Az egyetemisták forradalma

2016.10.21.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem közössége 2016. október 20-án, az Aula Magnában emlékezett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra.

A résztvevőket – Mezey Barna rektor úr távollétében – Kisfaludi András köszöntötte. Egyetemünk általános ügyekért felelős rektorhelyettese hangsúlyozta, a hatvan évvel ezelőtt történtekben elévülhetetlen szerepe volt az egyetemistáknak, intézményünk ezért helyezte megemlékezése középpontjába az ifjúság forradalmi tetteit és az országot elhagyni kényszerülő emigráns egyetemisták történetét. Hozzátette, hogy a szakmai megközelítés segíthet a forradalom objektív, elfogulatlan, tényszerű értékelésében.

A rendezvényen mutatták be Várallyay Gyula „Az 1956-os magyar diákmozgalom Nyugaton” című kötetét, amely az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvet Murber Ibolya, a Nyugat-magyarországi Egyetem - hamarosan az ELTE-hez csatlakozó - Savaria Egyetemi Központjának habilitált egyetemi docense méltatta. A 60. évfordulóra megjelenő anyag két korábbi kötet egyesítése: az I. rész – Tanulmányúton – a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (később felvette a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége - MEFESZ nevet) több mint egy évtizedes történetét dolgozza fel, míg a második rész – Tévúton – bemutatja, hogy a magyar állambiztonság hogyan szervezte be az emigráns egyetemistákat, és miként járult hozzá a szervezet felbomlásához. Murber Ibolya a kettős szerkezetet Esterházy Péter Harmonia cælestis és Javított kiadás című köteteinek viszonyához hasonlította: míg az első rész a forradalom eszményét őrző egyetemisták által érzékelt, ideális történetet mutatja be, a második rész a keserű kiábrándulás krónikája. Murber kifejtette azt is: az '56 utáni magyar emigráció a második világháború utáni időszak legsikeresebb migrációja volt. A történész hangsúlyozta: az euroatlanti ifjúság történetével a mai napig adós a szakma,

Várallyay Gyula számos személyes történetet és hivatalos forrásanyagot feldolgozó munkája éppen ezért rendkívül fontos mozaikokkal járul hozzá a múlt és jelenünk megértéséhez.

A megemlékezésen Várallyay Gyula, Bujdosó Alpár, Kiss Tamás és Szapáry György közösen elevenítette fel a kötetben leírt magyarországi és külföldi eseményeket. Kiss Tamás – a szegedi egyetem egykori hallgatójaként, az őszi események egyik főszervezőjeként – a MEFESZ 1956. október 20-i újraalapítását idézte fel. Várallyay – egykori műszaki egyetemi hallgató, a MEFESZ későbbi elnöke – hozzátette: az egyetemisták szervezetének hatvan évvel ezelőtti újralétrehozása komoly politikai tett és üzenet volt, mivel az eredeti MEFESZ-t 1947-ben szüntette meg a párt. A forradalmat követően emigráló egyetemisták külföldön alapították meg a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségét, amely – őrizve a MEFESZ szellemiségét – később fel is vette az ’56-ban újraalapított diákszervezet nevét. Szapáry György, Egyetemünk konzisztóriumának elnöke kiemelte: a szervezet célja a forradalom eszményének őrzése, a több ezer magyar, külföldön tanuló egyetemista érdekképviselete és a magyar öntudat fenntartása volt. Bujdosó Alpár soproni egyetemistaként kapcsolódott be az októberi eseményekbe, majd Kéthly Anna ENSZ-delegációjának tagjaként az Amerikai Egyesült Államokban és Ázsiában is dolgozott ’56 ügyéért. Bár a „harmadik” MEFESZ-t 1967 elején feloszlatták, működésének első tíz évében a magyar egyetemisták hitelességének köszönhetően rendkívül fontos szerepet játszott nemcsak a résztvevők összetartásában, hanem a nyugati politika és média pontos tájékoztatásában is. A beszélgetést Jegyes-Tóth Kriszta kommunikációs tanácsadó moderálta.

Az ünnepség záró részében Borsodi Csaba, a Történeti Intézet igazgatója az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatóinak és oktatóinak forradalmi szerepvállalását idézte fel. A hallgatók és a rektori vezetés közösen vonultak fel október 23-án, a budapesti diákság mozgósításában fontos szerepet töltöttek be a karokon megalapított Forradalmi Diákbizottságok. A tanítás október 24-től szünetelt, a vezetés október 31-én mondott le, az őket váltó Egyetemi Forradalmi Tanács (Egyed László és Molnár Gyula vezetésével) azonban mindössze egyszer ülésezett. Hangsúlyozta:

Egyetemünknek pótolhatatlan veszteségeket jelentettek nemcsak a forradalmat követő fegyelmi eljárásokat követő megtorlások, hanem hiányzott az a 2-300 egyetemi hallgató is, akik a februárban újrainduló szemeszterben már nem a Múzeum körúton vagy az Egyetem téren, hanem a világ számos országának egyetemein folytatták tanulmányaikat.