"A szinergia meghatározó a kutatásban"
Mikor értesült a doctor et professor honoris causa cím adományozásáról? Mi volt az első reakciója?
Borhy László rektor úr hívott fel a hírrel. December 20-a volt, és éppen egy korábbi doktoranduszommal találkoztam jövőbeni közös projektjeink ügyében. Ő mondta, hogy a Szenátus pár nappal korábban elfogadta a jelölésem, és hamarosan hivatalosan is értesíteni fognak. Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá, nagyon örültem neki.
Hol végezte egyetemi tanulmányait? Kik voltak a tanárai?
Zaragozában jártam egyetemre, 1971-ben végeztem. Régészetet és ókortörténetet hallgattam, mindig is az antikvitás kérdései vonzottak. Doktori disszertációmat 1976-ban védtem meg Hispania Citeror két adminisztratív területén (Conventus Caesaraugustanus és Cluniensis) előkerült római sírsztélékről. Spanyolországban az ókortörténet tudománya az 1970-es évektől kezdődően intézményesült, a régészeten kiváló tanáraim voltak. Antonio Beltrán epigraphiai és numizmatikai óráit nagyon szerettem, vele sok múzeumot és ókori lelőhelyet látogattunk végig Európában és Anatóliában. Az a szinergia is alakította a kutatásaimat, ami az egyetem Ókori Tudományok Intézetén belül kialakult a klasszika filológia, a régészet és az ókortörténet között. Az itt dolgozó kollégák interdiszciplináris módon működtek és működnek a mai napig is együtt.
Az ókortörténeten belül pontosan mivel foglalkozik? Hogyan illeszkedik ez a nemzetközi ókortudományba?
Kutatásaim mindig is az ókori világ, különösen a Római Birodalom nyugati provinciáinak vallástörténetére összpontosultak. Ez vezetett el a kulturális transzfer és kisajátítás, valamint a vallási másság kérdéseinek vizsgálatához. Utóbbi témán belül egy nemzetközi csapattal az elmúlt 15 évben
számos projektben vizsgáltuk a mágikus-vallási szokások tereit és kontextusait
a nyugati latin provinciákban.
Kik gyakoroltak nagy hatást tudományos pályájára?
Nagyon hasznosnak találtam az antropológia, a szociológia és egyéb tudományok megközelítéseit, amelynek révén a problémákat más megvilágításból lehet vizsgálni. John Scheid gondolkodása nagyon megfogott, vele mind a mai napig jó tudományos kapcsolatot ápolok. Nagy hatással volt rám Alföldy Géza is, nem csak tudományos értelemben, hanem azon túl is, mivel megtisztelt a barátságával. Részt vettem díszdoktori avatásán a Tarragonai Egyetemen, és soha nem felejtem el, mennyire meghatóan beszélt szülőföldjéről. Még fel is ajánlottam neki, hogy írjon könyvet az emlékeiről – nem szorítkozva pusztán az ókortörténet vagy az epigraphia témakörére –, amit mi spanyolul megjelentetünk.
Ösztöndíjasként, vendégprofesszorként milyen külföldi egyetemeken gyűjtött szakmai tapasztalatot?
Elsősorban a Cambrdige-ben és Oxfordban töltött időt emelném ki. Előbbiben Keith Hopkinszal (King's College) együtt végeztem közös kutatásokat, ő újszerűen közelítette meg az ókori Róma történetét. Oxfordban először Alan Bowmannel, majd Roger Tomlinnal dolgoztam együtt. Vendégoktató voltam Bristolban és a Londoni Egyetemen is, ahol a munkát a közelmúltig Greg Woolf irányította. Doktori órákat tartottam vendégoktatóként még az argentín University of Rosarión, és jelentős kapcsolatban állok a Veronai Egyetemen Mastrocinque és Buonopane professzorokkal.
Milyen kapcsolat fűzi Magyarországhoz, Budapesthez és az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez? Mikor járt nálunk először?
Az Erasmus program keretében jártam először az ELTE-n, sok évvel ezelőtt,
amikor a Zaragozai Egyetem és az ELTE egyezséget kötöttek. Az ELTE akkori rektorával, Szabó Miklóssal később is szoros kapcsolatban álltam, Borhy Lászlóval pedig különösen gyümölcsöző tudományos együttműködést alakítottunk ki. Többször találkoztunk egyetemeinken, és többször jártam Brigetio lelőhelyen is.
Kikkel dolgozik együtt a magyar ókortudósok közül?
Az elmúlt évtizedben szorosan együttműködtem Németh Györggyel, mivel ő is tagja annak a nemzetközi csapatnak, amellyel számos kutatási projektet illetően egyeztetek a mágikus-vallási rituálék terén, és akinek könyve, a Supplementum Audollentianum Zaragozában, Budapesten és Debrecenben jelent meg 2016-ban. Nagy Árpáddal is dolgozom a Szépművészeti Múzeumból, valamint Takács Lászlóval a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről. Jerem Erzsébettel is szoros kapcsolatban maradtam, ő jelentette meg az Archeolinguaban a Die Religion im keltische Hispanien című könyvem 1998-ban, vele közös az érdeklődésünk a kelta kutatások iránt. Dolgoztam Barta Andreával is, akit az Erasmus programon keresztül ismertem meg, és aki hozzám hasonlóan az átoktáblák és általában a mágikus-vallási világ iránt érdeklődik.