Az Eötvös Loránd Tudományegyetem hagyományosan májusban, az egyetem alapításának évfordulóján tartott Pázmány-napon ismeri el azoknak a nagyhatású tudósoknak a tevékenységét, akik hosszú ideje eredményesen együttműködnek az egyetemmel. Idén a doctor et professor honoris causa címek átadására rendhagyó módon került sor: az ünnepség október 16-án zajlott, és az új díszdoktorok otthonukból, online csatlakoztak az eseményhez.

A Szenátus ünnepi ülését Borhy László rektor nyitotta meg, diplomaták és az egyetem vezetőinek jelenlétében.

2020-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává fogadja Armin von Bogdandy professzort, Wim van den Brink professzort, Cséfalvay Zsolt professzort, Marie-Vic Ozouf-Marignier professzort és Simon Thompson professzort.

Elsőként az Állam- és Jogtudományi Kar felterjesztésére Armin von Bogdandyt, a frankfurti Goethe Egyetem professzorát avatták a jogtudományok tiszteletbeli doktorává és professzorává. Armin von Bogdandy munkásságát Sonnevend Pál, a kar dékánja méltatta.

Armin von Bogdandy a nemzetközi közjog és az Európai Unió jogának elismert szakértője, vezéregyénisége, kiemelkedő eredményeket elért alkotmányjogász. 1984-ben a Freiburgi Egyetemen végzett jogtudomány, illetve filozófia szakon. 1997-ben lett a frankfurti Goethe Egyetem professzora, 2002 óta a heidelbergi Max Planck Összehasonlító Közjogi és Nemzetközi Jogi Intézetének igazgatója.

Munkásságának középpontjában a közjogot érintő strukturális változások kutatása áll,

eredményei elméleti, dogmatikai és gyakorlati szempontból is kimagaslók. Rendszeres vendégelőadója az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar emberi jogokkal, illetve az Európai Unió jogával foglalkozó tudományos eseményeinek, a kar European Human Rights LL.M. képzésének 2015-ös indulása óta oktatója, számos projekt szakértője.

Armin von Bogdandy elmondta, hogy édesapja, aki magyar konzul volt, most nagyon büszke lenne rá. A személyes okon túl azonban nagy örömöt jelent számára az elismerés szakmai szempontból is. Amikor Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz, amelynek Németország alapító tagja volt, a két ország közös platformra került. Ez a szövetség a demokráciát, a pluralizmust, a szolidaritást és a toleranciát tartja a legnagyobb értéknek, miközben figyelemmel van a diverzitás fenntartására és a nemzetek identitásának megőrzésére is. E magas elvárásnak folyamatosan meg kell felelni az Európai Unió minden szegletében, és ebben a jogászoknak van nagy szerepük. Az ELTE és a frankfurti egyetem jogtudósainak együttműködése is ezt a demokratikus európai közösséget építi, és ezt a célt szolgálja a mostani kitüntetés is.

A Pedagógiai és Pszichológiai Kar felterjesztésére az ELTE díszdoktorai közé választották Wim van den Brinket, az Amszterdami Egyetem professzorát, akinek érdemeit Demetrovics Zsolt dékán idézte fel.

Wim van den Brink 1981-ben szerzett orvosi diplomát a Vrije Universiteit Amsterdamon. Groningenben és New Yorkban pszichiátriai epidemiológiát tanult, 1989-ben a Groningeni Egyetemen szerzett doktori fokozatot. 1992 óta az addiktológiai pszichiátria professzora az Amszterdami Egyetem Orvosi Központjában.

Kutatási területei a pszichoaktív szerhasználati zavarok és a viselkedési függőségek neurobiológiája,

a szerhasználati zavarok és társbetegségeik kezelése, valamint a függőségben szenvedő betegek stigmatizálásának csökkentése. 2002 óta szoros együttműködésben dolgozik az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológiai Tanszékével. Az együttműködés keretében többször Magyarország adott otthont kiemelkedő nemzetközi konferenciáknak, a közös kutatások eredményeképpen számos tudományos publikáció született, és az ELTE doktori hallgatói is gyakran élvezhetik a professzor mentorálását.

Wim van den Brink köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzásegítették a cím elnyeréséhez, elsőként is az ELTE-nek és saját egyetemének. Mindkét intézmény kutatói fontos feladatuknak érzik, hogy a szenvedélybetegek életminőségét javítsák. A közös munka is szerepet játszott abban, hogy az alkoholizmus, a kábítószerhasználat, a dohányzás és más függőségek ma már betegségnek számítanak, amelyek ráadásul gyógyíthatók. A professzor számára külön örömöt jelent, hogy orvosként az ELTE-n pszichológusokkal dolgozhat együtt, véleménye szerint a két tudományterület együttműködése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a szenvedélybetegek élete a jövőben jobb legyen. (Interjúnkat Wim van den Brinkkel ITT olvashatja.)

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar támogatását élvezve díszdoktori címet kapott Cséfalvay Zsolt, a pozsonyi Comenius Egyetem professzora, akinek szakmai tevékenységét Papp Gabriella dékán ismertette.

