A kémikus, aki „vakon” rajzol benzolgyűrűket

2017.02.16.
A kémikus, aki „vakon” rajzol benzolgyűrűket
Nem szereti a nyakkendőt, lételeme a szabadság, büszke a fiaira, és hagyja a tanítványait szárnyalni. A közelmúltban rangos akadémiai díjjal kitüntetett Rábai József egyetemi tanárnál jártunk, aki rendhagyó módon látványos kémiai kísérlettel alapozta meg az interjú hangulatát.

1973-ban szerezett diplomát az ELTE-n vegyészként, és azóta is a TTK Szerves Kémiai Tanszékén dolgozik. Az első magyar fluoros kémiai kutatócsoport megalapítója és vezetője, aktív részese volt a nemzetközi fluoros kémiai kutatási terület kialakításának. Hogyan hatnak ezek a kutatások egy hétköznapi ember életére?
A fluoros kémia kifejezésben szereplő fluoros jelző 25 éve még ismeretlen volt. Ez a szó tulajdonképpen a perfluoralkánokkal való „rokonságot” jelöli.  Az utóbbi vegyületek különleges tulajdonságainak­ – inert, stabilis, a legtöbb szerves oldószerrel nem elegyedik – gyakorlati felhasználása első előállításuk után mintegy ötven évvel, a fluoros kétfázisú rendszer koncepció 1992-es felfedezésével kezdődött. Kémikus szemmel nézve ezzel új világ született, ami rendkívül izgalmas.
Mintegy 20 éves kénorganikus kutatásaimat követően munkásságom fókuszába a fluor- és a fluoros kémia került. 1991-ben meghívást kaptam Amerikába, ahol vendégkutatóként egy ipari fejlesztési kutatási programban vettem részt. A feladat az volt, hogy a metángázt folyékony metil-alkohollá oxidáljuk, amire bizonyos baktériumok képesek, de ne legyen drága az eljárás.

A menedzserek egy ipari kutató-laboratóriumban gyakran azt akarják, hogy a lehetetlent is megvalósítsuk.

Ebben az időszakban született egy találmányunk, és később, a titoktartás feloldása után egy Science-cikkünk, amelyet azóta több mint ezerszer idéztek. Munkánk legnagyobb gyakorlati haszna az lett, hogy rájöttünk, hogyan tudjuk elkülöníteni a fluoros fázis segítségével a céltermékeket és az elhasznált reagenseket. A fluoros fázist és molekulajelölést napjainkban a gyógyszeriparban és kutatásban is hasznosítják. Összetett, sok komponensű biológiai mintákban a fluoros jelzést hordozó molekulák elkülönítése egyszerűen megoldható. Nagyon sikeres kutatás volt ez, amelyhez a világon több százan kapcsolódtak. A kémiában különösen érdekes, hogy a kutató kitűz egy célt, és lehet, hogy a kutatás közben nem arra, hanem egy más felvetésre találja meg a választ.

Sosem érzett kísértést arra, hogy tudását a vállalati szférában hasznosítsa? 
Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért maradtam az egyetemen, miért nem vittem piacra a tudásomat. Az egyetemi közegben legjobban a tudományos kutatás  szabadsága tetszik, ezt először mesterem, Kapovits István biztosította a kénorganikus kutatócsoportban: amit kigondoltam – az optikai rezolválástól a szulfid-szintézisekig –, azt a laboratóriumban kísérletileg ellenőrizhettem. Professzoraimtól megtanultam, hogy az ember legyen igényes a munkájában: értse meg, és a kor tudásszintjén interpretálja a jelenségeket. Én a munkámban kicsit csapongó vagyok, az egyik molekulacsoportról a másikra váltok, mert örömet okoz a dolgok megértése. Ám addig nem lépek tovább, amíg meg nem ismerem a munka tárgyát. A mi időnkben még nem voltak nagyon drága műszerek, „kőbaltás” kémikusként meg kellett tanulnunk egyszerű módszerekkel eredményt elérni. Az irodámban van egy fiók, amelyben még az első preparátumaim is megvannak; jelezve a szulfuránok kémiai stabilitását. Újabban, 2015-től racém vegyületek rezolválásával és az aluminium korrózióvédelmével is foglakozom, Nemes Anikó M.ERA-NET posztdoktor segítségével.

