Az oktatás aktuális kihívásai

Navracsics Tibor azért kívánt találkozni a terület szakembereivel, hogy megismerje szempontjaikat, problémáikat, megoldási javaslataikat, elképzeléseiket. A kar vezetőivel tartott szűk körű egyeztetést követően tájékoztatta a megjelent szakembereket az Unió általános szakirányú elveiről. Előrebocsátotta, hogy bár nem fogyatékosügyi szakember, politikusként és döntéshozóként hatással tud lenni a már megindult folyamatra, mely szerint a sérült embereket inkább beemelni kell a közösségbe, mintsem kirekeszteni őket. Napi munkájáról szólva elmondta, hogy az unióban az ő területét azért nevezik gyenge tárcának, mert ezesetben az EU-biztosnak nincs hatalma a miniszter felett, ahogy az EU-szabályoknak sincs kizárólagos hatálya a tagállamokban. A tagállamok maguk döntik el, milyen oktatáspolitikát kívánnak folytatni. Vannak mégis olyan ügyek, amelyek közösek a tagországokban, ezeken a területeken hatékony lehet az együttműködés.

„Közös pontokat kell találni, ahol előre tudunk mozdulni. Akkor cselekedhetünk összeurópai szinten, ha azonosítunk egy problémát, amelynek a megoldásáért a tagállamok mindegyike hajlandó dolgozni. És akkor léphetünk európai módon, ha az úgynevezett európai hozzáadott értéket tudjuk képviselni, azaz olyat teszünk, amit a tagállamok önerejükből nem tudnak megtenni. Erre példa az Erasmus-program, mely egyesítette a korábban létező sok oktatási és ifjúsági kezdeményezést azzal a céllal, hogy a fiatalok egy másik tagállam intézményeiben együtt tanuljanak, megismerjék egymást, közelítsenek egymáshoz, kialakuljon az európai egyetértés térsége. Szinte biztos vagyok abban is, hogy ha a tagállamokat megkeresem az inkluzív oktatás témájával, nyitott kapukat fogok találni, noha a különböző tagállamok oktatási rendszerei között nagy különbségek vannak abban a tekintetben is, mennyire tudnak alkalmazkodni.  Ez inkább pozitívum, elindíthatja a párbeszédet, mely aztán a tagállamok mindegyike számára hasznos lehet. Lehetne az Erasmus- programon is javítani: érzékenyebbé tehetnénk a programot a speciális szükségletekkel rendelkező diákok oktatására, vagy éppen a velük foglalkozó szakemberek képzésére. És akkor mi is hozzájárultunk, hogy a pedagógiának ez a területe is jobban fejlődjön” – hangsúlyozta a biztos bevezetőjében.

A találkozón elhangzott, hogy az ELTE-n önálló szervezeti egység is a fogyatékos hallgatók rendelkezésére áll 2015 szeptembere óta. A Fogyatékosügyi Központban gyógypedagógusok, szociális gondozó és informatikus nyújt segítséget a hallgatóknak, a látássérülteknek például útvonalat tanítanak be az egyetem területén, hogy könnyebben tájékozódjanak, az autista hallgatók pedig egyéni szociális kompetenciafejlesztésben is részesülnek. Kovács Krisztina, a központ vezetője kiemelte, munkájuk legnagyobb részét az teszi ki, hogy a tananyagot hozzáférhetővé tegyék a fogyatékos hallgatók számára, ám emellett például angol és önismereti klubbal is várják a diákokat, a jövőben pedig filmklubot és terápiás művészeti foglalkozásokat is terveznek. Jelenleg 320 sérült hallgató regisztrált a központban, ám ennél többen vannak, akik segítségre szorulnak, köztük például a pszichoszociális problémákkal küzdők. A jelenlegi szabályozás azt nem teszi lehetővé, hogy őket is a fogyatékos hallgatók körébe sorolják (ez csak gyermekkori eredetű pszichés zavarokkal lehetséges). Így például a depresszióban, pánikbetegségben, szorongásban vagy skizofréniában szenvedők nem kapnak olyan méltányosságot, mint a fogyatékos hallgatók, vagyis nem áll több államilag támogatott félév a rendelkezésükre, hívta fel a figyelmet a problémára Kovács Krisztina. A központvezető szerint az Erasmus-programban résztvevő fogyatékos hallgatók számát is növelni kellene, és az intézményeket is alkalmassá kellene tenni arra, hogy speciális szükségletű hallgatókat is tudjanak fogadni. 2011-ben európai szinten az Erasmus-hallgatók 0,7 százaléka rendelkezett speciális szükséglettel, a tavalyi adatok szerint ez megduplázódott. Ez azonban még mindig nagyon kevés ahhoz képest, hogy Angliában az egyetemen tanulók 10-12 százaléka speciális szükségletű (nálunk ez 3 százalék). A központban ezt az arányt is szeretnék növelni, ezért az ESN-nel (Erasmus Student Network) információs napokat szerveznek, és együttműködnek például az Európai Vakok Szövetségével is, kifejezetten a látássérült hallgatók Erasmus mobilitási mutatóinak javításáért.

