A gazdaságra is kihat a matekfóbia

2022.06.02.
A gazdaságra is kihat a matekfóbia
Minden harmadik gyermeket érint a leggyakoribb tantárgyi szorongás, a matekfóbia. A matematikától való félelem nem csak rontja a teljesítményt, csökkenti az önbizalmat, de negatív hatása hosszú távon pénzben is mérhető. Hogy mitől alakul ki, mit tehetnek ellene a szülők és a tanárok, és hogy jön ide az origami, arról Bernáth Lászlóval, az ELTE PPK egyetemi tanárával beszélgettünk. 

Sokan nem szeretik a matekot, de mikortól beszélhetünk szorongásról, és hogyan befolyásolja ez a teljesítményt?
Az, hogy nem megy egy tantárgy, még nem feltétlenül jelent szorongást, de amikor a feladatok megoldása már komoly feszültséget generál a gyerekben, zavartan, fészkelődve, gyorsan és sok hibával oldja meg a feladatot, gyanakodni kell. Ugyanígy árulkodó, ha 20 perc után beadja a dolgozatot, csak hogy minél előbb kimeneküljön a helyzetből. Így viszont bekerül egy ördögi körbe, mert a feszültség miatt elkezdi kerülni a tárgyat, egyre kevesebbet fog tudni, lemarad a tananyagban, amitől újabb kudarcok érik, tovább romlik a hozzáállása, és így tovább a végtelenségig. A fő probléma, hogy mivel

a szorongás erőforrásokat von el a munkamemóriától, rontja a teljesítményt,

vagyis a gyerek az értelmi képességeihez viszonyítva jóval gyengébben teljesít.

A gyerekek mekkora részét érinti ez a probléma? Mennyire kell foglalkozni vele?
Hadd mondjak egy példát: egy 2011-es tanulmány szerint, ha a matekból leggyengébben teljesítőket felhoznák egy minimum szintre, akkor 7 tized százalékkal nőne a GDP az USA-ban. Egy másik kutatás szerint az alacsony matematikai képesség évente 2,4 milliárd fontba kerül Nagy-Britanniában. Tehát pénzre lefordítható a probléma.

Egy másik hátborzongató kutatási eredmény szerint a számolási nehézség nagyobb gondot jelent az emberek életében, mint az olvasási képességek hiánya. Akiknek nem megy a matek, azok kevesebbet keresnek, gyakrabban betegek, alacsonyabb az önértékelésük.. A számolási nehézség pedig legtöbbször a szorongásra vezethető vissza.

Vagy: a 2012-es PISA felmérésben a matematika volt a fókuszban, egyebek mellett a résztvevő 15 évesek matematikai szorongását is vizsgálták. Ennek alapján a diákok kb. egyharmadánál mutatható ki a matematikai szorongás. Más vizsgálatok is e körüli értéket mutatnak fiatalabb és idősebb diákok körében.

Hogyan alakul ki valakiben a matematikától való rettegés? Mekkora ebben a szülők szerepe?
A hátterében állhatnak egyrészt genetikai okok, vagyis vannak, akik egyszerűen hajlamosabbak a szorongásra. A másik két komponenst a szülők és a tanárok jelentik, akik egyaránt modellként funkcionálnak a gyerek számára.

Ha a szülő negatívan áll a matekhoz, azt a gyerek azonnal leveszi.

Pár évvel ezelőtt egy vizsgálat azt is kimutatta, hogy az alsósoknál a szülő hozzáállása akkor hat erősen, ha anya vagy apa sokat segít a házi feladatban. Kamaszok esetében azt is tudni lehet, hogy lányoknál az anyuka, a fiúknál az apuka szorongása lehet befolyásoló tényező.

Vagyis az a szülő, aki nem képes pókerarcot vágni, inkább ne tanuljon a gyerekkel?
Az a szerencsés felállás, ha a szülőpárosnak az a tagja segít a leckében, aki nem viszonyul önmaga is negatívan a tantárgyhoz. Egyébként pedig igen, meg kell próbálni elnyomni az érzelmeket a gyerek előtt. Persze a legideálisabb az lenne, ha a szülőnek nem is kellene segítenie, mert a gyereket az iskolában megtanítanák arra, hogy önállóan is meg tudja csinálni a feladatot.

A harmadik tényező tehát az iskola és a tanár.
Az iskolai környezet szerepét nagyon jól szemlélteti az a vizsgálat, amelyben háziasszonyok vettek részt, és először egy szupermarketben kellett az egységárra vonatkozó számításokat elvégezniük. Ezeket kapásból és hibátlanul oldották meg. A következő fordulóban ugyanolyan feladatokat kaptak, de már iskolai környezetben, matek tankönyvből. Ekkor nagyon lelassultak és sokat hibáztak. Tehát csupán az iskolai helyzet előhívta bennük a szorongást, és rögtön gyengébben teljesítettek.