Cséfalvay Zsolt a logopédia tudományának nemzetközileg elismert kutatója, a pozsonyi Comenius Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Meghatározó szerepet játszik a klinikai logopédia, a felnőttkorban szerzett neurogén beszéd- és nyelvi zavarok diagnosztikája és terápiája fejlesztésében. Afázia tárgyú publikációi orvosi szakkönyvekben jelennek meg, hatására a világon elsőként Szlovákiában bevezették a logopédus részvételével zajló teammunka gyakorlatát az agytumor műtétek során. A professzor elsősorban az afáziaterápia, a neurodegeneratív betegségekkel összefüggő kommunikációs zavarok és az alternatív és augmentatív kommunikáció területén járul hozzá a magyarországi szakmai fejlesztésekhez. 

Cséfalvay Zsolt szimbolikusnak érzi, hogy a díszdoktori címet éppen a nyelvfejlődési zavarok világnapján kapta meg. Mint elmondta, nagy szerencse, hogy pályája kezdetétől ugyanazzal a témával foglalkozhat, ráadásul az alkalmazott tudományoknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy gyakorlati haszonnal járnak, ami örömöt szerez. A mindennapokban

számára az jelenti a legnagyobb motivációt, ha az agysérültek állapotán javítani tud.

Az ELTE elismerése bizonyosan további motiváció lesz a munkájában, hiszen már 40 éve – amikor friss diplomásként először betette a lábát a Bárczi elődjének számító főiskolára – kap innen megbecsülést és szakmai, emberi támogatást. (Interjúnkat Cséfalvay Zsolttal ITT olvashatja.)

A Bölcsészettudományi Kar terjesztette fel az elismerésre Marie-Vic Ozouf-Marignier-t, a párizsi EHESS professzorát, akinek kiemelkedő eredményeiről Sonkoly Gábor dékán beszélt.

Marie-Vic Ozouf-Marignier geográfus-történész, a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociale (EHESS) professzora. Kutatásainak középpontjában a területi identitás különböző formái és azok alakulása, valamint a francia- illetve az európai területfejlesztési politikák, a tér politikai felosztásának kérdései, illetve a regionalizmus problematikája állnak.

Foglalkozik a terület különböző mentális reprezentációival, a térképi ábrázolás történetével is,

jelentősek továbbá a földrajz tudománytörténetére irányuló kutatásai. 1996 óta meghatározó szerepet játszik az ELTE BTK és az EHESS közötti, kiemelkedően sikeres kapcsolatok szervezésében, oktatási-kutatási együttműködésében, a magyar egyetemi hallgatók, doktoranduszok, fiatal kutatók képzésében és tehetséggondozásában.

Marie-Vic Ozouf-Marignier 25 éve jött először Budapestre, és azóta is rendszeres vendégelőadója az Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék doktori programjának. 2007 óta francia részről ő irányítja a két intézmény közös doktorképző programját, szervezi a magyar doktoranduszok fogadását Párizsban, több magyar hallgató mesterdolgozatának is témavezetője volt. Ráadásul, 2008-tól szintén ő a koordinátora az ELTE és az EHESS közötti Erasmus egyezménynek is. Amikor az ELTE-re került, meglepte, hogy a diákok mennyire felkészültek még a francia történelemben is, ma pedig elmondhatja, hogy sokat profitált mind szakmailag, mind emberileg az esetenként több intézmény részvételével zajló közös kutatásokból. (Interjúnkat Marie-Vic Ozouf-Marignier-vel  ITT olvashatja.)

Simon Thompsont az Informatikai Kar terjesztette fel a címre, a Kenti Egyetem professzorának tevékenységét Horváth Zoltán dékán méltatta.

Simon Thompson Cambridge-ben diplomázott, majd 1984-ben Oxfordban szerzett PhD-fokozatot matematikából. 1983 óta oktat a Kenti Egyetemen, 2002 és 2010 között a School of Computing vezetője, majd kutatási, illetve innovációs igazgatója volt.

A funkcionális programozás kiemelkedő kutatója, több széles körben ismert könyv szerzője,

mintegy 150 tudományos közlemény fűződik a nevéhez.

Az ELTE IK Programozási Nyelvek és Fordítóprogramok Tanszékével 2007 óta működik együtt K+F+I területen és az oktatásban. A vezetésével folyó kutatásokba 2007-től sorban kapcsolódtak be az ELTE Informatikai Kar hallgatói. 2019 óta az ELTE IK részállású kutatóprofesszoraként is hozzájárul az ELTE Informatikai Kar tudományos eredményességének növeléséhez és a kutatói utánpótlás fejlesztéséhez.

Bár a számítógép-tudomány nagyon fiatal az ELTE-hez képest, két alapító tagja éppen országainkból származik – mondta Simon Thompson, miután megköszönte a kitüntetést. A magyar Neumann János és a brit Alan Turing a Princetoni Egyetemen találkoztak is, bár nem alakult ki köztük olyan gyümölcsöző kapcsolat, mint amilyennel ő dicsekedhet az ELTE-n. Az Informatikai Kar munkatársaival és diákjaival számos kutatásban és programon vett részt, a két egyetem között szoros együttműködés alakult ki az évek során, és nagy élménye volt 2005-ben az ELTE által rendezett Central European Functional Programming School nyári iskola is, ahol kurzust tarthatott. És ami még örömtelibb: kinevezésével a jövőben még több együttműködésre lesz mód. (Interjúnkat Simon Thompsonnal ITT olvashatja.)

A programban közreműködött az ELTE Bartók Béla Énekkar, vezényelt Kovács László Liszt-díjas, kiváló művész.

A teljes esemény visszanézhető a Vimeo videómegosztón.