„A gyakorlati tapasztalatok teljesebbé teszik a tudományos teljesítményt”
A külföldi közigazgatási rendszerek fejlesztése mindig hangsúlyos volt pályafutása során. Honnan eredeztethető ez?
Még aktív köztisztviselőként kaptam azt a feladatot, hogy Afrikából érkezett köztisztviselőknek a berlini közigazgatásban való továbbképzését koordináljam. Amikor a professzoromat honvédelmi miniszterré nevezték ki, tanársegédként már nemcsak egyetemi feladatokat kaptam, sorra érkeztek nemzetközi szakértői feladatok a minisztériumból. Elemzéseim Klaus König speyeri professzor figyelmét is felkeltették, ennek köszönhetően meghívást kaptam a speyeri Közigazgatás-tudományi Főiskolára, kifejezetten egy olyan tanszékre, amelynek profiljába a közigazgatási jog és az összehasonlító közigazgatás-tudomány mellett a jog- és közigazgatásfejlesztés is beletartozott. A német állam által alapított fejlesztéspolitikai együttműködésben ettől kezdve fontos szerepet kapott főiskolánk, én voltam a program felelőse.
A külföldi jog- és közigazgatás fejlesztésében elsősorban úgy lehet segíteni, ha a már ott dolgozó köztisztviselők világos jövőképpel érkeznek egy másik államba, hogy annak közigazgatását tanulmányozzák, valamint azt is tudják, melyik szakterületen kívánnak majd visszatérve elhelyezkedni. A speyeri főiskolán sok ilyen tisztviselőt képeztünk ki, számos hasonló céllal érkezett doktoranduszt is kísértem végig, ők hazai közigazgatásukba visszatérve rendkívül fontos változásokat tudtak véghezvinni. A siker kulcsa a programban részt vevő tisztviselők és témájuk kiválasztása: ezt sokszor a helyszínen, az ottani közigazgatást tanulmányozva határoztam meg. Elsősorban a francia nyelvű afrikai országokat és a Távol-Kelet délnyugati részét ismertem meg alaposan e munka során, számos országnak adtam szakmai tanácsokat a közigazgatási szervezet és jog fejlesztése érdekében. A GTZ program 2006-ban szűnt meg, addig vezettem ezt a területet és voltam a külföldi hallgatók képzésének vezetője a Főiskolán.
Szakmai pályafutásában a gyakorlat és az elmélet sosem vált el teljesen egymástól.
A gyakorlati tapasztalatok teljesebbé teszik a tudományos teljesítményt. Családi helyzetünknél fogva kezdetben nem gondolhattam továbbtanulásra, így a szakközépiskolát elvégezve igazgatásszervezőként kerültem a közigazgatásba. A berlini közigazgatásban számos, főleg a humánigazgatáshoz tartozó szakterülettel ismerkedhettem meg. A továbbtanulás iránti vágy azonban olyan erős volt, hogy egy év munka után feladtam állásomat. Párhuzamosan végeztem a szociológiai és a jogtudományi szakot, viszonylag hamar eldöntöttem, hogy az egyetemi pályán szeretnék maradni, tanársegéd lettem, majd a tudományos karrier lépcsőin haladtam tovább. Speyeri professzorként a külföldi szakértés mellett különböző kormányzati és önkormányzati intézményeknek, valamint politikusoknak is voltam szakmai tanácsadója. Sőt, 2009-es emeritálásomat követően három évig ügyvédi tevékenységet is folytattam. Érdeklődésemet végig meghatározták a kezdeti tapasztalatok, a szociálpolitika és jog, valamint a vezetéselmélet maradtak fő kutatási területeim.
Milyen fő iránya van jelenlegi szakmai tevékenységének?
2012-ben a német Bundestag az egészségügyi reform végrehajtására felállított Bizottság pártatlan alelnökévé választott. Ezt a testületet a német egészségbiztosítás modernizálásáról szóló törvény hozta létre, és a feladata, hogy az egészségügyben érdekelt, önkormányzatisággal rendelkező szervezetek (biztosítók és szakmai kamarák) részvételével véghezvigye a reformot az ágazatban. A reform célja, hogy a kötelező egészségbiztosítás által nyújtott szolgáltatások valóban elegendőek, ésszerűek és gazdaságosak legyenek. Ehhez meg kell vizsgálni az egészségügyi szolgáltatások diagnosztikai, terápiás hasznosságát, azt, hogy orvosilag indokoltak és gazdaságosak-e, így lehet dönteni a finanszírozott szolgáltatások közé való felvételükről. A Bizottság tehát alapvetően irányelveket fogad el, illetve aktualizál, amelyekkel meghatározza a gyógyászati segédeszközök vagy a gyógyszerek körét, illetve az egyes betegségek kezelésének protokolljait. Irányelvei kötelezőek az egészségbiztosítás résztvevőire nézve. A bizottság az elmúlt években egyre több hatósági és egyéb közigazgatási feladatot kapott, jelentőségét talán kellőképpen mutatja, hogy közel 500 milliárd euró az egészségügyi szolgáltatások összvolumene. A bizottságban folyamatos a munka, így ez időm nagy részét lefoglalja. Emellett persze tudományos tevékenységet is folytatok, most elsősorban a fogyatékosok jogi helyzete és a mediáció állnak az érdeklődésem előterében.
Díszdoktori előadását a mediáció témakörében tartotta. Miért tartja a mediáció közigazgatási jogi vizsgálatát fontosnak?
Az alternatív vitamegoldás (ADR) a közigazgatásban mára nagyon gyakran használt eszköz. A közhatalom gyakorlása során még mindig a hatósági aktusok játsszák a fő szerepet, amelyekben a jogállam autoriter szerepe tükröződik. Az ADR annyiban más alkalmazási körülmények között van a közigazgatási jogban, mint a magánjogban, hogy a kötelező szabályok végrehajtása a jogállam feladata. Ugyanakkor a közigazgatási szerződés is már régóta használt eszköz, az állam és polgárai közötti konszenzuális közigazgatási jog kifejeződése, a közöttük párbeszéd során kialakított megegyezés eredménye. Az ADR a közjogban is sokféleképpen alkalmazható: helyettesíthet írásos határozatokat az ügyfelekkel való egyeztetés nyomán, nagyberuházásoknál pedig az érintett közösség részvételét sajátos formában teheti lehetővé. Mára tény az eszközrendszer használata, ugyanakkor szükséges tudatosítása is annak érdekében, hogy a jogalkotó közigazgatási eszközként elismerje és a különböző alkalmazási területeken más-más terjedelemben, de a jogilag kötött eljárások részévé tegye. Az előadásom ennek lehetőségeit járta körül és hívott az együttgondolkodásra.