„A bizalomépítés a legfontosabb feladat”

Miért szükséges az egyetemi ombudsman intézményének bevezetése? 

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Azzal szembesültünk, hogy nagyon sok olyan helyzet adódik az egyetemen, amely nem kezelhető igazán jól a meglévő formális eljárások (például etikai eljárás vagy jogorvoslati bizottság) útján, és lehet, hogy nem is jut el minden esetben az információ a döntéshozókhoz. Fontos számunkra, hogy az egyetem értékalapon működjön, minden egyetemi polgár biztonságban érezze magát, hatékonyan tudjuk orvosolni a panaszokat, és ne adjunk teret semmiféle hatalmi visszaélésnek, a méltóság sérelmének, szexuális zaklatásnak vagy bármiféle erőszaknak.

Ez mind deklarált célja az egyetemnek, de a jelenlegi eszközrendszerünk nem minden esetben elegendő a megvalósításhoz. Koncepciónk szerint nem csak a jogvédelem áll a fókuszban. Szeretnénk, ha lenne egy olyan hely, ahova minden egyetemi polgár fordulhat, ha úgy érzi, bármilyen aspektusból sérelem érte, és ott segítséget kaphat, vagy továbbirányítják a megfelelő szakismerettel és beavatkozási lehetőséggel rendelkező fórumhoz. Egy olyan tudásközpontot szeretnénk létrehozni az egyetemi ombudsman pozícióval, mely folyamatos kommunikációt, proaktív kampányt folytat az egyetemen belül azzal a céllal, hogy az egyetemi polgárok szemléletét hatékonyan formálja. A szemléletformálás természetesen hosszabb távú folyamat, de alapfeltétele, hogy a feladatnak felelőse legyen. A panaszmechanizmus és a kommunikáció mellett az egyetemi ombudsman működésének harmadik pillére a folyamatos monitorozás lesz: hogyan lehetnének jobbak, hogyan figyelhetnének jobban az egyetemi polgárokra az intézményi gyakorlatok, képzési programok, a vezetőkiválasztási rendszer, a kommunikáció, a különböző érdekek egyeztetése és a konfliktusok kezelése. Az ombudsmannak és az őt támogató szakértői csapatnak protokollokat kell kidolgoznia ezekre a speciális esetekre.

Aáry-Tamás Lajos: Az egyetemi ombusmanrendszer tervezett létrehozásának előzménye az újkori felsőoktatási történelem egyik kiemelt jelentőségű ügye, a gólyatábori erőszak, melyre az ELTE-nek reagálnia kellett, és ezt nagyon korrekten, profi módon meg is tette. Nem próbálta meg elkendőzni a bajt, másra hárítani a felelősséget, szembenézett azzal, hogy tennie kell valamit. Fórumok szerveződtek az egyetemen, a különböző szervezetek elkezdtek egymással beszélni, a mi vizsgálatunkkal párhuzamosan elindult egy egyetemi kutatás, stratégia született, az ELTE megfogalmazta az értékeit. Az egyetemi vizsgálatot azért tartom nagyszerűnek, mert maguk a megkérdezett hallgatók fogalmazták meg benne, hogy szükségük lenne egy olyan intézményre a meglévők mellett, ahová bizalommal fordulhatnak, ha bajba kerülnek, amelyik diszkréten kezeli az ügyüket, ha pszichológiai, jogi segítségre van szükségük. Miért kell az ELTE-nek egy ilyen intézmény? Mert az ELTE polgárai mondják azt, hogy szükséges. Az egyetemi ombudsman kinevezése tehát válasz egy felmerülő igényre.

Az egyetemi vizsgálatot az ELTE Társadalomtudományi Karának Módszertani Központja végezte. Mit mért pontosan ez a kutatás, és milyen eredmények születtek? 