Illetve itt is előjön a modellhatás. Ha a tanár maga is szorongó, akkor nem figyel a gyerekek kérdéseire, sőt ingerültté válik, ha a diák segítséget kér. Ennek általában az az oka, hogy a tanár nem biztos magában, így ahelyett, hogy azt mondaná „nem tudom, megnézem jövő órára”, leszoktatja a diákot a kérdezésről. Miközben ma már,

az internet világában nem a pedagógus a tudás forrása, inkább segítő szerepet kéne betöltenie.

Nem meglepő módon ezek a tanárok a nagyon tradicionális oktatási formákat használják, és a diákokat gyengébb képességűnek tartják. Az a csoda, ha egy ilyen helyzetben a diák nem kezd el szorongani.

De miért pont a matek okozza a legtöbb félelmet?
A matek velejárója, hogy nagyon gyakran kell feladatot megoldani, és a tanárok hajlamosak arra, hogy a tanulótól elvárják a hibátlan megoldást, de kevés segítséget adnak hozzá. Ráadásul, ha egy hosszú levezetés végén, mondjuk egy apró hiba miatt rossz a végeredmény, csak az utóbbit értékelik, nem pedig magát a levezetést. Ez elveszi a diákok kedvét. Egy régi, de máig aktuális vizsgálatban több mint 400 matekórát figyeltek meg a kutatók, és alig láttak olyat, hogy a pedagógus megmutatta volna, mire lesz jó az életben az a tudás. A matek túlságosan száraz és életidegen a gyerekek számára, miközben ma már nem lehet nélküle élni. Kell az adóbevalláshoz, a banki átutalások követéséhez és a többi.

Hogyan lehet megelőzni vagy megszüntetni a szorongást?
Ahogy egy nyolc héten át tartó, speciális képességfejlesztő kísérlet is megmutatta, a szorongás csökkenthető és a teljesítmény is javítható, ha játékos, érdekes, mindennapi életből vett példákkal gyakorolják a matekot. Ha mindez a tanórákon zajlana, akkor nem is lenne szükség külön fejlesztésre. De egyszerű trükkökkel is lehet csökkenteni a gyerekek szorongását: mielőtt nekilátnának a dolgozatnak, meg kell kérni őket, hogy írják ki magukból a negatív érzéseiket – így dolgozatírás közben már nem ezzel fognak foglalkozni. Ha pedig igazi változást akarunk elérni, akkor

már a tanárképzés szintjén cselekedni kell.

Arra kell törekednünk, hogy amikor egy hallgató kimegy az egyetemről, nyitott, mosolygós kezdőtanár legyen, és véletlenül se szorongó. Merthogy itt többségében olyan pozitív mintákkal találkozott, amilyenekké szeretnénk, hogy ő maga is váljon.

A Hatékony Tanulás Kognitív és Affektív Összetevői Kutatócsoportban a matematikai képesség és a téri képesség fejlesztésének összefüggéseit is vizsgálják. Milyen eredményekre jutottak?
Régóta tudjuk, hogy erős összefüggés van a téri és a matematikai képességek között. Már az agyban is azonos területek kerülnek aktív állapotba, amikor téri vagy matematikai feladatot kell megoldani. Ha fejlesztésről beszélünk, érdemes megnézni a gyerekek játékait: hagyományosan a fiúk legóval, építőkockával játszanak, ami jól fejleszti a téri képességeket, míg a lányok babáznak, rajzolnak, ami kevésbé. Így nem csoda, ha a matematikától való félelem is a lányoknál jelentkezik hamarabb. Ehhez persze sokat tesznek hozzá a sztereotípiák és az, hogy a lányok érzékenyebbek.

Egy saját vizsgálatunkban 5. és 6. osztályos, számolási nehézséggel küzdő lányoknak tartottunk fejlesztő foglalkozásokat. Ment az origami, térbeli testeket kellett hajtogatni, gyöngyöt fűzni, ami mind a szerialitást fejleszti. Persze mindezt játékos formában, tehát sima tetraéder helyett kutyát, macskát, egeret készítettek a gyerekek, amit ki is lehetett díszíteni. A kísérlet végén azt találtuk, hogy tíz hét után jelentősen javult a gyerekek téri képessége, ügyesebben oldották meg a matekpéldákat is, és a szorongási szint is csökkent. 

Az ELTE élmény- és gyakorlatközpontú matematikaoktatást támogató Matematikai Múzeumáról korábban az alapítóval, Holló-Szabó Ferenccel beszélgettünk.

Forrás: ELTE PPK