125 éves a gyógypedagógus-képzés Magyarországon
Magyarországon az 1800-as években jöttek létre az első gyógypedagógiai intézetek, ami hamarosan maga után vonta a speciális tanerőképzés elindítását is. Sorban nyíltak a képzőtanfolyamok, ahol egy-egy speciális gyógypedagógiai, akkoriban „emberbarátinak” nevezett intézménytípus nevelési-oktatási feladataira készítettek fel. Ezeket többnyire az adott speciális szakterület elsőként létesített anyaintézményei szervezték és működtették, képzési programjaikat valamilyen pedagógiai – tanári vagy tanítói, esetleg lelkészi – előképzettségre építve.
A fordulópont 1899-ben következett be, amikor Náray-Szabó Sándor orvos, államtitkár a fogyatékos gyermekek oktatásának központosítására a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban megalakította a Gyógypedagógiai Ügyosztályt, és elindította a speciális tanerőképző tanfolyamok egyesítésének folyamatát. Így jött létre és kezdte meg működését 1900-ban Vácott a Gyógypedagógiai Tanítóképző, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar jogelődje.
Az intézmény 125 éves történetéről a Kar számos dokumentumot és tárgyi emléket tartalmazó gyűjteménye tanúskodik. Ebben olvasható például az a levél, amelyet 1893-ban a nagyméltóságú miniszter úrnak írtak, mondaná meg, hogy szólítandók majd az itt végzett pedagógusok. De van jegyzőkönyv is arról, hogyan illik intézni az itt tanuló fiatalemberek becsületbeli ügyeit. Az 1900-as évek elejéről fennmaradt egy államvizsga-tételsor a siketnémák oktatásáról, és megőrződött egy hallgatói gyakorló kártya is az időképzetekről. A dokumentumokból egy tipikusnak mondható hallgatói, későbbi gyógypedagógusi életút is visszakövethető. A tárgyi emlékek között feltűnik például Ranschburg Pál mnemometere, amelyet a tudós igazgató az emlékezet vizsgálatára fejlesztett ki, valamint Illyésné Kozmutza Flóra szakmai munkásságának legfontosabb darabjai is megtalálhatók itt. Nagyné Schiffer Csilla docens a kar ritka példányokat is tartalmazó speciális könyvtárára is felhívja a figyelmet. A hazai felsőoktatatás világszintű újítása volt, amikor bevezette a gyógypedagógia minden szakirányának – tehát a siketekkel, vakokkal, beszédhibásokkal és gyengeelméjűekkel foglalkozó szakembereknek – egy intézetben való, egységes tanítását felsőfokú szinten. Ez annak köszönhető, hogy már az 1802 óta működő váci siketnéma intézetben megtapasztalták:
a hatékony fejlesztéshez általánosabb tudásra is szükség van.
Mindmáig az a tapasztalat, és ehhez igazodik az ELTE képzése is, hogy a gyógypedagógusoknak nem elég egy-egy fogyatékossági típusban elmélyedni, szükség van a szélesebb körű, hosszabb ideig tartó és emelt szintű képzésre.
Sokat vitáztak kezdetben azon is, hogyan hívják ezt a képzést és tudományt. Fontosnak tartották, hogy a folyamatban vagy egyes fázisaiban orvos, később pedig pszichológus is jelen legyen, de abban is biztosak voltak, hogy a sérültekkel való törődés, fejlesztés mégis csak alapvetően pedagógiai fókuszú tevékenység, így szilárdult meg a gyógyító nevelés vagy gyógyító pedagógia elnevezés. Bár mára már ez is meghaladottá vált, a fejlődés egy fontos állomásaként tekinthetünk rá.
Az intézmény alapvető feladata a fogyatékos és a nem fogyatékos emberekkel kapcsolatos ismeretek megalapozása, folyamatos bővítése és átadása. Mint Regényi Enikő adjunktus mondja, a Bárczin a gyógypedagógiát mindig is multidiszciplinárisan és evidenciaalapon, példaadó emberségből és emberséggel tanították és művelték.
Az emberbarátságot a II. világháború idején különleges módon is kifejezte az intézmény. Bárczi Gusztáv akkori igazgató a vészkorszakban 70 fiatalt, köztük 69 zsidót vett fel az intézmény égisze alatt működő Csalogány utcai, illetve Alkotás utcai fogyatékos intézetbe értelmi fogyatékosként, többek között Ecséri Lillát, aki túlélőként megírta emlékeit. Az egykori intézményvezető életmentő tevékenységéért 2017-ben posztumusz Yad Vashem-díjat kapott. A szakma gyakorlásához sokféle magas szintű tudásra van szükség, ezt az intézmény vezetői és munkatársai a kezdetektől a nemzetközi szakmai közösség elismerése mellett biztosították és példázták. A képzést mindmáig intenzív kutatómunka alapozza meg, e kutatások során pedig
nem egyszer születnek világszinten figyelemre méltó eredmények.
