Amiért a társértékelés módszerétől - joggal - tartunk

Dr. Tóth-Mózer Szilvia | 2024.02.29.
Amiért a társértékelés módszerétől - joggal - tartunk
A társértékelés (peer assessment) az egyetemi oktatás módszertanában is hasznos, bár sok oktató és hallgató idegenkedik tőle rossz tapasztalatok miatt.

A társértekeléssel kapcsolatos rossz tapasztalatokat is fontos megbecsülni, mert ha elemzés tárgyává tesszük őket, hibákat tudunk azonosítani, amikből tanulni lehet. Általában jó, ha feltesszük magunknak a kérdést egy új módszer, eszköz, gyakorlat bevezetésével kapcsolatban, amit az Agymanók c. klasszikus animációs film végén csattanóként hallhattunk: “Mi baj lehetne?”. És ha leírjuk, mi a kockázat, rögtön gondolkodhatunk azon is, hogy hogyan igyekszünk megelőzni azt. A megelőzés sarokpontjai a megfelelő módszertan és irányelvek kidolgozása, valamint a résztvevők részletes felkészítése.

A hallgatók megbántják egymást.

Gyakran alakítják oktatók a társértékelést úgy, hogy névtelenül történjen, hogy ne tudja a hallgató, ki írt neki, ki írt róla, hogy ne legyen bántódás. A kapcsolatokra azonban ilyen feltételek mellett is lehet a társértékelés rossz hatással, mert névtelenül hajlamosabbak lehetnek a hallgatók felszabadultabban negatívabb kritikát is megfogalmazni, a dicséretek viszont súlytalanabbak, hiszen nem tudni, kitől érkezett, vagy hogy mennyire “valódi”. A névtelen társértékelés helyett fontosabb arra helyezni a hangsúlyt, hogy konstruktív kritikát tudjanak a hallgatók megfogalmazni, és hogy ne csak adni, kapni is tudjanak kritikai megjegyzéseket. A hallgatókban tudatosítani szükséges a társértékelés valódi célját, például hogy új nézőpontokat kapjanak, és hogy a zsigeri első reakciójuk, a védekezés helyett arra összpontosítanak, hogy mit profitálhatnak a másik véleményéből. Soft skilleket fejlesztő képzések tanulási célja is lehet a kritika megfelelő kezelése.

A hallgatók felületesen értékelik egymás munkáját.

Biztosítani kell, hogy a hallgatók teljes körűen megértsék a minőségi visszajelzés jelentőségét. Van, hogy a jobb jegy múlik egy elnagyolt társértékelésen, mert nem ad támpontokat a továbbfejlesztésre, ha még a társértékelést követi az oktató értékelése. Részletes útmutatók és példák segíthetik a hallgatókat abban, hogy jobban meg tudják ítélni egy társuk munkájának színvonalát. Az értékelőtáblák a minőségi kritériumok meghatározása nyomán objektívabb értékeléseket tesznek lehetővé, és csökkenthetik a felületes értékelés veszélyét. Az értékelőtáblák különböző típusairól ebben a cikkünkben már írtunk.

A hallgatók nem fordítanak figyelmet a másik hallgató visszajelzéseire.

Érdekeltté kell tenni a hallgatókat abban, hogy a másik értékelését megfontolás tárgyává tegyék. Ha például a munkán még van lehetőség javítani, mielőtt az oktató szummatívan értékeli, vagy ha a munkát szélesebb körben tervezik publikálni a társértékelést és a javítást követően, például az egyetemi vagy más lokális közösség számára, esetleg a közösségi médiában, a társértékelésnek kimondott haszna lehet. Találjuk meg, tervezzük be és kommunikáljuk a társértékelés helyét és szerepét a féléves munkafolyamatban!

A hallgatók elfogultak egymással szemben.

A hallgatókat ösztönözni lehet arra, hogy reflektáljanak saját értékelési szokásaikra, és változtassanak azokon szükség esetén. Az alábbi mémmel és egy interaktív wooclap kérdéssel is rá lehet irányítani a figyelmet, hogy általában miként szoktunk megnyilvánulni, amikor mások munkáját véleményezzük.

Az értékelők véletlenszerű kijelölése vagy az értékelők és értékeltek tudatos összerendelése segíthet csökkenteni az elfogultságot, így anélkül értékelhetnek, hogy személyes kapcsolatok befolyásolnák őket. A hallgatók időnként még szigorúbbak egymással, mint mi lennénk velük oktatóként, ilyen tapasztalatunk is lehet. Ezen a világos elvárások tudnak segíteni. Mutassunk példákat, és áruljuk el, hogyan értékeltük őket, engedjük, hogy megismerjék a hallgatók előre az értékelési szempontokat és a szinteket, mit tartunk kiválónak, milyen a jó megoldás stb.

A társértékelési folyamat figyelemmel kísérésével szükség esetén lehetséges a beavatkozás, ha negatív viselkedés vagy felületesség mutatkozik. Ez segíthet megelőzni a további problémákat.

A hallgatóknak mintákat adhatunk konstruktív visszajelzésre, ha a félév során oktatóként bemutatjuk ennek gyakorlatát. Hitelesebbek leszünk oktatóként.