Gregor Anikó: A kutatásnak három pillére volt. Két webkérdőívet vettünk fel reprezentatív mintán, ami tehát alkalmas volt arra, hogy következtetéseket vonjunk le az ELTE diákságára nézve. Az első kérdéssor a különböző nemek közötti egyenlőtlenségekkel, szexizmussal, illetve nemi erőszak mítoszokkal kapcsolatos attitűdöket mérte fel, ezt mintegy 1500 diák töltötte ki. A másik kutatás kifejezetten az ezekhez kapcsolódó egyetemi történésekre kérdezett rá: milyen tapasztalataik vannak a fiataloknak diákoktól, oktatóktól vagy egyetemi dolgozóktól. Felmérte egyrészt az órai keretek között bekövetkező különböző szexista megnyilvánulások észlelését és az ezekkel kapcsolatos érintettséget, másrészt az erőszakos eseményeket vagy zaklatási formákat, amelyek szexuális vagy fizikai formákat ölthettek. A kutatásban férfi és női diákok is részt vettek. Továbbá volt egy harmadik, kvalitatív pillére a vizsgálatnak: a mélyinterjúk során kerültek felszínre például a vizsgaszituációkban már átélt visszaélések. Az előítéletes attitűd, a nemi erőszak mítoszok, a jóindulatú vagy rosszindulatú szexizmuson alapuló megközelítés, a hatalmi visszaélés, a szexista megnyilvánulások, a zaklatás vagy erőszak tapasztalata az ELTE polgárai körében is kimutathatóan jelen van. A női diákok tíz, a férfi diákok nyolc százaléka tapasztalt más, jellemzően férfi diák részéről valamilyen formájú szexuális visszaélést vagy nem kívánt közeledést. Oktató részéről csak női diákok számoltak be ilyen tapasztalatról: öt százalékuk élt át ELTE-s évei alatt oktató irányából ilyet, ez körülbelül kétszáz női diákot jelent. A férfi diákok kettő, a női diákok hat százaléka élt át szexuális zaklatást másik ELTE-s féltől, szexuális erőszakot pedig a férfi diákok egy, a női diákok három százaléka szenvedett el másik ELTE-stől. Legalsó becsléssel számolva ez legkevesebb száznegyven áldozatot jelent a tavaly tavasszal beiratkozott diákságra vetítve.

Ugyan a napvilágot látott gólyatábori esetek diák-diák között zajlottak, de az egyetemi ombusmannak azért is lesz kényes és nehéz feladata, mert azokat a helyzeteket is kezelnie kell, amikor diák és oktató között zajlik valamilyen konfliktus. Ilyenkor egyértelműen ki kell majd deríteni, hogy mi történt, és ekkor nem a diák lesz az, akinek nagyobb hatalom van a kezében. A kutatás ezért is fókuszált alapvetően a diákokra, mert arról már különböző tanulmányokból lehetett olvasni, hogy oktatók adott esetben hogyan élik meg azt a szexista környezetet, melyben – észlelésük szerint  – nap mint nap dolgozniuk kell. Diákok viszont eddig még nem hallathatták ebben a témakörben a hangjukat. Ők az egyetemi hierarchia legalján helyezkednek el, és a gyakorlatban kevesebb a mozgásterük, mint az oktatóknak vagy a dolgozóknak.

Az egyetemi ombudsman akkor működhet sikeresen, ha a jogkörébe tartozik az egyes esetek vizsgálatán túl majd az egész egyetemi működés átvilágítása: annak vizsgálata, hogy mennyire valósulnak meg a demokratikus működés követelményei az egyetemi életben, hol teremti meg maga a rendszer a visszaélések lehetőségét. Ebbe beletartozik az is, hogy a diák félve szólítja-e meg a folyosón a professzort, hogy kérdezzen tőle valamit, vagy hogy zárt ajtók mögött vizsgáztatnak-e oktatók. Egy lehetséges hatalmi visszaélés esetén sok esetben rögtön az áldozathibáztató attitűd jelenik meg, aminek az is oka, hogy nincs „policy”, vagyis az oktató sem tudja, hogy milyen normákat kell tiszteletben tartania és a normasértésnek mi a következménye. A diákok lehetőségei ugyanakkor sokkal korlátozottabbak.

Az ELTE-nek azért is van ebben nagy szerepe, mert 25-28 ezer diák fordul meg a rendszerben szemeszterenként. Igaz, hogy ők már megalapozott attitűdökkel kerülnek be, de mégis be tud tölteni az egyetem egy olyan szocializációs szerepet, mintát adhat számukra abban, hogyan kezeljék a társas helyzeteket, hogyan forduljanak embertársaikhoz, hogyan viszonyuljanak egymáshoz nőként és férfiként.

