„A világ humanitárius értékrendjének alappillére a felsőoktatás”

2015.11.27.
„A világ humanitárius értékrendjének alappillére a felsőoktatás”
Erhard Busekkel, az Osztrák Köztársaság korábbi alkancellárjával és művelődési miniszterével, az Eötvös Loránd Tudományegyetem új díszdoktorával többek között az európai felsőoktatás jövőbeli szerepéről, a tudomány és az uniós politika kapcsolatáról beszélgettünk.

Erhard Busek osztrák politikus, közíró, a közép-kelet európai országok egységesítésének meghatározó alakja. A ’80-as években figyelt fel a térségünkben jelentkező új szellemi-politikai mozgalmakra: a Mitteleuropa-program nem utolsósorban az ő hatására a politikai-értelmiségi szalonokban a Kelet és Nyugat közös politikai és kulturális akcióinak programja lett. Az osztrák kormány meghatározó tényezőjeként aktív szerepet vállalt az 1989–90 közötti rendszerváltásokban, partnere a budapesti ellenzéki mozgalmaknak és elsőszámú szövetségese a rendszerváltó Németh-kormánynak, ehhez az időszakhoz kötődik az osztrák és magyar tudományos és kulturális kapcsolatok máig élő intézményes megalapozása is.

Milyen szálak kötik Magyarországhoz, az itteni és közép-kelet-európai értelmiségi körökhöz?
Az osztrák emberek kötődése Magyarországhoz és a magyarokhoz tradicionálisnak tekinthető, hiszen a két ország múltja ugyan bizonyos időszakokban másként alakult, ám sorsuk számos esetben összefonódott. Nekem személy szerint megadatott, hogy nem csupán a szüleim és nagyszüleim élményeiből és tapasztalataiból meríthettem, hanem már jóval 1989 előtt magam is megismerkedtem magyar és a térség más országaiban élő értelmiségiekkel és művészekkel. Ezek az ismeretségek idővel szorosabbá szövődtek és mai napig megmaradt a kölcsönös empátia. Ezért is üdvözöltem olyan lelkesedéssel az 1989-es eseményeket, a Magyarországon bekövetkező változásokat, az ország demokratikus átalakulását, később az Európai Unióba történő belépését, de mindenekfelett az ország visszatagozódását Európába, az európai szellemi közösségbe.

A jövőnk, a világ alakulását tekintve, melyek azok a feladatok, amelyek a felsőoktatásra hárulnak?
A felsőoktatásnak nagy szerepe van mindabban, amit annak idején, 1989-ben olyan lelkesen üdvözöltem, és amit mindmáig fontosnak tekintek. Európa jelenleg folyamatos átalakuláson megy keresztül, a globalizáció jelensége egyre nagyobb hatással van kontinensünkre. A folyamatok óhatatlanul hatást gyakorolnak a felsőoktatásra, sőt alapvetően a felsőoktatásra hárul mindennek a súlya, hisz világunk humanitárius értékrendjének alappillére és letéteményese az oktatás. Az egyetemeken, az egyetemi világon kívül ki más lenne inkább hivatott arra, hogy hangját hallassa, a helyénvaló és lényeges kérdéseket feltegye, és azokat meg is válaszolja? A térség és Európa egyes országaiban folyó szellemi élet kölcsönös megismerése alapvető feltétele annak, hogy képesek legyünk jövőnkkel, a jövőben előttünk álló feladatokkal megbirkózni.

Véleménye szerint milyen szerepe van a tudománynak az európai és az uniós politika gyakorlati alakításában?
Egyértelműen nagy szerepe van a tudománynak, a tudományos téren elért eredményeknek, hisz számos olyan problémával találkozunk, amelyek megoldásához nélkülözhetetlen a tudományokban rejlő kapacitás és kompetencia. Ez különösen igaz, ha arra gondolunk, hogy kialakulóban van egy olyan európai tudáshálózat, amely megteremti annak feltételeit, hogy hatékony megoldások születhessenek, vagy, ha más nem, hogy a közös erőfeszítések révén sikerüljön célirányos kérdéseket megfogalmazni, amelyek majd közelebb visznek minket a megoldáshoz. Ezúton képesek leszünk hasznosítani az európai kontinens sokféleségét, a történelmi múlt tapasztalatait és megteremteni közös víziónkat a jövőről.

Mely feladatköreivel szeret leginkább foglalkozni?
Hosszú éveken át Közép-, Kelet- és Délkelet-Európáért dolgoztam, ahogy ezt ma is teszem. Az évek során ugyanakkor arra is alkalmam nyílt, hogy kulturális téren is elkötelezzem magam, így például kiemelten fontos számomra a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar vagy a Lékai Kamarazenei Fesztivál, sőt a Jean Monnet professzori címem révén az felsőoktatásban is részt vállalok és tanítok osztrák, illetve más európai egyetemeken. Őszintén elmondhatom, számomra a legszebb feladat – amihez mai napig ragaszkodom –, hogy lehetőségem van a fiatalokkal való beszélgetésre, amely során átadhatom nekik eddigi tapasztalataimat és ezzel hozzájárulhatok tudásuk és ismereteik bővítéséhez.