A park mint stresszcsökkentő környezet
Egyre több városi park épül Magyarországon is, Budapesten 2020-ban nyitották meg például háromdimenziós függőkerttel, cseresznyefa-ligettel, erdő-mező-tó hármasával, látványos design-napelemekkel és 355 új fával a Széllkapu parkot. Ezeket a zöldterületeket a városlakók gyorsan birtokba veszik és a kikapcsolódást szolgáló, életteli közösségi térré alakítják.
„A közparkok nem tudják azt, amit a természet, de nem is ezt várjuk el tőlük. Pozitív hatásuk azonban vitathatatlan, és számtalan extra haszonnal járnak a Hortobágyhoz vagy a Hármashatár-hegyhez képest”– mondja Dúll Andrea egyetemi tanár, az ELTE PPK-n 2020 tavaszán létrehozott Ember-Környezet Tranzakció Intézet vezetője.
A nagyvárosi parkosítással megjelenik az épített (például lakótelepi) környezet és a zöld park kontraszthatása, ami eleve jótékonyan hat ránk. De
a parkoknak interakció szabályozó szerepük is van: kapcsolatteremtési, érintkezési lehetőséget jelentenek.
Dúll Andrea elmondása szerint a városokban, a mesterséges környezetekben az emberek sietnek haza, és leginkább a lakásukban tartózkodnak. Ha viszont az épített környezetbe egy park kerül, lassabban sétálnak át rajta, könnyebben egymásra néznek, esetleg kommunikálnak is egymással. A városi park gyorsan közös, kommunikációs térré válhat.
A világban nem egy példa van rá, hogy egy apró terület, akár csak egy domb vagy egy szökőkút, közösséget teremthet. A kutató a New York-i Paley Parkot hozza fel példának, a fallal körülvett pici terület a vízesésszerű felülettel, mint mondja, nem is meríti ki a park fogalmát, mégis üde színfolt lett a betondzsungelben.
A parkok jótékonyan hatnak pszichénkre más szempontokból is. „A konyhában három méterre látok el, odakint a házak harminc-negyven méterre vannak tőlem, a szem is másként viselkedik.
A szabadban halljuk a szelet, érezzük az eső illatát: természetélmények szabadulnak fel, ősi emlékek aktivizálódnak
– mondja Dúll Andrea. – Járvány idején különösképpen felértékelődik ez a mentálhigiénés szerep."
A parkok a városi aktivitás színhelyei is: vannak itt játszóterek, sportpályák, szabadtéri kondieszközök, sőt az emberek mellett a kutyák is saját futópályán mozoghatnak. Más pszichológiai minőséget jelent, ha kilépve a négy fal közül a szabadban futunk, sétálunk.
A nagyvárosi mozgásformák közé tartozik már a kerékpározás is, ami a kutató szerint fontos és egészséges „slow” tevékenység – de csak megfelelő környezeti kontextusban, akkor, ha a bicajozás biztonságos, a közlekedés szereplői együttműködnek. „Ott érdemes kerékpározni – legalábbis a hobbikerékpárosoknak –, ahol kialakították hozzá a biciklisávokat, ahol konfliktusmentes a környezetet – figyelmeztet a professzor.
Forrás: Very Important Planet