Elkerülhetetlen a szemléletváltás a tanításban

A Tanár leszek! Hallgatói Műhely szervezői, Mohay Domonkos és Péter Petra tanárszakos hallgatók – Salát Magdolna és Misley Helga, a PPK oktatói mentorálásával – olyan közösség megalakítását tűzték ki célul, amely lehetőséget teremt a leendő tanároknak a kurzusokon és szaktárgyakon túli együttműködésre, szakmai párbeszédre, valamint egyéni és közös fejlődésre.

A Műhely tagja úgy lehet valaki, hogy aláírja a szervezet küldetésnyilatkozatát – ez a Facebook-oldal leírásában megtalálható. Ha valaki műhelytaggá válik, exkluzív találkozókon is részt vehet olyan emberekkel, akik igen sokat tettek a magyar oktatásért és a magyar iskola ügyéért. A tagoknak szóló szűkebb körű rendezvények mellett azonban lesznek nyilvános események is, ahova bármilyen szakon tanuló hallgatótársakat várnak közérdeklődésre számot tartó pedagógiai témákkal. Ilyen rendezvény volt szeptember 23-án az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet a szervezet bemutatkozásaként tartottak a Pedagógiai és Pszichológiai Karon a digitális munkarendről.

A bemutatkozó rendezvényen a résztvevők azt járták körül, hogy a kényszerű átállás tapasztalataiból milyen következtetések vonhatók le az iskola jövőjére vonatkozóan. A meghívott vendégek különböző nézőpontokat jelenítettek meg. Prievara Tibor az Apáczai Csere János gyakorlógimnáziumban tanít, Misley Helga tanárokat képez az egyetemen, Jobbik Katalin tanárszakos hallgató, Süveges Gergő újságíró, kommunikációs tréner pedig szülői tapasztalatait osztotta meg. „Azért őket hívtuk, mert nem szabad elfelejteni, hogy az oktatás mindig a szülő–tanár–gyerek háromszögben folyik” – mondta Péter Petra hatodéves angol–történelem tanárszakos hallgató. 

Mohay Domonkos és Péter Petra Lengyelországban jártak tanulmányúton 2020 februárjában. Eljutottak Opocznóba, ahol egy gimnázium meglátogatása során tapasztalták meg, mekkora

ereje van a közösségben történő szakmai tanulásnak.

Mindketten részt vettek a távoktatás idején létrejött, Tanárszakosok a távoktatásért elnevezésű Facebook-csoport munkájában is, ahol gyakorló tanárokat kötöttek össze olyan tanárszakosokkal, akik a digitális felületeken segítettek tájékozódni.

A tavasszal már formálódó műhely két pillére így lett a szakmai fejlődés és a felelősségvállalás. „Úgy láttuk, hogy a jövő tanáraiként már most tudatosítanunk kell magunkban azt a felelősséget, amely oktatási szakemberként rajtunk lesz a következő években” – magyarázza Mohay Domonkos, ötödéves angol–magyar tanárszakos hallgató. 

Mohay Domonkos és Péter Petra, a két alapító

Az alapítók úgy látják, az oktatás nagy kérdések előtt áll, amelyeket mihamarabb meg kell válaszolnia, s ezek a válaszok jó eséllyel nagyban meg fogják változtatni azt, ahogyan eddig tanításról, oktatásról gondolkodtunk. "Az oktatás jövőjének alapvető elemeként kell tekintenünk a digitalizációra – mondták –, és a digitális pedagógiáról már tapasztalatot is szereztünk a koronavírus-járvány miatt bevezetett digitális munkarend során."

Péter Petra éppen rövidgyakorlaton volt, amikor a digitális oktatás elkezdődött, látta, hogy az átállás mekkora kihívást jelent a tanárok számára. Ugyanakkor azt is megtapasztalta, mekkora súlya lett a tanításban a személyességnek. A szemléletváltás szükségességéről beszélt Mohay Domonkos is. „A digitális munkarend próbára tette mindazt, amit a tanításról és a tanulásról eddig gondolunk. Korábban mechanikusnak látszott a folyamat: kiáll a tanár, leadja az anyagot, néha közbe szúr egy-egy csoportmunkát, de alapvetően ő tart kézben mindent, az van, amit ő mond. Diák és tanár egy térben voltak, és ez sok mindent meghatározott. A digitális munkarendben az iskola átkerült az otthonokba,

mindenkinek nagyobb lett a felelőssége a saját tanulásával kapcsolatban.

Arra is fény vetült, hogy a tudást nem mi töltjük be tölcsérrel a gyerekek fejébe, hanem ők szerzik meg maguknak. Erről egyébként hallgatóként is tapasztalatot szerezhettem, én is megküzdöttem az egyetemen azzal, hogy vannak ugyan óráim, de elég, ha negyedórával előbb kikelek az ágyból, viszont 5–6 felületet kell egyszerre figyelnem, hogy ne maradjak le semmiről” – mondta.

A két alapító egybehangzóan állítja, az új helyzet jelentősen átalakította az iskoláról való gondolkodást. Megmutatta, hogy személyesség és közösség nélkül nincs oktatás. A gyerekek az iskolába szocializálódni is járnak, a tanárok pedig közösségben tudnak igazán eredményesen működni. Tavasszal se a tanárok, se a gyerekek közössége nem működött úgy, ahogy az eredményes munkához kellett volna. A hirtelen jött digitális munkarend rávilágított ezekre a tényezőkre – a jövőben az oktatást e tapasztalatok mentén lehet erősíteni, fejleszteni.

Forrás: ELTEOnline