A klímaválság múltbéli tapasztalataira figyelmeztetnek a geológusok
Mi volt a céljuk a konferenciával, és beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
Grzegorz Pieńkowski: Szervezetünk, az ISJS az IUGS (International Union of Geological Sciences) égisze alatt működik, a világ jurakutatóit fogja össze, összehangolva a különböző országokban zajló, szerteágazó kutatásokat. Ez nagyon sokféle feladatot jelent, az egyik legfontosabb, hogy koordináljuk a jura időszak és képződményei tagolásának nemzetközi sztenderdjét, a hivatalosan GSSP-nek (globális sztratotípus szelvények és pontok), informálisan „aranyszögeknek” nevezett referenciapontok kijelölését. Emellett segítjük az egyedi témákon dolgozó (akár regionális) kutatócsoportokat, a tudásmegosztás érdekében konferenciákat és kongresszusokat szervezünk, és sok energiát fektetünk abba is, hogy a jura korral kapcsolatos ismeretek minél szélesebb körben elterjedjenek.
A budapesti konferenciát minden tekintetben rendkívül sikeresnek tartom. Az új eredményeknek köszönhetően ismét bővült a tudásunk a juráról, az eddigieknél is pontosabb képet alkothatunk az egyes földtörténeti események koráról és lefolyásáról. Különösen izgalmasak voltak a jurában zajló globális eseményekről szóló előadások, és telt házzal futottak a nagy nemzetközi projektek aktuális eredményeinek bemutatói is. De ugyanilyen fontosnak látom az előadások közötti szünetekben, a kirándulásokon és a vacsorákon folytatott vitákat, beszélgetéseket is. Nem győzöm hangsúlyozni, milyen szervezetten ment minden, és milyen jó volt a hangulat! A szakmai szervezők, Pálfy József és Főzy István olyan otthonos légkört teremtettek, hogy valamennyien úgy éreztük, egy nagy család tagjai vagyunk – a jurásoké.
Angela Coe: Igazán eredményes konferencia volt. Azért gyűltünk össze, hogy tovább haladjunk a jura időszakon belüli három, még nem definiált rétegtani határ formális meghatározásában, és ez sikerült: számos új felfedezést vitathattunk meg. Emellett megismerkedtünk a szervezet új tagjaival, és újra személyesen találkozhattunk a régiekkel is. Ahogy Grzegorz is említette, gyakran beszélünk magunkról úgy, mint egy nagy családról, mert olyan szoros közösség vagyunk. Amikor új tag érkezik, vagy elveszítünk valakit, a családokhoz hasonlóan mi is mindig változunk. De összeköt minket a közös tudományos szenvedély, a jura kor iránti erős érdeklődés is, és ez már túlmutat a családon. Ez teszi különlegessé teszi a kongresszusainkat, amikor mindannyian együtt vagyunk. A budapesti találkozó azért is emlékezetes lesz, mert a koronavírus-járvány miatt sokan nem találkozhattunk személyesen az elmúlt években.
Mennyire sikerült aktivizálni a tagságot a járvány okozta kényszerű szünet után? Az internet világában érdemes még nagy szakmai találkozókat rendezni?
G.P.: Az ilyen típusú kongresszusokat négy évente rendezik meg, így mindig sok a megosztani való. És a személyes találkozást még az egyre tökéletesebb elektronikus kommunikációs eszközök korában se képes semmi helyettesíteni. Társas lények vagyunk, és ez vonatkozik azokra az (általában fiatalabb) kollégákra is, akik már ezeken a szuper digitális eszközökön nőttek fel. A személyes találkozást jelentő kongresszusokon alakulnak ki a később bőséges termést hozó szakmai kapcsolatok, ilyenkor osztjuk meg egymással a gondolatainkat, új kutatási tervek fogalmazódnak meg. Maguk a publikációk online is elkészíthetők, de a jóízű, kötetlen beszélgetés egy jó pohár bor vagy sör mellett, egészen más lehetőségeket nyit meg. Ahogy általában minden kongresszuson, ez történt Budapesten is.
A.C.: A konferenciáknak még mindig nagyon nagy jelentőségük van. Ötleteket szülnek és projekteket generálnak. Több pályakezdő kutatónak a budapesti volt az első nemzetközi kongresszusa, és akikkel beszéltem, azokat valóban inspirálta a találkozó. Sokak számára jelentett kiemelkedő szakmai lehetőséget, hogy egy teljes héten át a jurára koncentrálhattak, és ezáltal közelebb kerülhettek a Föld rendszerének megértéséhez.
Milyen újdonságokkal szolgált a konferencia? Milyen témák keltették fel leginkább az érdeklődést?
G.P.: Nos, nagyon változik most a világ. Mára már letagadhatatlan tény, hogy tevékenységével az emberiség kedvezőtlen folyamatokat indított el a környezetében – gondoljunk csak a klímaváltozásra. Ennél is borzasztóbb, hogy még mindig mással foglalkozunk ahelyett, hogy a katasztrófa enyhítésére összpontosítanánk. Botrány, amit Oroszország Ukrajnában művel. A háború rengeteg veszteséggel jár, ráadásul nagymértékben akadályozza a globális felmelegedés lassítására irányuló erőfeszítéseket. Ezért tartom nagyon fontosnak azokat a kutatásokat, amelyek a jura korszakban (többnyire vulkanizmus hatására) bekövetkezett természeti katasztrófákkal foglalkoznak. Ma már tudjuk, miként zajlottak ezek az események, és milyen következményekkel jártak. Hogy csak egyet említsek az utóbbiak közül, tömegesen haltak ki fajok. És azt is látni, milyen lassan tudott csak kilábalni a Föld ezekből a katasztrófákból. Ma ugyanezt éljük meg. A jelenlegi válság semmivel nem kisebb – geológusként kötelességünk figyelmeztetni erre.
