellár úr támogatja a szakkollégiumokat, Ha ez egy kis többletforrással is járna, akkor én először  szakszeminárium vezetők státuszát szeretném megerősíteni, akik jelenleg társadalmi munkában végzik a feladatukat.

Bécsben szerzett PhD fokozatot a nyolcvanas években. Milyen tapasztalatokat szerzett itt, és ezek mennyiben segítették a munkáját?
Kutatóként, egyetemi emberként a külföldi tapasztalatok elengedhetetlenek, ezek nélkül nem lehetséges magas szintű egyetemi oktató-kutató munka. Az én karrieremet a külföldi tartózkodások alapvetően meghatározták, elindítottak egy irányba: sokat tanultam a kutatás módszertanáról és megteremthettem a nemzetközi kapcsolatrendszert is, ami szükséges ezen a területen. De a kutatás más aspektusairól is sokat tanultam. ’86-ban végeztem, és akkor kerültem ki Bécsbe doktoranduszként – abban az időben Magyarországon egyáltalán nem lehetett kvantumkémiai számításokat végezni, mert nem volt meg a megfelelő számítógépes háttér. Ez ma már csak történelem, de pontosan emlékszem, hogy az ott szerzett tapasztalatokat használtuk ahhoz, hogy az első munkaállomásainkat itthon megvegyük.

Saját ELTE-s tanulmányai során volt olyan meghatározó tanára, akinek úgy érzi, hogy sokat köszönhet?
Fogarasi Géza professzor úr volt, aki a pályán elindított. Vele készítettem el a szakdolgozatomat, vele végeztünk el kínlódva az első itthoni kvantumkémiai számításokat, vele készült el első publikációm. Ezekből rengeteget tanultam, és segített abban, hogy Bécsben is megállhassam a helyemet. Aztán szintén ő volt, aki a bécsi doktori címem megszerzése után megteremtette a lehetőséget, hogy az ELTE-n folytathassam a pályámat. Azóta is szorosan együtt dolgozunk, jelenleg is van közös projektünk.