A függőségek nyomában

Hogyan kezdett szenvedélybetegségekkel foglalkozni? Mi ragadta meg a figyelmét ebben a témában?
Fiatalkoromban három évet éltem Dániában, ahol egy szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezetnél dolgoztam. De ekkor még nem gondoltam azt, hogy ez lesz a hivatásom. Később Londonban szereztem pszichológus diplomát, majd a PhD-témámnak a szorongásos zavarokat választottam. Ekkor kezdtem szenvedélybetegekkel dolgozni, és a munka teljesen lenyűgözött. A kollégáim jórészt pszichiáterek vagy pszichofarmakológusok voltak, értékelték, hogy van egy pszichológus is a csapatban. Elkezdtünk agyi képalkotó módszerekkel foglalkozni, ennek kapcsán eljutottam Amerikába, ahol sokat tanultam a témáról, majd tíz évig ezzel is foglalkoztam. Lassan-lassan magába szívott a tudományterület.

Úgy tűnik, hogy eddigi munkája, tanulmányai során többféle kultúra megismerésére is lehetősége volt. Miként befolyásolják a kulturális jellegzetességek a kutatói munkát?
Természetesen vannak különbségek abban, ahogy egy izraeli, egy amerikai vagy egy európai kutat. De talán az addikció, szerhasználat témakör maga is hangsúlyozza a kulturális eltéréseket, hiszen mindenütt más a szenvedélybetegségekhez való hozzáállás. Úgy látom, hogy Izrael a droghasználat tekintetében meglehetősen liberális, ezért sokkal fejlettebb a felvilágosítás rendszere, ugyanis az emberek kevésbé félnek beszélni a témáról, nincs bennük félelem a büntetéstől.

A kérdés persze mindenütt nagyon átpolitizált, éppen ezért fontos, hogy közös tudományos hátteret találjunk a párbeszédnek. Izraelben nemcsak hogy szabadon beszélhetünk erről a kérdésről, bátorítást is kapunk a vizsgálatára. Együtt dolgozom egy kórházzal, ahol számos kutató kísérletezik a kannabisz terápiás felhasználásának lehetőségeivel. De ezzel egyidőben egy másik kutatásomat az izraeli drogellenes hatóság finanszírozza, hiszen ők azért aggódnak, hogy mi történik a fiatalokkal, ha a kannabiszt legalizálják. Nagyon sok vélemény ütközik, olyanoké is, akik nem ismerik a tényeket.

Ön liberális vagy inkább konzervatív álláspontot vall a kannabisz liberalizációjának kérdésében?
Az álláspontom ezzel kapcsolatban tudományos, nem politikai. Ha a kannabisznak negatív hatása van az egészségre, különösen a mentális egészségre, akkor erről tájékoztatni kell a közvéleményt. Ha pedig pozitív hatása van – itt az egészségügyi felhasználásra, lehetőségekre, az orvosi kannabiszra gondolok –, azt is az emberek tudomására kell hozni. Nekem semmiféle elkötelezettségem, érdekem nincs e tekintetben, a tájékoztatást tartom fontosnak.

Ha már a tájékoztatást említi, hogyan befolyásolja a mindennapi munkáját, hogy olyan témát kutat, amely a társadalom és a média érdeklődésének középpontjában áll?
Be kell vallanom, hogy nem nagyon foglalkozom a médiával. Én a tudományos közösséghez tartozom, nem vagyok túl erős az önmenedzselésben. A kutatás mellett terapeutaként is dolgozom, s az egyéni terápiák mellett csoportokat is vezetek olyanok számára, akik le szeretnének szokni valamilyen káros szenvedélyről.

Segítek a szenvedélybetegségek gyógyításában. Ez az, ami érdekel.

Hogyan tudja fölhasználni a kutatási eredményeit a terápiában?
Talán meglepően hangzik, de a szenvedélybetegek sokszor kíváncsiak a betegségükre, nagyon tájékozottak a tekintetben, hogy mi történik az agyukban például a szerhasználat során. Sokszor különböző képalkotó eljárásokkal mutatom be nekik, hogyan működik az agyuk, ez segíthet abban is, hogy a gondjaikat miként kezeljék. Az egyik téma, amelyen dolgoztam, a droghasználattal kapcsolatos sóvárgás volt. Az agyi képalkotó eljárások segítségével láthatóvá válik a folyamat: ez egy inger, ami el fog múlni, túl lehet rajta lépni, mindez az agyi neuronok függvénye. Ha az emberek ezt megértik, akkor azt is felfogják, hogy átmeneti jelenségről van szó, valóban nem kell tenniük semmit, mert magától meg fog szűnni.