A.C.: A konferencián valóban nagy hangsúly esett a kora jurában zajlott toarci óceáni anoxikus eseményre, amely a Földön valaha bekövetkezett egyik legjelentősebb környezeti változás volt, és óriási hatást gyakorolt a bolygó későbbi életére. Most új adatokhoz jutottunk hozzá a világ különböző sarkaiban vizsgált kőzetrétegekből. Vannak a lelőhelyek között olyanok, amelyeket már évtizedek óta kutatunk, de új vizsgálati módszereket vezettek be, és ezek eredményeit ismerhettük meg. Ezáltal közelebb kerültünk a toarci esemény okainak és következményeinek megértéséhez – és ami valóban nagyon fontos: napjaink környezeti válságának megértéséhez is.
Mi jelentette a legnagyobb élményt a budapesti találkozón?
G.P.: Erre nehéz válaszolni – túl sok minden jut az eszembe. A legfontosabb talán, hogy a járvány okozta hosszú szünet után újra ennyien jó egészségben együtt lehettünk. Emellett rengeteg szakmailag izgalmas és inspiráló előadás hangzott el, nekem is meglódult a fantáziám. Ráadásul először voltam Budapesten, beszámolókból és fényképekről persze már tudtam, hogy szép város, de hogy ennyire, azt személyesen kellett megtapasztalnom.
A.C.: Talán a sokféle program izgalmas kombinációja tette rendkívül élménydússá a konferenciát: remek előadások és poszterek, kiváló szervezés és helyszín, a félidőben tartott szakmai terepi kirándulás, a vacsora a Dunán, és persze a konstruktív, baráti közösség!
Jártak a campuson a Természetrajzi Múzeumban, elmentek Tatára az Egyetem Geológus Kertjébe, és részt vettek az Természettudományi Karon rendezett panelbeszélgetésen. Milyen benyomásokat szereztek nálunk?
G.P.: Nagyon tetszett az Őslénytani és Biológiai Kiállítás, stílusában „klasszikusnak” nevezném. Remek ötlet, hogy a dinoszaurusz lábnyomok teljes csapását kiállították, áthelyezve a mecseki kőszénbányából. Tatán fantasztikus napot töltöttünk, az idő is gyönyörű volt. Ritkaságszámba megy, hogy egyetlen helyen geológiai, őslénytani és régészeti kincseket is találjunk, a Geológus Kert egyedülálló lehetőség az oktatás számára, miközben remek kutatóhely. Mindez a kiváló magyar kollégák szakvezetésével, valóban rendkívüli élmény volt. A campuson tartott beszélgetésnek a résztvevője voltam, nagyon élveztem. Az est sztárja egyértelműen Atsushi Matsuoka japán professzor volt, egyedi, jura egysejtűek ősmaradványait ábrázoló kártyapaklijával. És feltétlenül meg kell említenem a konferenciát követő csővári terepi kirándulást is.
A konferenciát követő terepbejárás résztvevői a Budapesttől 60 km-re északra fekvő Csővár falu melletti várrom alatti hegyoldalra látogattak. Mint Pálfy József egyetemi tanár, a csővári kutatások vezetője elmondta, kevés ehhez hasonló hely akad a világon, ahol a triász és jura időszakok határán lezajlott globális környezetváltozás és tömeges kihalás nyomait folyamatosan lerakódott tengeri üledékes kőzetek őrzik. Egy 2001-ben közölt tanulmány erről a helyről a világon az elsők között ismerte fel a földi szénkörforgás súlyos zavarát 200 millió évvel ezelőtt. Ugyaninnen a konferencián kerültek bemutatásra Somlyay Anna, frissen végzett ELTE-s geológus MSc-hallgató új eredményei. A csővári mészkőmintákon mért uránizotópok alapján mutatta ki, hogy a világóceán aljzatának jelentős részén oxigénszegény viszonyok uralkodtak a triász végi krízis után. Vallner Zsolt, az ELTE doktorandusza pedig mészkő mintákon különböző elemek koncentrációját mérve a korabeli monszun-jellegű éghajlat periodikus változásainak nyomát észlelte, ami a Föld keringési pályájának ismert ciklusaihoz köthető. Eredményeinek bemutatását élénk érdeklődés kísérte, mivel ezzel a triász végi környezetváltozások és kihalás nagy felbontású időkeretét sikerült megadnia. A.C.: Páratlan élményt jelentett, hogy a tatai kirándulás során egy nap alatt a jura teljes 58 millió évét bejárhattuk, megtekintve az ebben a földtörténeti időszakban képződött tengeri üledékes kőzetek rétegsorát. Útközben és a remek ebéd mellett több időt is tölthettünk egymással.
Jó ötlet volt ellátogatni az egyetemre is, és megnézni, hol dolgoznak a magyar kollégák. A campus felé vezető úton, a város nevezetességei mellett elhaladva rögtönzött történelemelőadásban is részünk volt. Az ásványtani kiállítás nemcsak elegáns megoldásaival és múltidéző hangulatával nyűgözött le, hanem a gondosan kiállított leletekkel is. Nagy örömömre szolgált, hogy Főzy István megmutatta az asztalt, ahol egyetemistaként dolgozott. Élveztük, hogy egyetemi hallgatókkal és a nyilvánossággal is találkozhattunk. A panelbeszélgetésen jómagam több kérdésen is elgondolkodtam a munkánkkal és a társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Köszönjük a szervezőknek a sok munkát, és az ELTE-nek is a támogatást.
Fotók: Thaler Tamás