A 2017-es év „sci-ndikátorai”
Az idén első ízben megrendezett tudománykommunikációs versenyt természettudományi, műszaki, informatikai és matematika szakos hallgatók száma a Nők a Tudományban Egyesület hirdette meg azzal a céllal, hogy segítsék a fiatal kutatókat tudományterületük, kutatási céljaik és eredményeik közérthető megfogalmazásában, megnyerő átadásában akár a nagyközönség, akár eredményeik jövőbeli hassznosítói előtt. A verseny meghirdetői tehetséges és kreatív fiatalokat kerestek, akik szakmai eredmények elérése mellett az érvényesüléshez a versenyszférában és a tudományos pályán is nélkülözhetetlen kommunikációs készségek fejlesztését is fontosnak tartják.
További fontos célkitűzése volt a versenynek, hogy az egyetemisták kilépjenek a tudomány elefántcsonttornyából és nyissanak a gyakorlati felhasználás felé: támogatókat találjanak, hiszen így közelebb kerülhetnek terveik megvalósításához. Sokuk számára az üzleti és akadémiai szférából számos felajánlás is érkezett:
a verseny a híd szerepét is betölti az egyetemek és az ipar között.
De „a verseny hozadéka nemcsak az, hogy fiatal kutató lányok és fiúk kezébe eszközt adtunk önmaguk kifejezésére”, mondta Szigeti Fanni, a Nők a Tudományban Egyesület ügyvezetője, „hanem elősegítettük a nyitottságot is egymás irányába. Különböző diszciplínák képviselői megismerték és megkedvelték egymást. Ez a tudományos érzékenyítés szép és fontos hozadéka a kezdeményezésnek”.
A versenyre saját tudományos ötletet, illedtve kutatást bemutató videóval lehetett benevezni, ezek közül választotta ki a zsűri azokat, melyeknek alkotóit személyesen is meg akarta ismerni. A legsikeresebb versenyzőket több alkalomból álló mesterkurzuson mentorok segítették kommunikációs és előadói készségeik fejlesztésében. A döntőbe jutott fiatalok március 30-án az Állatkert Csillagterében mutatták be, mire jutottak az elmúlt hetekben filmes- és kommunikációs szakemberek segítségével.
Az izgalmas és színes döntőben az ELTE TTK fizika szakos hallgatója, Takács Ádám a Kvarkoktól az Ősrobbanásig című munkájával 2. helyezést el. A versenyen a közönség is szavazhatott: a megjelentek a szintén ELTE-s Farkas Alexandra doktorandusz (TTK Környezetbiológia doktori program) A dunavirág fénybörtöne című előadását ítélték a legjobbnak.
Takács Ádám hisz benne, hogy a „részecskefizikával foglalkozom” mondat egy jó beszélgetés kezdete és nem a lezárása kell, hogy legyen. A természettudományokra úgy tekint, mint egy gondolkodási modellre, amely a hétköznapokban is a hasznunkra lehet – csak egy kis elszántság kell hozzá. A kutatócsoportban – amelyben dolgozik – az Univerzum korai anyagának közvetlen az Ősrobbanás utáni állapotát vizsgálja elméleti számításokkal, melyeket a magas prestizsű CERN Nagy Hadronütköztető kísérleteivel ellenőriznek. Takács Ádám területe ezen belül olyan részecskék keletkezésének megértése, melyek a mai világunkat is felépítik, mint például a protonok. A fiatal kutatót az Új Nemzeti Kiválóság Program is támogatja.
Farkas Alexandra az ismeretterjesztés megszállottja, aki abban látja egy tudományos kutató sikerét, hogy érthető válaszokat tud adni az élet legegyszerűbb kérdéseire. Szerinte a jövőről való felelős gondolkodás néha a legkisebb gesztusokkal kezdődik. Társaival egy fénysorompót fejlesztett ki azért, hogy a kérészek ne a kivilágított hidakra, hanem a vízbe helyezzék petéiket, így gondoskodva a következő generációról. Megmentésük a vízi életközösségben betöltött szerepük miatt is rendkívül fontos, a kifejlett példányok ugyanis számos faj táplálékait jelentik.
Az ELTE hallgatói közül a 12 döntős között szerepelt Becz Barnabás, a TTK biológia szakos hallgatója, aki csillós egysejtűekkel foglalkozik; az alkalmazott matematikát tanuló Halas Valentina, aki az emberek gondolataiban előforduló mintákat térképezi fel; és az üstökösöket vizsgáló Molnár Janka fizikus hallgató is.
Az USTREAM – an IBM Company felvétele a döntőről
Forrás: Sci-ndicator