„Az egyetemi munkának egyetemességen és nemzetköziségen kell alapulnia”

Mikor értesült a „doctor et professor honoris causa” cím adományozásáról? Mi volt az első reakciója?
Teljes meglepetésként ért a hír. Senki sem számít arra, hogy egyetemi pályája során ilyen nagy megtiszteltetésben részesül, ráadásul egy olyan rangos egyetemtől, mint az ELTE. Közvetlenül Borhy László rektor úr értesített, ő ismertette velem a díj átadásával kapcsolatos részleteket is – szeretném is neki megköszönni, hogy időt szánt erre. A vele folytatott beszélgetés eszembe juttatta a közel 30 évvel ezelőtt Heidelbergben együtt töltött időt – kapcsolatunk onnan ered. 

Mikor, hol és kinél végezte egyetemi tanulmányait? Kik voltak a tanárai?
A Zaragozai Egyetemen tanultam, ahol 1988-ban doktori címet is szereztem. Ezen az egyetemen kezdtem a kutatói pályát, bár mindig igyekeztem nemzetközi viszonylatban gondolkodni. Véleményem szerint az egyetemi munkának mindenekelőtt egyetemességen és nemzetköziségen kell alapulnia, ezért nemcsak az anyanyelvemen, hanem németül, angolul, franciául és olaszul is publikáltam. Zaragozában Francisco Marco professzor volt a témavezetőm, akitől nemcsak tudományos módszertant, hanem az élethez és az emberekhez való őszinte hozzáállást is tanultam. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen nemcsak a pályám kezdetén, de azóta is rendkívül magasan képzett és tehetséges kollégákkal dolgozhatom együtt Zaragozában.

Az ókortörténeten belül pontosan mi a szakterülete? Hogyan illeszkedik ez a nemzetközi ókortudományba?
Elsősorban a Római Köztársaság időszakával, és különösen a római köztársaságkor késői időszakának történetével foglalkozom Rómában és Hispániában.

Kifejezetten érdekelnek a politikai és intézményi vonatkozások.

Ezekben a témákban publikáltam többek között a nép előtti szónoklás művészetéről és ennek politikai jelentőségéről, bizonyos tisztségekről, mint a konzuli és a quaestori hivatal, valamint olyan személyekről, mint például Cicero. Munkásságommal igyekeztem hozzájárulni ahhoz a gyümölcsöző nemzetközi vitához, amely az elmúlt évtizedekben a Római Köztársaság demokratikus vagy arisztokratikus jellegéről és általában Róma politikai kultúrájáról folyt.

Kik gyakoroltak nagy hatást tudományos pályájára?
Mint már említettem, Marco professzor, a zaragozai kollégáim és a Hiberus Kutatócsoport is jelentős hatással voltak tudományos nézeteimre, és kivételesen szerencsés vagyok azért is, mert mindig kiváló tudósokkal dolgozhattam együtt. Mindenekelőtt Alföldy Géza professzort (Heidelbergi Egyetem) és Sir Fergus Millar professzort (Oxfordi Egyetem) emelném ki, különböző okokból.

Ösztöndíjasként, vendégprofesszorként milyen külföldi egyetemeken gyűjtött szakmai tapasztalatot?
A pályafutásom jelentős részében szoros összefogásban dolgoztam számos német egyetemmel, köztük a Heidelbergi (Alföldy professzor), a Münsteri (Hahn professzor), a Drezdai (Jehne professzor és a Kölni (Hölkeskamp professzor) Egyetemmel. Mindegyik egyetemen kutattam, tartottam előadásokat és tanórákat, és közös kutatásokban is közreműködtem. Az angolszász területen a legfőbb kapcsolatot az Oxfordi Egyetem Ókori Történelem Karával ápoltam (Millar professzor), az Egyetem Merton College-ében pedig vendégkutatóként dolgoztam (Prag professzor). Kiemelkedő élmény volt még a Princeton Egyetem Institute for Advanced Study vendégprofesszorának lenni 2012-ben és 2014-ben, amely a munkára és a személyes fejlődésre is rendkívüli teret biztosított. Itt együtt dolgozhattam Angelos Chaniotisszal, Heinrich von Stadennel és még sorolhatnám. Az elmúlt évek során a franciaországi kapcsolataim is hasonlóan gyümölcsözőek voltak, különösen a Nanterre-i Egyetemmel ápolok jó viszonyt (Hurlet professzor).

Milyen kapcsolatok fűzik Magyarországhoz, Budapesthez és az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez? Mikor járt nálunk először?
1994-ben jártam először Budapesten és az ELTE-n. Felettébb érdekes politikai, gazdasági és társadalmi időszak volt ez Magyarországon, és igazán magával ragadott. Ezután számos alkalommal visszatértem Budapestre, figyelemmel kísértem az ország fejlődését, az EU-csatlakozást követő változásokat. Úgy látom, hasonló folyamat ment végbe, mint néhány évtizede Spanyolországban.

1994 óta folyamatos a kapcsolatom az ELTE-vel, sok előadást és órát tartottam itt. 

Különösen fontos számomra az Erasmus program: spanyol tanárok és diákok tucatjainak ad budapesti tanulmányútra lehetőséget, és viszont. Nagyon büszke vagyok e kultúráink kölcsönös megismerését segítő programra. 

Volt-e olyan jelentős magyar ókortudós, aki nagy hatást gyakorolt a pályájára? 
Ahogy már említettem, sokat dolgoztam Alföldy Gézával, aki hosszú évtizedeken át tanított a Heidelbergi Egyetemen. Idestova harminc éve dolgozom együtt Borhy Lászlóval és az ELTE Ókori Régészeti Tanszékével. Borhy professzorral még Heidelbergben találkoztam, és azóta is rendszeresen tartjuk a szakmai kapcsolatot, számos konferenciát és publikációt jegyzünk közösen.

Kik azok a magyar ókortudósok, akikkel jelenleg is kapcsolatban áll?
Itt a Zaragozai Egyetem Hiberus Kutatócsoportját említeném, amelynek most a vezetője vagyok. Az elmúlt tíz évben a Hiberus az antik római vallás és a mágia témakörében kutatott Marco professzor vezetésével. E kutatásba többek között az ELTE szakértői, oxfordi és chicagói professzorok is bekapcsolódtak, többek között Borhy László és Németh György.