Aztán majd később ezek a diákok a munkahelyükön, a családjukban, a hétköznapi életben alkalmazhatják ezeket a mintákat, és fel fogják ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben ők vagy mások valamilyen hátrányt szenvednek. Ha tehát az egyetemi ombudsman intézményrendszer jól működik, az a diákokon keresztül az egész társadalomra szemléletformáló erővel hathat. De ehhez fel kell ismerni, hogy ezeket a különféle eseteket és visszaéléseket az egyetem jelenlegi működésmódja, a karonként is eltérő szervezeti kultúrája, az egyetemi polgárok közti viszonyokat meghatározó normák, és az a tágabb társadalmi közeg termelte ki, amelybe az egyetem is beágyazódik. Ha ezekben nem történik rendszerszintű változás, ugyanúgy meg fognak ismétlődni az esetek.

Milyen ember lehet alkalmas az egyetemi ombudsman pozíció betöltésére?

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Az ombudsman személye kulcskérdés. Az intézmény beágyazottságát, ismertségét és elismertségét nagyban meghatározza majd az első egyetemi ombudsman tevékenysége és szerepfelfogása. A jelenlegi tervezési szakaszban azokat a peremfeltételeket gondoltuk végig, amelyek mentén a funkcionális sajátosságok megőrzésével beilleszthető ez a szereplő az ELTE szervezeti struktúrájába. 2017 júniusában a legfontosabb szabályzatmódosításokat a Szenátus el tudja fogadni, és fél évre még mindenképpen szükség van, hogy az egyetemi polgárokkal megismertessük az intézményt, idő legyen a megfelelő rekrutációra, előkészítésre. Tehát az tűnik reálisnak, hogy az ombudsman 2018 januárjától kezdheti meg működését.

Az egyik legfontosabb feltétel evidens módon a függetlenség: olyan ombudsmanra van szükség, aki nem tartozik sem valamelyik karhoz, sem pedig az egyetemi hivatali szervezethez, tehát nem ágyazódik be az egyetem hagyományos értelemben vett szervezeti és kulturális struktúrájába.

Az is egyértelmű, hogy az ombudsmannak kellő legitimitással kell rendelkeznie. A legitimitás biztosításának sokféle megoldása lehet, például, hogy a részletesen kidolgozott szakmai program mellett megfelelő számú egyetemi polgár támogatását is fel kell tudni mutatni. Az is biztos, hogy az egyetemi ombudsman tisztséggel egy időben nem végezhető más munka az ELTE-n. Ha például valaki oktat, akkor fel kell függesztenie ezt a tevékenységét, hogy hiteles és elfogulatlan lehessen.

Mindemellett a megfelelő szakismeretek, kompetenciák és tapasztalatok megléte is jelentős követelmény, elengedhetetlen a bizalom kiépítéséhez. A Nemzetközi Ombudsman Szövetség standardjai szerint az ombudsman-intézmény meghatározó elemei a függetlenség, a pártatlanság, a bizalomra építő munka és nem formalizált (informális) eljárások elsődlegessége. Ahhoz pedig, hogy a megfelelő szakértelmet koncentráljuk, az egyetemi ombudsman munkáját segítő kollégáknak is megfelelő szakismeretekkel kell rendelkezniük például a jog, a pszichológia, a társadalomtudományok és a kommunikáció területén.

Aáry-Tamás Lajos: Furcsának tűnhet, hogy éppen az oktatási jogok biztosa mondja ezt, de talán az én számból hitelesen hangzik, és el fogják hinni az egyetem oktatói, hogy ez az intézmény nem ellenük irányul. Szó sincs arról, hogy meg kell regulázni az oktatókat. Ők kifejezetten jól járnak azzal, hogy egy diákkal létrejött konfliktusról nem az újságokból szereznek tudomást, hanem lesz egy olyan belső szerv, melyben az oktatók is bízhatnak. Egy ilyen intézmény lehetővé teszi, hogy ha egy oktatói vagy egyetemi döntés kárt okoz a hallgatónak, akkor meg tudjanak állapodni, és ne egy évekig tartó, médiavisszhanggal terhelt bírósági eljárás elé nézzenek. Nem eltussolása ez a konfliktusnak, hanem egy kulturált konfliktuskezelő eljárás, melyben a végeredmény a felek érdekeinek kölcsönösen megfelel.