Hogyan kelti fel a diákok érdeklődését? 
Intellektuális örömmé kell tenni a szívós munkát. Általában minden kísérlethez van egy jó történetem, ezért a hallgatók könnyebben meg tudják jegyezni az ismeretanyagot. Legfontosabbnak azt tartom, hogy minden életkorban maradjon meg kíváncsiságunk, mint a kisgyermeknek, aki mindenre rácsodálkozik. Nagyon sok minden elbűvölheti az embert, engem a kémia varázsolt el.  

Aztán ez a kíváncsiság vitt mindig előre, és az, hogy hasznos legyen a társadalom számára, amin dolgozom.

A fiataloknak át kell adni a gyakorlati tudást is, mint ahogyan a főszakács megmutatja a kuktáknak a főzés minden fortélyát. Ismerjék meg a vizsgálat tárgyát, és az új ismereteket kísérleteikben alkalmazzák, hasznosítsák. Nemcsak én tanítom őket, ők is okítanak ám engem: megtanítják például azt, miként tudom a munkám szolgálatába állítani a XXI. század informatikai eszközeit.

Milyen pályára készült gyermekkorában?
Óvodás koromban villanyszerelő szerettem volna lenni, mert magával ragadott a mászóvas, és a munkások szabadsága. Később azt terveztem, hogy elektromérnök leszek. Aztán a bátyám gyermekkorában kapott egy igazolást, hogy az iskola kémia szertára számára vásárolhat. Megkértem, hogy vegyen nekem 10-10 dkg cink- és kénport. Nagyon szerettem tüzeskedni, távirányítással földalatti robbantásokat végezni a házunk udvarán. Munkaalkamassági vizsgálaton nem ajánlották, hogy szemüvegesként elektromérnök legyek, ezért választottam a kémiát. Az egyetemen, az 1970-es években, hallgattam Bruckner Győző professzor szerves kémiai előadásait, melyek teljes mértékben lenyűgöztek. Volt az előadóteremben 6-8 tábla, melyeket többször teleírt. Hogy követni és jegyzetelni tudjam a hallottakat, meg kellett tanulnom „vakon” benzolgyűrűket rajzolni. Ötödéves koromban témavezetőm, Kapovits István egyéves tanulmányútra ment Amerikába, így önállóan dolgozhattam a laboratóriumban. Mivel a szabadság számomra mindig nagyon fontos volt, kimondottan élveztem ezt az időszakot. Bruckner Győző professzortól tanultam meg, hogy mindig kellő alázattal közelítsek a munka tárgyához, és ezt példaként adom tovább  diákjaimnak is.

Mi okozza Önnek a legnagyobb örömet? 
Az igazi elégedettséget az adja, ha egy tehetséges diákot pályára segítek. Sok tanítványom a világ legjobb laboratóriumaiban dolgozik.

A pedagógusi munkában legfontosabb irányelv számomra a széles látókör és a diverzitás érvényesítése.

A szakmámban is sok örömet leltem és lelek, ilyen például egy szépen kristályosodó vagy nagy specifikus forgatóképességet mutató vegyület előállítása, fluoros vegyületek különleges fázistulajdonságainak megfigyelése. Jó érzés az is, ha munkámat a szakma is elismeri. 2016 végén kaptam meg a Zemplén Géza Fődíjat. A Műegyetem elismert szaktekintélye rendkívüli gyakorlati érzékkel rendelkező személyiség volt, aki nagyon fontosnak tartotta a tudományos felfedezések ipari alkalmazását is. Ezért különösen örültem, hogy a róla elnevezett díjat nekem ítélték. Örömteli az is, hogy több cikkem a legtöbbször olvasottak között szerepel a szakfolyóiratok honlapján. A boldogságot azonban nemcsak a szakmai sikerek adják, hanem a támogató család és a jó emberi kapcsolatok. A  legbüszkébb a családomra, a fiaimra vagyok.