Ranschburg Pál (1870-1945) kiemelkedő elme- és ideggyógyász, a kísérleti pszichológia és a gyógypedagógiai pszichológia magyarországi megteremtője volt, iskolateremtő kísérleti laboratóriumában fedezte fel a homogén gátlást (az ún. Ranschburg-fenomént). Mellette kezdett el dolgozni, majd kapott önálló labor vezetésére megbízást Szondi Lipót (1893-1986), a sorsanalízis és a Szondi-teszt nemzetközi hírű megalkotója. Az orvosi diplomával szintén rendelkező Bárczi Gusztáv (1890-1964) a siketnéma és nagyothalló gyerekek tanításának nemzetközi gyakorlatát dolgozta ki, 1934-ben leírta az agykérgi eredetű siketnémaság kórképét, a kezelésre kidolgozott hallásnevelési eljárása pedig világszerte ismertté tette a nevét.
Éltes Mátyás (1873-1936) az értelmi fogyatékosok nevelése, oktatása terén ért el jelentős eredményeket a korabeli modern pszichológiai és pedagógiai irányzatok felhasználásával, Tóth Zoltán (1883-1940) a vakok emlékezetével és szókincsével kapcsolatosan közölt adataival, valamint a tudományelméleti alapmű elkészítésével szerzett elismertséget, Göllesz Viktor (1930-1999) pedig a rehabilitáció fontosságára hívta fel a figyelmet.
A magyar gyógypedagógia tudományának egykori és mai állapota között a leglényegesebb eltérés az, hogy e tudomány a századfordulón természettudományos indíttatású „magyarázó” tudományként kezdett kialakulni, napjainkra viszont antropológiai érzékenységű,
társadalomtudományi hangsúlyú „megértő” tudománnyá kezd válni.
A Bárczi a világon talán az egyetlen olyan egyetemi kar ma, ahol a gyógypedagógia és a fogyatékosságtudomány együtt, egymásra kölcsönösen hatva működik a tudás bővítésében és megosztásában egyaránt. Mint Papp Gabriella jelenlegi dékán mondja, a Karon a „Semmit rólunk nélkülünk!” elv jegyében participatív oktatók is részt vesznek a képzésben: nem csak „róluk” tanítanak, hanem „velük” együtt formálják a hallgatók tudását.
A Kar kiemelkedő mai innovációja az Együtt oktatunk! participatív felsőoktatási módszertan, ami felkerült az ELTE know-how listájára is. A három rendszerelemből álló konstrukció elméleti hátterét a Fogyatékosságtudomány (Disability Studies) adja. A Disability Awareness Training (DAT) participatív szemléletformáló program célja, hogy növeljék a munkahelyek nyitottságát a fogyatékossággal élő munkavállalók iránt. A program vállalati környezetben valósul meg. A kenyai iskolafejlesztési projekt keretében a Bárczi munkatársai kenyai kisgyermekek szűrését végzik négy fogyatékosságspecifikus területen, megtalálják a szükséges egészségügyi beavatkozásokat, és az inkluzív módszertant megismertetik a helyi pedagógusokkal, tanácsadást tartanak a szülőknek, a gyerekeknek pedig képességfejlesztő gyermekprogramokat biztosítanak.
A Karon jelenleg is intenzív, az országban egyedülállóan széles körű kutatási-fejlesztési tevékenység folyik, 8 tudományos műhelyen. Az MTA-ELTE Nyelvfejlődési Zavarok Kutatócsoport szűrőeljárásokat és intervenciós módszereket dolgoz ki nyelvi eltérést és nyelvfejlődési zavart mutató gyermekek és a velük foglalkozó pedagógusok részére, az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport (MASZK) eszközöket és módszertanokat fejleszt az autizmussal élők és családjaik, valamint a szakemberek számára. Többen tagjai az MTA-ELTE Pszichomotoros Fejlődés Kutatócsoportnak is. Idén először nyerte el Az ELTE Ígéretes kutatója címet bárczis kolléga, ugyanő elnyerte a Bolyai-ösztöndíjat is 2024-ben.
Az adatgyűjtés 2025. áprilisban zajlott, az ábra az ekkor aktív hallgatói létszámot tartalmazza.
Az intézmény munkatársai kezdettől fogva a fogyatékos emberek életminőségének javítását, társadalmi helyzetének megerősítését célzó aktív szakmapolitikai tevékenységet is folytattak, mára pedig rendszeres konzultációs kapcsolat és képviselet épült ki a gyógypedagógiai, fogyatékosságügyi, egészségügyi és szociális szakmai és civil szervezetekkel, támogatva a fogyatékos emberek életét meghatározó döntési fórumok munkáját.
Évfordulókban igazán bővelkedik a 2025-ös év. Idén 50 éve, hogy az 1975-ben még önálló főiskola felvette Bárczi Gusztáv nevét, éppen negyedszázada, hogy az intézmény az ELTE részévé vált Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar néven, 15 éve pedig a Szenátus döntése alapján nevéből eltűnt a „főiskolai” jelző, és egyetemi karrá vált.
A jubileumi évet a Kar rendezvények sorozatával ünnepli meg. A sort a Magyar Tudomány Ünnepén 2024 novemberében megrendezett szakmai konferencia nyitotta meg, legutóbb pedig a gyógypedagógia nemzetközi napján szerveztek színes programot közös sétával, filmvetítéssel, előadásokkal és kiállításokkal.