Az egyetemi ombusdman pedig nem fogja elvenni a munkát az oktatási jogok biztosától, mert ő olyan ügyeket fog megoldani helyben, amelyeket nálam jobban tud, és nem is kerülnek hozzám. Egy modern demokráciában a jogvédelem és a konfliktusmegoldás rendszere mindig bonyolult, tehát több olyan intézmény van, amelyik segíti az állampolgárt, ha bajba kerül. Ha pedig több ilyen hivatal van, az lehetőséget ad az együttműködésre. Az ELTE egyetemi ombudsmanja egy olyan különleges helyzetben lévő egyén, bizottság vagy csapat, mellyel az együttműködés mindenképpen hasznos, és ebből az egyetemi polgárok, oktatási szereplők csak jól jöhetnek ki.

A kezdeményezés modellértékű lehet más intézmények számára is? 

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Ez egy ELTE-specifikus válasz, de természetesen más felsőoktatási intézmények számára is hasznos kiindulási pont lehet. Könnyen lehet, hogy más-más kérdésekre eltérő típusú válaszokat kell adni a különböző intézményekben. Mindenesetre mi az ehhez kapcsolódó tudást, az ezt megalapozó ismereteinket – beleértve a kutatás módszertanát és eredményeit is –, a működés tapasztalatait nagyon szívesen megosztjuk más felsőoktatási szereplőkkel. Mindezt a Magyar Rektori Konferencián is jelezni fogjuk. A projekthez kapcsolódó első kommunikációs kampányunkban mi is együttműködünk a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel.

Aáry-Tamás Lajos: Az egyetemi ombudsmannak katalizátor szerepe lehet majd, hiszen az összegyűjtött ügyekből kiindulva javaslatot tud tenni, a tapasztalatai alapján mondhatja, hogy megérett az idő a változás kezdeményezésére. Nem lehet ő a Messiás, de a kezdeményező, a bátor, a kérdéseket feltevő lehet, aki abban tudja támogatni az egyetemi polgárokat, hogy keressék meg a megfelelő válaszokat.

Az igazi kihívás, hogy hol találja meg az egyetemi ombudsman a határvonalakat, hogyan rajzolja körbe a saját működésének kontúrjait, hiszen nem akar majd ő a hallgatók vagy az oktatók helyett dönteni. Nem az a cél, hogy szétromboljunk egy rendszert, átvegyünk hatásköröket, hanem hogy kiegészítsünk, és ezáltal kicsit mindenki jobbá váljon.

Az ombudsman akkor teszi majd jól a dolgát, ha nem anyahajóként megy előre és húzza-tolja magával a többieket, hanem ha megtalálja azt a szerepet, amely elősegíti, hogy a kezdeményezései beágyazódjanak. És amikor végeredmény születik, egy új stratégia, új szabályozás, akkor mindenki úgy érzi, hogy ez az ELTE közösségének döntése volt, és nem egy kikényszerített lépés.

Hogyan érheti majd el az egyetemi ombudsman, hogy kényes kérdésekben is merjenek hozzá fordulni az érintettek? 

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Az ombudsman leginkább a munkájával tudja a bizalmat felépíteni. Ha évről évre hozzáférhetők lesznek az ajánlásai, kommunikációs kampányai, beszámolói, látható lesz a tevékenysége az ELTE polgárai számára, látni lehet, pontosan milyen ajánlásokat tett és azokra milyen válaszok születtek, mennyiben igazodott az intézmény a kiadott protokollokhoz, milyen típusú és hány ügyet kezelt, azokban milyen megoldási javaslatok születettek, hová, milyen egyetemi vagy azon kívüli fórumokhoz fordult, akkor ki tud épülni ez a bizalom. Éppen ezért kell többféle tudást és kompetenciát koncentrálni az ombudsmant támogató stábban.

Aáry Tamás Lajos: Azok az egyetemi polgárok fogják az intézmény jó hírét vinni, akik megtapasztalták, hogy megérte e fórum elé vinni az ügyüket. Ez az a hozadék, amit önmagában az ombudsman nem tud létrehozni, de ha jól végzi a munkáját, akkor megszületik. Terjed majd a jó gyakorlatok híre, és ennek különösen nagy értéke van.

