"Az európai alkotmányos identitás teret enged a tagállami sokféleségnek"

2022.05.06.
Christoph Grabenwarter Ausztria Alkotmánybíróságának elnöke, az európai jog, a nemzetközi jog és az alkotmányjog tudományának, ezen belül is különösen az emberi jogok védelmének vezető szaktekintélye. Munkássága az emberi jogok védelmén túl kiterjed a közjog számos egyéb területére is, ide értve a nemzetközi gazdasági jogot és az egyházjogot is. A tudományra és a gyakorlatra egyaránt nagy hatással van szervező tevékenysége is: alapítója és szervezője a fontosabb európai alkotmánybíróságokat, az Európai Bíróságot és a jogtudományt ötvöző Alkotmánybíróságok Szövetségének. A professzort díszdoktorrá avatása alkalmából Sonnevend Pál, az ELTE ÁJK dékánja kérdezte.

Hogyan alakult ki az érdeklődése a közjog és az emberi jogok védelme iránt? 
A közjog és az emberi jogok védelme iránti érdeklődésem összefügg a vasfüggöny leomlásával. Egyetemi tanulmányaim végén Közép- és Kelet-Európa számos államában új, demokratikus alkotmányt fogadtak el, beléptek az Európa Tanácsba és csatlakoztak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Ezen időszak alatt 1991-ben egyedülálló lehetőségem nyílt arra, hogy fiatal jogászként az Emberi Jogok Európai Egyezményének titkárságán dolgozhassam, majd néhány évvel később a heidelbergi Max Planck Összehasonlító Közjogi és Nemzetközi Jogi Intézetben nemzetközi környezetben mélyíthettem el tapasztalataimat. Alapvetően ezek az élmények, tapasztalatok formálták szakmai pályafutásomat és ébresztették fel bennem a szenvedélyt az emberi jogok védelme iránt.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményéről szóló tankönyve és az Egyezményhez fűzött kommentárja a szakterület mértékadó alapművei. A tankönyv először 2003-ban jelent meg, 2021-ben pedig már a 7. kiadásnál tartunk. Tapasztaltak-e olyan fejleményeket ebben a tizennyolc évben, amelyeket 2003-ban nem lehetett előre látni? 
Néhány fejlemény már előre látható volt, például az Egyezmény jelentőségének növekedése olyan régi tagállamokban, mint Nagy-Britannia vagy Németország. Számomra teljesen váratlan volt viszont az a folyamat, ami Oroszországban zajlott le. Az 1993-as orosz alkotmány elfogadásának tizedik évfordulóján azt feltételeztem, hogy Oroszország az európai államok közösségének tagja marad, ezen belül tartósan elkötelezi magát a demokrácia és az emberi jogok védelme mellett. Még 2013-ban, az alkotmány huszadik évfordulóján is ellátogattam Oroszországba és az akkor már látható nehézségek ellenére sem gondolta volna senki, hogy alig tíz évvel később az ország már nem lesz tagja az Egyezménynek és az Európa Tanácsnak sem. De természetesen nem hagyhatom figyelmen kívül azokat a negatív fejleményeket sem, melyek az 1990 után demokratizálódott országokban következtek be. 2003-ban még optimista voltam abban a tekintetben, hogy az emberi jogok védelme egy felfelé ívelő pályán mozog, az utóbbi tíz évben már nem vagyok ilyen optimista.

Létezik-e közös európai alkotmányjog az emberi jogok védelme terén? 
Az emberi jogok nemzetközi és különösen európai védelme a civilizált demokráciák válasza volt a nemzetiszocializmus szörnyűségeire és a sztálini diktatúra borzalmaira. Ez a válasz a tagállamok alkotmányaiból és az évtizedek alatt megszilárdult strasbourgi bírósági joggyakorlat tapasztalataiból alakult ki, ami megítélésem szerint egy "európai alkotmányos rendet" alkot, legalábbis az eljárási garanciák és a szabadságjogok területén, mint a magánélet szentsége, a választójog, a vélemény-, sajtó,- és vallásszabadság és a tulajdonhoz való jog.

Meghatározható-e az uniós jog identitása? Ha igen, a tagállamok alkotmányos identitásával szemben vagy arra alapozva tudjuk azt definiálni? 
Az uniós jog identitásáért folyó küzdelem egyáltalán nem meglepő egy föderális struktúra esetében. Különböző rész-jogrendek, rész-alkotmányok találkoznak, és az ezekkel dolgozó jogászok feladata a köztük lévő feszültségek és ellentmondások értő feloldása. Az európai integráció története és az alkotmánybíróságok túlnyomó többségének, valamint a strasbourgi és luxembourgi bíróságoknak az esetjoga alapján azonban meghatározható a közös európai alkotmányos elvek magja, amely fölött az egyes tagállamok, kormányaik vagy bíróságaik nem rendelkezhetnek. Számomra ezek közé tartozik mindenekelőtt a hatalmi ágak szétválasztására épülő demokrácia modellje és a valóban független bíróságokkal rendelkező jogállam.

Hogy hány bíróság van, milyen részletekbe menő hatáskörökkel rendelkezik az alkotmánybíróság (feltéve, hogy nem gyengítünk szándékosan egy bíróságot), milyen a parlament, a kormányok és az államfő viszonya, a közvetlen demokrácia elemei mennyire erősek, ezek mind a tagállamok nemzeti identitásának kérdései, amelyek az európai alkotmányos alapelvek keretein belül érvényesülhetnek. Ebből egy olyan európai alkotmányos identitás képe rajzolódik ki, amelyben az alapvető elemek rögzítettek, és amely egyúttal teret enged a tagállami sokféleségnek, amit az uniós jogban a szubszidiaritás elve garantál.

Gazdag tudományos tevékenysége mellett 2020 óta az Osztrák Alkotmánybíróság elnöke. Hogyan egyeztethető össze ez a fontos közfeladat a tudományos területen végzett alkotó munkával?
Egy bírósági elnök feladata valóban sok időt vesz igénybe, ez a felismerés áll a kérdésének hátterében. Művészet olyan szigeteket létrehozni egy hét, vagy akár az év folyamán is, amelyeken kívül marad a bíróság mindennapi élete, és amelyekben hely marad azoknak az alapvető kérdéseknek, amelyek ma Európában a közjogot mozgatják.