ELTE-s oktató a Nature hasábjain
A bronzkori Eurázsia populációgenetikai jellemzőit tanulmányozta egy nemzetközi kutatócsoport: a vizsgálatokban Hajdu Tamás, az ELTE TTK Biológiai Intézet kutatója is részt vett. Az eurázsiai népességek archeogenetikai kutatásának legújabb eredményei a Nature június 11-i számában jelentek meg.
A bronzkori Eurázsia i. e. 3000–1000 közötti kétezer éves története nagy kulturális változásokkal, és kisebb-nagyobb népesség mozgásokkal jellemezhető. A mozgalmas időszak populációgenetikai jellemzőit tanulmányozta egy nemzetközi kutatócsoport, megkísérelve a genetikai eredmények régészeti értelmezését is. A kutatásokat dán és svéd kutatók, Morten E. Allentoft, Martin Sikora, Eske Willerslev, valamint Kristian Kristiansen és Karl-Göran Sjörgen vezették, számos magyarországi résztvevővel.
A nagyszabású kutatási projektben 101 eurázsiai, közte 4 magyarországi középső bronzkori lelőhelyről (Érd, Százhalombatta, Battonya, Szőreg) származó humán csontmintát elemeztek. A kutatásban az MTA BTK Régészeti Intézete (Kiss Viktória, Szeverényi Vajk), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke és a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára (Hajdu Tamás), a százhalombattai Matrica Múzeum (Vicze Magdolna), Tóth Gusztáv, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet volt hallgatója, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke (Pálfi György, Paja László), valamint a Torontói Egyetem (Paul R. Duffy) munkatársai vettek részt. 
Az eredmények azt mutatják, hogy az eurázsiai bronzkor populációtörténeti szempontból meglehetősen dinamikus időszak volt: nagyobb népességmozgások is történtek, amelyeknek meghatározó szerepe volt a mai Európa és Közép-Ázsia népességtörténeti képének létrejöttében. Az i. e. 4. évezred végén és a 3. évezred elején a kelet-európai sztyeppéről Közép-Európa irányába mutathatók ki vándorlások, amelyet a genetikai adatok alapján később egy kelet felé irányuló visszaáramlás követett. Ez a folyamat megfelel az indoeurópai nyelvű népek eredetéről vallott egyik elméletnek.
Fontos eredmények születtek a laktózérzékenység kérdéskörében is: a korábbi általános vélekedés szerint a laktóztolerancia a Balkánon vagy a Közel-Keleten fejlődött ki, az újkőkori élelemtermelés bevezetésével összefüggésben. A mostani kutatás azonban azt bizonyítja, hogy az a mutáció, amely a laktóztoleranciát eredményezi, még a bronzkorban is ritka volt Európában. Ez a genetikai jelleg feltehetően a Jamnaja népesség kaukázusi pásztoraival együtt érkezett Európába, de az a szelekció, amely a legtöbb európait laktóztoleránssá tette, sokkal később játszódott le.
A vizsgált közép-európai minták esetében a keleti eredetű Jamnaja közösségek génjeivel a legtöbb kapcsolatot a zsinórdíszes kultúrához, majd csökkenő mértékben a harang alakú edények köréhez sorolt egyének mutatják. A magyarországi középső bronzkori minták esetében ez a genetikai kapcsolat azonban nagyon kismértékű. 