Gregor Anikó: Éppen ezért lesz nagyon fontos az ombudsman függetlensége: sem az oktatók, sem a diákok nem érezhetik azt, hogy be van ágyazva valamilyen meglévő hierarchikus struktúrába, hálózatba, érdekviszonyba. Azok az esetek, amelyekkel a kutatásunk foglalkozott, nagyon speciális körét jelentik azoknak a hátrányoknak, amelyekkel az egyetemi ombudsman potenciálisan foglalkozni tud; fokozott tudatosságot igényel, hogy egy ilyen „ernyő”-pozíció ne hozza magával, hogy a nemi alapú erőszakos esetek specialitása figyelmen kívül marad. A nemzetközi szakirodalom különféle megoldásokban látja a hatékony fellépés sikerességét a nemi alapú hatalmi visszaélések és egyetemi erőszak területén, az egyetemi ombudsman intézménye főként egy általánosabb konfliktusmegoldási keretbe illeszkedik, abban bízhatunk, hogy a megfelelő szakmai, a nemi alapú erőszakos esetek, visszaélések ismeretével is rendelkező egyetemi ombudsman valóban tesz lépéseket majd a rendszer átvilágítására és reformjára is, hogy ezzel is megelőzze a kutatás fókuszában álló visszaélések és megalázó helyzetek megtörténtét az ELTE-n.

Mi az egyetemi ombudsman intézményének legfontosabb üzenete a külvilág felé?

Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: A kutatás is megmutatta, hogy az ELTE-t is nyilvánvalón érik azok a hatások, amelyek a társadalomban jelen vannak: az ELTE polgárai a társadalom tagjai. A pozitív tapasztalatok és az értékelvű attitűd mellett hozzuk magunkkal azokat az előítéleteket, jóindulatú vagy rosszindulatú szexizmuson alapuló társadalmi mintákat is, amelyek hatással vannak a működésünkre, társas kapcsolatainkra.

Az ELTE természetesen nem tudja a teljes magyar társadalmi szemléletet átformálni, de minden érv amellett szól, hogy amit házon belül meg tudunk tenni, azt tegyük meg, hogy az ELTE olyan hely legyen, ahol működik a demokrácia, minden polgárának tiszteletben tartják a méltóságát, önrendelkezési jogát, mindenki ugyanakkora tiszteletre, figyelemre és támogatásra számíthat.

Ezt a feladatot fel kell ismerni, ki kell mondani, hogy dolgunk van ezzel kapcsolatban, szembesülni kell a kihívásokkal, és működő megoldásokat kell javasolni. Ilyen értelemben a részünkről ez egy nagyon célirányos lépés. Ahhoz, hogy a szemléletformálás elinduljon, az ombudsmannak – a statútumában rögzített módon – egyformán aktívnak kell lennie a kommunikáció, a rendszeres monitorozás és a jogvédelem területén.

Aáry-Tamás Lajos: Azért érvelek az ELTE egyetemi ombudsman intézménye mellett, mert az ELTE polgárai egy városnyi közösséget képviselnek. Különféle érdekekkel és háttérrel érkeznek az egyetemre, vagy dolgoznak itt hosszabb ideje, de az egyik legrosszabb, ami történhet velük, ha nem bíznak az egyetemben. Az egyetemi ombudsman épp ezt a bizalmat tudja felépíteni újra az egyetem iránt. Ha azt látják a polgárok, hogy az egyetem meg tud változni, rossz gyakorlatokat el tud engedni, akkor méltóvá válik a bizalomra. Ezzel mindenki nyerhet. Ha van fontos küldetése egy egyetemi ombudsmannak, akkor az éppen a bizalomépítés. Az egyetemi vezetőknek pedig egy kis demokratikus bátorságra kell szert tenniük, hogy létrejöhessen egy tőlük független, kevésbé kontrollálható, számon kérhető intézmény. Amikor 17 évvel ezelőtt az oktatási ombudsman tisztséget létrehozták, a világon is példanélküli volt, ezért nagy bátorság kellett hozzá.

Gregor Anikó: Ezzel a lépéssel az egyetem a közössége számára is kifejezte, fontosnak tartja, hogy érdemben foglalkozzon a „kényes” ügyekkel is. Bátorítani szeretném az egyetem vezetését, hogy folytassa a megkezdett munkát, mert felelőssége van nemcsak valamennyi egyetemi polgár, hanem a potenciális áldozatok felé is abban, hogy esetüket kezelje, lehetőséget biztosítson nekik, hogy el tudják dönteni, mit szeretnének. Az áldozatok ugyanis a velük történt traumatikus események során éppen a döntés lehetőségétől vannak megfosztva, ezért nagyon fontos, hogy ezt visszakaphassák. Ehhez az egyetemnek a saját cselekvési terén belül a lehető legtöbb segítséget meg kell adnia.

Az egyetemi ombudsmannal kapcsolatos részletes tájékoztató itt található.