Dombormű Vértes Attila emlékére

Vértes Attila 1954-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán, ahol 1958-ban szerzett mérnök diplomát. 1960-ban került az ELTE-re tanársegédként, majd néhány évig a moszkvai Lomonoszov Egyetem Radiokémiai Tanszékén dolgozott, ahonnan 1965-ben hazatérve az ELTE Természettudományi Kar Fizikai Kémiai és Radiokémiai Tanszékén adjunktusként folytatta a munkát. 1974-ben kapott  egyetemi tanári kinevezést, majd ő vezette a Magkémiai Tanszéket, és 1996-ban az MTA–ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport vezetője is lett. 2004-ben kapta meg a professor emeritus címet. Fő kutatási területe a magkémia volt, és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdéseit is kutatta.  Munkásságát Széchenyi-díjjal is elismerték.

A professzornak emléket állító  dombormű a türjei helyi önkormányzat kezdeményezésére a Szent László Általános Iskola, valamint a Vértes család összefogásával valósult meg. Az avatáson Vértes Attila életművét Nagy Ferenc László polgármester és Pacsi Krisztián iskolaigazgató méltatta, valamint felidézte alakját húga, Vértes Piroska is. A család felkérésére az MTA Kémia Osztály és a Radiokémiai Tudományos Bizottság, valamint az egyetemi kollégák nevében Homonnay Zoltán, az ELTE TTK professzora szólt Vértes Attila szakmai életútjáról és emberi nagyságáról, míg szakmai és személyes emlékeket a tudós pályatársa és barátja Kuzmann Ernő elevenített fel.

A domborművet, amely Menyhárt Tibor alkotása, Vértes Piroska, valamint Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, irgalmasrendi szerzetes leplezte le. Az avatást megelőzően Kozma atya istentiszteletet tartott Vértes Attila emlékére.