Határjelenségek
A munkacsoport központi témája ezúttal a „név és identitás”, az „arc és identitás” és az „olvasó és identitás” kérdései voltak. A kutatók irodalmi, képzőművészeti és történeti szövegek elemzésén keresztül vizsgálták az elnevezéssel, névadással összefüggő olvasói és szerzői identitás(ok) formálódásának, alakulásának problémáját.
Natalja Zlidnyeva (RAN ISz, orosz témavezető) a név és a portré, illetve a név és az önarckép kapcsolatának változatait mutatta be és vezette le történeti szempontból egy rendkívül gazdag képzőművészeti anyagon, különös tekintettel az orosz avantgárd festészetre, az arcfestés és testfestés ősi és modern jelentéseire, az ikonicitás és üres arcok szövegbeli és vizuális megjelenítésére a modern művészetben.
A szerzői névadási stratégiát mint narrációs kérdést vizsgálta Hetényi Zsuzsa (ELTE, magyar témavezető) több szempontból, aminek alapján egy emigrációs irodalmi paradigma létrehozását célozta meg az 1920-as évek Berlinjébe emigrált, ill. onnan hazatért orosz íróinak szövegkorpusz-mintáján, felvetve, hogy ez az értelmiségi lét, a marginalitás és a sokszoros határhelyzetek paradigmájaként is alkalmazható.
Mikola Gyöngyi (SzFE) a szerzői névválasztás és a műveket átszövő névadási stratégiák poétikáját elemezte Tolnai Ottó életművében, kiemelve az orosz irodalmi allúziók és intertextusok hangsúlyos szerepét, valamint a nevek képviselte történelmi rétegek egymásra vetülését az életműben.
Az irodalmi kultuszok és a kollektív identitás kérdése irodalomszociológiai szempontból került előtérbe Alexandra Urakova (IMLI) és Kalavszky Zsófia (MTA BTK ITI) előadásaiban. Szó esett a nyugat-európai könyvkiadók marketingfogásaként értelmezhető ún. kultikus/kultusz könyveket, filmeket enciklopédikusan soroló kiadványokról, szerzői névsorokról és alakításukról a könyvpiac függvényében. Továbbgondolásra került Borisz Dubin orosz irodalomszociológus elmélete, amely szerint az államilag támogatott, klasszikus irodalommal (pl. Puskinnal mint „szuperklasszikussal”) szemben épp a szubjektum és a kollektív identitás másként értése az ismérve a később, az 1970–80-as években a szovjet underground irodalom terében formálódó kultikus irodalomnak (pl. Ve. Jerofejev kultuszának).
Polina Korolkova (RGGU) részletesen vizsgálta a mese műfaji megnevezéssel jelölt, átmeneti műfajú, felnőtteknek szóló, a kortárs orosz irodalomban igen népszerű művekben megjelenő névadási gyakorlatot (pl. Ilja Kabakov, Ljudmila Ulickaja, Petrusevszkaja), amelyaz ún. klasszikus mesék hőseit, alakjait áttételesen idézi meg.
A név és identitás, a határhelyzetű műfaji meghatározások kérdése állt a középpontban Kalafatics Zsuzsa (BGF) erlőadásában, példája Jevgenyij Vodolazkin Laurosz című műve volt és annak sajátos szerzői műfaji definíciója, a „nem-történeti” regény mint átmeneti műfaj jelensége.
Dmitrij Poljakov (RAN ISz) az orosz kultúra Közép-Európa, Kelet-Európa és Közép-Kelet-Európa fogalmát mutatta be, amely szerint a Közép-Európa elnevezés az orosz kulturális közegben máig nemcsak furcsa, idegen, de lényegében jelentés nélküli marad. Külön kitért az orosz olvasói és befogadói reakciókra is, majd névadás és identitás kapcsolatát lengyel, cseh és magyar írók esszéiben is vizsgálta.
A kutatócsoport közös munkája 2019 októberében egy ELTE-n megrendezett, többnaposra tervezett nemzetközi konferencia keretében folytatódik.
A munkát az Oroszországi Alapkutatási Alap (RFFI/RFBR) támogatja, a projekt száma: 18-512-23002.