A tudomány jövője az átláthatóság

2018.06.14.
A tudomány jövője az átláthatóság
Az elmúlt években az új kommunikációs csatornák, különböző virtuális tárhelyek és adatbázisok térnyerése miatt előtérbe került a kutatási transzparencia és a tudományos eredmények nyilvánosságának kérdésköre. Miért fontos egyre több helyen megjelenni, és milyen lehetőségek állnak a kutatók és hallgatók előtt munkájuk célirányos bemutatására? Erre is választ adott Aczél Balázs egyetemi docens, a PPK Kutatási Transzparencia Bizottságának vezetője, akit a közelmúltban választottak meg a kutatás átláthatóságért küzdő egyik legfontosabb szervezet, a Center for Open Science nagykövetévé.

Mi az Open Science kezdeményezés fő küldetése?
A mozgalom célja, hogy minél hitelesebb és átláthatóbb legyen a tudományos kutatás. A felgyülemlő adatokat, kéziratokat, elemzési kódokat, a felhasznált módszereket a szakmai világ vagy a teljes nyilvánosság számára elérhetővé lehet tenni. Ez régen korlátozottan valósulhatott csak meg – mert nagyon nehéz lett volna megosztani a nyers adatokat vagy akár a feldolgozott adatokat is –, így csak az eredményeket közölték. Ma egyre inkább afelé megyünk, hogy a megszerzett kutatási tudást teljes mértékben átadjuk a szakma további képviselőinek vagy akárkinek, akit ez érdekel. Ennek több célja van; az egyik, hogy más kutatók ellenőrizhessék az elvégzett elemzéseket, megismételhessék ugyanazokat a kutatásokat, és ehhez rendelkezésükre álljon minden információ – eljárások, elemzési kódok, felhasznált tesztek, stb. – azzal kapcsolatban, hogy hogyan zajlott az eredeti vizsgálat. Az Open Science-ben nem minden tárhelyet fogadnak el nyílt megosztásnak, csak a biztonságos, tudományos tárhelyeket. Az Open Science Forum is egyike ezeknek, de a magyar publikációk számára az ELTE-nek és az akadémiának is van ilyen tárhelye. Ezeknél az a fontos, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi keresőmotorokba, így ha valaki feltölti a munkáját, akkor arra rátaláljanak.

Miért ennyire fontos a transzparencia?
Ha tudományfilozófiai szempontból nézzük, az empirizmus arról szól, hogy azt hisszük el, amit látunk, tapasztalunk, ami utánkövethető.

Ha elrejtjük az ismereteinket, akkor éppen azzal megyünk szembe, amit az empirizmus vállalt.

Másrészt a legtöbb kutatás közpénzből készül, a tudós így nem tulajdonosa az eredményeinek. Persze felmerülnek olyan etikai vagy jogi korlátok, melyek érthetővé teszik, ha néha nem adjuk ki az adatokat.

Milyen szerepet játszik az Open Science mozgalomban a Center for Open Science, melynek most a nagykövete lett?
Ez a mozgalmat összefogó legnagyobb nemzetközi szervezet, mely egy támogatásnak köszönhetően a tudományos közönség rendelkezésére bocsát egy tárhelyet – ez az Open Science Forum –, ahova szinte korlátlan mennyiségben fel lehet tölteni kutatási adatokat. Egy nagy csapat áll a szervezet mögött, ők folyamatosan karbantartják, fejlesztik és propagálják az oldalt, ahol így megjelenhetnek a kutatási adatok. A rendszer rendkívül alkalmas arra, hogy együttműködésük esetén különböző hozzáféréseket lehessen adni a szerzőknek és a „külső” nézegetőknek. A tárhely lehetővé teszi, hogy a feltöltött anyagok, kéziratok DOI azonosítót kapjanak, így a visszakereshetőséget is biztosítja, meg lehet keresni olyan kutatási projektek anyagait, amelyeket még nem publikáltak, és a meglévő adatok, anyagok is mind megtalálhatóak itt. Lehetséges az úgynevezett előregisztráció is, amelynek segítségével egy kutatási projekt elején, még az adatfelvétel előtt rögzíthetjük a kérdéseinket, és azt, hogy milyen módszerekkel keresünk választ, illetve adott elemzési eredmények után milyen következtetéseket fogunk levonni. Ha ezt nem teszi meg valaki, utólag nagyon könnyű visszafelé kitalálni a hipotéziseket, vagy addig facsarni az adatokat, amíg a megfelelő eredményt kapjuk. Utólag pedig úgy fog tűnni, hogy a szerzők logikus utat jártak be. Ezt megakadályozza az, ha a feltöltők előre rögzítik a hipotéziseiket, az elemzési terveiket. Időbélyeggel is lehet rögzíteni, ami azt jelenti, hogy onnantól már nem tudják megváltoztatni a terveket.

Ez segíti a publikálás transzparenciáját, hitelességét, sőt a terjesztését is. A Center for Open Science mintegy 80 ezer kutatói taggal és számos projekttel a legfelkészültebb nemzetközi hálózat arra, hogy technológiailag is támogassa a kutatókat az Open Science elvek megvalósításában. Most már több mint 5000 intézményes folyóirat vállalta, hogy felülvizsgálja, miként zajlik az Open Science náluk.

Miért tartja fontosnak, hogy minél többen csatlakozzanak a mozgalomhoz?
Sok módszertani kérdéssel foglalkozunk, és aki rálátott az elmúlt évek pszichológiájára, tudja, hogy nagyon sok dologról derült ki, hogy nem úgy van, mint ahogy eddig gondoltuk. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy korábban nem az Open Science elvei szerint történtek a kutatások, és nem regisztrálták előre a hipotéziseket. Ha az egyetemen sikerül tájékoztatni a kutatókat arról, hogy mik ezek az elvek, a rendszer hogyan működik, mik az előnyei, akkor

rövid időn belül nagy változásoknak lehetünk tanúi az intézményen belül is.

