A biológiai sokszínűség megőrzéséért
Páratlan szépségű természetes élőhely húzódik meg az M3-as autópálya melletti Szilas (Nevesincs-tó) környékén. A természetvédelmi, rekreációs szempontból is jelentős, és az élhető városi (budapesti) környezet biztosítása miatt kiemelt fontosságú rákospalotai turjánvidék természeti értékeiről számos összefoglalás jelent már meg ismeretterjesztő kiadványok, tanösvények és szakértői vélemények formájában.
„A pangóvizes, szerves anyagban dús, lápos és ásványi anyagban bővelkedő mocsári területeket nevezte az itt élő nép egykor turjánnak – mondja Kriska György. – A turján név a 19. század második felében vált szakszóvá, hajdani, összefüggés nélküli medermaradványokban kialakult mocsarat jelent. Létrejöttét a kedvező vízellátottság segítette, talaját pedig tőzeges síklápok, lápos réti talajok, valamint réti talajok alkotják.”
Rákospalotai óvodások ismerkednek a Szilas-patak élővilágával a turjánvidéken 2020. augusztus 25-én (Fotó: Kriska György)
A Duna-völgy alacsonyabb, ártéri területeit egykor gyakran elérték a nagyobb árvizek, így a turjánosok nagy része ma is itt található. A 19. században történő folyószabályozások, vízrendezések megváltoztatták a térség vízviszonyait, a talajvíz szintje csökkent, a rendszeres elöntés elmaradt, a táj szárazodásnak indult. Élővilágát természetes kettősség jellemzi. Egyrészt a Duna egykori hordalékán, a homokterületek mélyebb, úgynevezett teknőrendszerében változatos lápi élővilágot, másrészt a homokhátakon, a szárazabb környezeti adottságok miatt pusztagyepeket találunk. A két eltérő terület között létrejövő mozaikfoltokban, erdőssztyepp-vegetáció alakult ki, mely egykor az Alföld nagyobb részére is jellemző volt. A turjánvidéken
a nedves és száraz élőhelyek sora változatos növény- és állatvilágnak ad otthont.
Területén sok védett és fokozottan védett állat- és növényfaj található, mindamellett, hogy maga az élőhely is egyedülálló. A Turjánvidék emiatt tehát kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.
Rákospalota Önkormányzata nemcsak felismerte, hogy területén különösen értékes, nagy biológiai sokféleséggel jellemezhető természetes élőhelyek vannak, hanem igyekszik tenni is megőrzésükért. Közreműködésével jött létre a természetvédelmi terület és kitáblázott tanösvény a Szilas-patak menti turjánoson, és törekednek arra, hogy a lakosság minél szélesebb körét bevonják az itt lebonyolított ismeretterjesztő programokba.
Információs táblák a Nevesincs-tó közelében (Fotó: Kriska György)
A területen jelenleg tarvágás folyik. A természetes állapotú erdők számos jellemzője közül az egyik legfontosabb, hogy fajállományuk és a növények életkori megoszlása változatos, azaz egy időben mindenféle életkorú egyed megtalálható a magonctól a fa matuzsálemekig. Ennek köszönhetően a természetes erdőkben a világ legösszetettebb ökológiai rendszere alakul ki fajok tíz- és százezreivel, amelyek rendkívül hosszú táplálékláncokat alkotnak. A fentiek ismeretében könnyű belátni, hogy
a tarvágás, amikor napokon-heteken belül eltűnik az erdő, drasztikus változást okoz.
Gyakorlatilag megszűnik egy komplex élettér, ami nem csak az állat- és növényfajok túlnyomó többségének eltűnésével jár, de alapvetően változtatja meg a terület klimatikus és talajtani viszonyait is. A tarvágást követő erdőfelújítás során létrejövő gazdasági erdők, különösen a faültetvények biológiai sokfélesége töredéke a természetes erdőkének.
Annak ellenére, hogy bármely emberi beavatkozás szükségszerűen csökkenti az erdők természetes állapotát, a tarvágásnál léteznek a biológiai sokféleségnek kevésbé ártó megoldások is, ilyen a folyamatos felújító vágás, a lékvágás vagy a szálaló vágás – hívja fel a figyelmet Kriska György.
A cikket teljes terjedelmében ITT olvashatja el.