Hogyan tud a Pedagógiai és Pszichológiai Kar kapcsolódni ezekhez a kutatási területekhez? Milyen kutatási témákon dolgoznak most együtt a karral?
Hosszabb ideje foglalkozunk a szintetikus kannabiszokkal és végzünk az agyi képalkotással kapcsolatos vizsgálatokat. Próbáljuk a kapcsolódási pontokat megtalálni a viselkedési addikciók és a szerhasználattal kapcsolatos szenvedélybetegségek között a viselkedési mechanizmusokban, pszichológiai folyamatokban. Jelenleg fontos szakmai vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy bekerüljenek-e a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) kódrendszerébe az olyan viselkedési addikciók, mint az internet-, a szex- vagy a vásárlásfüggőség. Ha ezek is szerepelnének a BNO-ban, az más státuszt jelentene, és magasabb kutatásra fordítható összegeket is eredményezhetne, aminek azért lenne jelentősége, mert az emberek nagyon alulértékelik ezeket a problémákat.

Miért gondolja, hogy alulértékelik?
Először is a szerhasználat és a viselkedési addikciók között van egy nagy különbség: az előbbinél kívülről viszünk be valamit a szervezetbe, az utóbbinál ilyesmi nem történik. Itt egy viselkedés válik kóróssá, például a kényszeres vásárlás esetében, ami sokak számára bagatell a napi kokainhasználathoz képest. Mi elutasítjuk ezt a nézőpontot, mert azt látjuk, hogy egyre többen fordulnak hozzánk például az internet túlzott használata miatt. Így van ez az iskolákban és a klinikákon is, nem lehet tagadni. A viselkedési addikció sokszor más pszichológiai problémákkal jár együtt, ezért sokan gondolják azt is, hogy azok terápiájával a viselkedési addikció is megszüntethető. Ez nem túl okos meglátás. Olyan, mintha azt mondanám egy alkoholistának: 'Hagyd abba az ivást, aztán a többit meglátjuk!' Erre ő joggal válaszolhatja: 'Ha abbahagyom az ivást, már nincs miről beszélni'. Természetes, hogy kezelni kell a gyakran a szenvedélybetegséggel együtt járó szorongásos zavart vagy depressziót, de azok, akik ezeket gyógyítják, sokszor nem rendelkeznek tapasztalattal a viselkedési addikciók terén. Végül pedig ott vannak az érdekcsoportok, amelyek reklámozzák ezeket az aktivitásokat. A videójátékok vagy a pornográfia például hatalmas ipar, így sok érdek fűződik ahhoz, hogy csökkentsék az általuk okozható kártól való félelmet.

Térjünk vissza kicsit a PPK-val közösen végzett munkára. Hogyan került kapcsolatba a karral?
Nagyon szoros együttműködésben dolgozom Demetrovics Zsolttal, a kar dékánjával, akivel öt évvel ezelőtt találkoztam Budapesten az első, viselkedési addikcióról szóló nemzetközi konferencián, ahova egy kerekasztal-beszélgetésre hívott meg. Ezt követően kezdtünk együttműködni, később szerkesztője lettem a Journal of Behavioral Addictions folyóiratnak (amelynek ő a főszerkesztője). Voltak közös hallgatóink és több közös kutatásunk is, végül együtt publikáltunk a szintetikus kannabinoidok témájában. Nagyon izgalmas, érdekes projekteken dolgoztunk együtt.

Milyennek látja az itteni diákokat, a képzést?
Azok a diákjaim, akik itt végezték a mesterképzést, nagyon elégedettek voltak a PPK-n folyó munkával. Pártolom, hogy az izraeli diákok itt tanuljanak, nagyon fontos, hogy bátorítsuk a nemzetközi együttműködéseket, kutatási ötletekkel is. Amikor az első hallgatóm itt szeretett volna tanulni, nagyon könnyen létrejött az együttműködés, kollégák és barátok lettek a PPK-s oktatókkal és hallgatókkal.

Milyennek találta Budapestet?
Először 2008-ban jártam Budapesten, amikor egy találkozóra utaztam Ausztriába. Az anyai nagyanyám és az édesanyám magyarok, debreceni a család. Számomra nagyon érdekes volt tíz évvel ezelőtt ide jönni, érezni és látni az atmoszférát.

Emlékeztem anyám és nagyanyám nyelvére, ismerős volt az étel, a kultúra és az irodalom is.

Legközelebb 2013-ban látogattam újra ide, kiegyensúlyozottnak, könnyednek éreztem magam. Talán hívhatom ezt otthonosságnak. Megismertem a Magyar Addiktológiai Társaság tagjait és a diákokat is, elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam velük.

Mit jelent az Ön számára, hogy az ELTE tiszteletbeli doktora lett?
Először is nagyon meglepett, hogy ilyen elismerésben részesültem. Számomra ez azt jelenti, hogy észreveszik, amit csinálok. Ez fontos mind a munkámban, mind abban az intézményben, ahonnan jövök, hiszen egy új egyetem esetében fontos visszajelzés, ha észrevesznek bennünket a nemzetközi színtéren is. Lényeges, hogy ilyen együttműködéseket építsünk.