A PPK-n ezért létrehoztuk a Kutatási Transzparencia Bizottságot, amely a Kari Tanács megbízásából azon dolgozott, hogy ajánlást tegyen a kar számára, milyen transzparencia- és Open Science-elveket fogadjon el és propagáljon a kutatók és hallgatók között.

Mivel jár intézményi szinten az Open Science-elvek elfogadása?
Az „open science-ségnek” vannak szintjei. A Center for Open Science létrehozott egy útmutatót, amelyet minden intézmény vagy folyóirat többféle szinten fogadhat el, onnantól, hogy csak bátorítás történik, egészen odáig, hogy a szervezet elvárásokat fejez ki, vagy anyagi támogatást ad az elvek megvalósítására, sőt ellenőrző funkciót is be tud vezetni. A kar az első szintet igyekszik most elérni: bátorítja a kutatókat, kidolgozzuk, hogyan adhatunk tájékoztatást például a jogi vagy publikálási kérdésekről, az adatok kezeléséről, a regisztráció vagy az elemzési kódok megosztásának lehetőségéről. Meglátjuk, hogy ez milyen gyorsan szivárog át a gyakorlatba, és hogyan lehet kiépíteni egy támogatási rendszert, hogy minden szervezeti egységben legyen valaki, aki ért a technológiához. Később jöhetnek a további lépések.

Van-e olyan intézmény, amelyik követendő, jó példával jár elől?
Nem tudom, hogy érdemes-e intézményekről beszélnünk, hiszen a szervezeteken belül az egyes kutatók is különbözőképpen követik az elveket. Ha mégis ragaszkodunk ehhez, akkor nem kell olyan messzire mennünk, mert

az MTA határozatot tett közzé arról, hogy minden náluk megjelenő publikációnak nyílt hozzáférésűnek kell lennie,

eltekintve egyes kivételes esetektől. Ha rendelkezésre áll anyagi forrás, akkor sok helyen meg lehet fizetni a nyílt hozzáférést is, így a cikkért nem az olvasónak kell fizetnie, hanem annak, aki azt megjelenteti.

A kutatók számára miért jó ezekhez az elvekhez alkalmazkodni?
Az Open Science elveket alkalmazók hitelesebbnek tűnnek a közösség számára, mert látszik, hogy nem rejtegetik a kutatásukat, sőt mindent nyilvánossá tesznek. Továbbá azokat, akiknek nyíltan hozzáférhetőek a műveik, könnyebben megtalálják, idézik, lépnek velük kollaborációra. Ez nem csak a kutató, hanem az intézmény számára is előnyös.

Milyen feladatokat ró önre, hogy az Open Science nagykövete lett, és mit jelent ez a kar számára?
A legfontosabb, hogy lehetőségem van az irányelvek terjesztésére, amihez szakmai támogatást is kapok. Erről tehettem különböző vállalásokat. Indul olyan kurzusom is, amivel próbálom a hallgatókat bevonni, hogy megmutassam nekik, milyen elveket, technikai megvalósításokat használhatnak. A diákjaimmal már dolgozunk olyan könnyen érthető és felhasználható anyagokon is, amelyek útmutatást adnak arról, hogy az egyes kutatási fázisokban mely Open Science-elveket, hogyan lehet megvalósítani. Elindítottuk a Kutatási Transzparencia Bizottságot, amely három évig tevékenykedik majd a karon, ajánlásokat téve, egyeztetve a kar munkatársaival. Arra van rálátásunk, amit a saját kutatási területünkön ismerünk, de lehetnek olyan atipikus helyzetek, amelyekhez igazodnunk kell.

Kutatóként milyen személyes tapasztalata van az Open Science Forummal kapcsolatban?
Az általam vezetett Döntéspszichológia Kutatócsoporttal már régen regisztráltunk és elkezdtük az adatok feltöltését. Nagyon sok pozitívumról tudok beszámolni. Már aznap, amikor beadunk egy kéziratot egy folyóirathoz, egyben fel is töltjük azt egy ún. preprint szerverre. Legutóbbi alkalommal ugyanazon a napon rátaláltak az olvasók, megosztották a Twitteren, és a lap főszerkesztője a méltatásával együtt továbbította a többi szerkesztőnek.

Ez bizonyára jó hátszelet adott ahhoz, hogy végül a cikket el is fogadták.

Ilyen alkalmakkor visszajelzéseket is kaptunk, így olyan szerzők is kapcsolatban léphetnek velünk, akikkel nem találkoztunk volna. Az írásaink ilyen formán gyorsan elterjednek, nem csak évekkel a kutatás után, mert egy publikáció végleges megjelenéséhez néha nem elég egy-két hónap. Úgy vélem, a legtöbb szakember így kutatna, ha tudná, hogyan kell használni a Center for Open Science-t vagy más Open Science-gyakorlatokat támogató rendszereket. Évek kérdése, és ezeknek az elveknek a betartása általános elvárás lesz az intézményeknél és lapoknál, de egyes pályázati támogatóknál már most az. Aki most lépéselőnyt szerez, az jobb helyzetben lesz, mire az Open Science általános eljárássá válik.

Forrás: PPK

Az ELTE – a hazai felsőoktatási intézmények közül elsőként – még 2015-ben csatlakozott az Európai Kutatóegyetemek Ligájának (LERU) petíciójához, amely arra hívta fel az Európai Unió holland elnökségének figyelmét, hogy a tudományos eredmények közzétételében a nyílt hozzáférésnek nagyobb szerepet kell kapnia.