Elkerülhetetlen a szemléletváltás a tanításban

2020.10.08.
Elkerülhetetlen a szemléletváltás a tanításban
Új hallgatói szakmai közösség alakult az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, a Tanár leszek! Hallgatói Műhely bemutatkozó beszélgetése az oktatási rendszer változásairól szólt.

A Tanár leszek! Hallgatói Műhely szervezői, Mohay Domonkos és Péter Petra tanárszakos hallgatók – Salát Magdolna és Misley Helga, a PPK oktatói mentorálásával – olyan közösség megalakítását tűzték ki célul, amely lehetőséget teremt a leendő tanároknak a kurzusokon és szaktárgyakon túli együttműködésre, szakmai párbeszédre, valamint egyéni és közös fejlődésre.

A Műhely tagja úgy lehet valaki, hogy aláírja a szervezet küldetésnyilatkozatát – ez a Facebook-oldal leírásában megtalálható. Ha valaki műhelytaggá válik, exkluzív találkozókon is részt vehet olyan emberekkel, akik igen sokat tettek a magyar oktatásért és a magyar iskola ügyéért.

A tagoknak szóló szűkebb körű rendezvények mellett azonban lesznek nyilvános események is, ahova bármilyen szakon tanuló hallgatótársakat várnak közérdeklődésre számot tartó pedagógiai témákkal. Ilyen rendezvény volt szeptember 23-án az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet a szervezet bemutatkozásaként tartottak a Pedagógiai és Pszichológiai Karon a digitális munkarendről.

A résztvevők azt járták körül, hogy a kényszerű átállás tapasztalataiból milyen következtetések vonhatók le az iskola jövőjére vonatkozóan. A meghívott vendégek különböző nézőpontokat jelenítettek meg. Prievara Tibor az Apáczai Csere János gyakorlógimnáziumban tanít, Misley Helga tanárokat képez az egyetemen, Jobbik Katalin tanárszakos hallgató, Süveges Gergő újságíró, kommunikációs tréner pedig szülői tapasztalatait osztotta meg. „Azért őket hívtuk, mert nem szabad elfelejteni, hogy az oktatás mindig a szülő–tanár–gyerek háromszögben folyik” – mondta Péter Petra hatodéves angol–történelem tanárszakos hallgató, a Műhely egyik alapítója. 

Mohay Domonkos és Péter Petra Lengyelországban jártak tanulmányúton 2020 februárjában. Eljutottak Opocznóba, ahol

egy gimnázium meglátogatása során tapasztalták meg, mekkora ereje van a közösségben történő szakmai tanulásnak.

Mindketten részt vettek a távoktatás idején létrejött, Tanárszakosok a távoktatásért elnevezésű Facebook-csoport munkájában is, ahol gyakorló tanárokat kötöttek össze olyan tanárszakosokkal, akik a digitális felületeken segítettek tájékozódni.

A tavasszal már formálódó műhely két pillére így lett a szakmai fejlődés és a felelősségvállalás. „Úgy láttuk, hogy a jövő tanáraiként már most tudatosítanunk kell magunkban azt a felelősséget, amely oktatási szakemberként rajtunk lesz a következő években” – magyarázta Mohay Domonkos ötödéves angol–magyar tanárszakos hallgató, a szervezet táralapítója. 

Mohay Domonkos és Péter Petra, a két alapító

Az alapítók egybehangzóan állítják, az oktatás nagy kérdések előtt áll, amelyeket mihamarabb meg kell válaszolnia, s ezek a válaszok jó eséllyel nagyban meg fogják változtatni azt, ahogyan eddig tanításról, oktatásról gondolkodtunk. Az oktatás jövőjének alapvető elemeként kell tekintenünk a digitalizációra, mondták el, a digitális pedagógiáról egészen új, szélsőséges tapasztalatot szereztünk a koronavírus-járvány miatt bevezetett digitális munkarend során.

Péter Petra éppen rövidgyakorlaton volt, amikor a digitális oktatás elkezdődött, és látta, hogy az átállás egyik napról a másikra mekkora kihívást jelentett a tanárok számára. Ugyanakkor azt is megtapasztalta, milyen komoly súlya lett a tanításban a személyességnek. Sok mindent át kellett gondolni a tavasszal, jelezte, például az értékelést is, hogyan, miért osztályozzunk. 

A szemléletváltás szükségességéről beszélt Mohay Domonkos is. „A digitális munkarend próbára tette mindazt, amit a tanításról és a tanulásról eddig gondolunk. Korábban mechanikusnak látszott a folyamat: kiáll a tanár, leadja az anyagot, néha közbe szúr egy-egy csoportmunkát, de alapvetően ő tart kézben mindent, az van, amit ő mond. Diák és tanár egy térben voltak, és ez sok mindent meghatározott. 

A digitális munkarendben az iskola átkerült az otthonokba, mindenkinek nagyobb lett a felelőssége a saját tanulásával kapcsolatban.

Arra is fény vetült, hogy a tudást nem mi töltjük be tölcsérrel a gyerekek fejébe, hanem ők szerzik meg maguknak egyéni tanulási utak során – magyarázta Mohay Domonkos. – Erről egyébként hallgatóként is tapasztalatot szerezhettem, én is megküzdöttem az egyetemen azzal, hogy ugyan vannak óráim, de akár negyedórával előttük is kikelhetek az ágyból, szürcsölhetem a kávémat, de 5–6 felületet kell figyelnem egyszerre, hogy honnan érkezik feladat.”

A két alapító egybehangzóan állítja, az új helyzet jelentősen átalakította az oktatók és a hallgatók iskoláról való gondolkodását. Megmutatta, hogy személyesség és közösség nélkül nincs oktatás. A gyerekek az iskolába szocializálódni is járnak, a tanárok pedig közösségben tudnak igazán eredményesen működni. Tavasszal se a tanárok, se a gyerekek közössége nem működött úgy, ahogy igazán kellett volna az eredményes munkához. Az azonban nagyon jó, hogy a hirtelen jött digitális munkarend rávilágított ezekre a tényezőkre – a jövőben az oktatást e tapasztalatok mentén lehet erősíteni, fejleszteni.

Forrás: ELTEOnline