Kérdésre válaszolva Navracsics Tibor azokról a területekről is beszélt, ahol az EU-ban egyetértés van. Szerinte az oktatásban például egyre szükségesebbé válik az európai szintű együttműködés.

„Az egyik legfontosabb kérdésnek európai szinten is azt tartom – és az inkluzív oktatás nem véletlenül lett átfogó célkitűzés –, hogy az oktatási rendszerek azzal szembesülnek, hogy a gyerekek nemcsak éhesen, hanem sokszor érzelemhiányosan is érkeznek az iskolába. Úgy kell megtanulniuk alapkészségeket, életkompetenciákat, hogy otthon ezt nem kapják meg.  Egyre több olyan feladatot kell átvenniük az iskoláknak, amelyek eredetileg nem a pedagógusoké, hanem a szülőké voltak.”

A biztos arról is beszélt, hogy a magyar oktatási rendszer nagy problémája az esélyek egyenlőtlensége: a tudás nem minden társadalmi réteg számára könnyen hozzáférhető – utalt ezzel a romákra -, ám az EU-nak megvannak az eszközei, hogy kikényszerítsék az emancipációt. Az európai oktatási rendszerek alapvető problémája a merevség, a világ rendkívül gyors változásait nem tudják kellő mértékben követni.  Ebben az ügyben sok a tennivaló. Navracsics Tibor említést tett az Európai Bizottság minden évben nyilvánosságra hozott Oktatási és Képzési Figyelő című kiadványáról, mely nem annyira ismert, mint a PISA-felmérés, de az egyes országok oktatásáról átfogó képet ad. Ez a jelentés kritikát fogalmaz meg a legtöbb tagállam, így a magyar oktatásügy felé is.

A politikus szerint motivált tanárok nélkül nincs az a jogszabály, mely változást tudna elérni.  Ma Magyarországon túl sok a megfáradt pedagógus, aminek hátterében valószínűleg az alacsony fizetés és a társadalmi megbecsültség hiánya áll. A legnagyobb probléma mégis talán az – és itt érzi a különbséget a sikeres és kevésbé sikeres európai országok között –, hogy hazánkban nincs meg az elszántság arra, hogy közösen oldjuk meg a problémákat.  

”A magyar oktatásügy akkor tud előrelépni, ha a tanárokat megbecsüljük, és ez nem csak anyagi megbecsültséget jelent. A tanárok azért fontosak nekünk, mert a mi gyerekeinket ők nevelik fel. Az, hogy holnap milyen Magyarországon élünk, a mai tanárokon is múlik.

Mindig az emberi tényezőhöz jutunk vissza. Abban látom az oktatási reformok sikerességét vagy éppen sikertelenségét, hogy van, ahol megtalálják az emberi tényező inspiráló elemét. Az oktatás ugyanis mindig a személyiségről szól”, fejezte be Navracsics Tibor.

Fotók: BGGyK