Hogyan zajlott az Eger környéki vulkánkitörés?

"A hatalmas, robbanásos kitörés négy fázisban zajlott le. Az első, rendkívül energikus torlóár – több mint 80 km-t megtéve – legfeljebb néhány tíz perc alatt érte el Ipolytarnócot – mondja Karátson Dávid, az ELTE Természetföldrajzi Tanszék vezetője, a nemzetközi projekt vezetője. – Az Egernél felszínre került magma útközben külső vízforrással, például tóvízzel, rétegvízzel érintkezhetett, így Ipolytarnócon már csak kb. 150 °C-os lehetett a hőmérséklete. Ennek köszönhető, hogy az ottani vízparti környezet vegetációja, a fatörzsek és a leveleknek megőrződhettek." 

Ez a nedves hamu takarta be a százszámra megmaradt híres lábnyomokat is.

A kitörés záró fázisát az összeomló kitörési oszlopból lezúduló piroklaszt ár jelentette, amely szintén alacsony hőmérsékletű lehetett, a lerakódott tufában a kutatók mindenütt faszén maradványokat találtak.

"Az összesen mintegy 100 km³-nyi tufaanyag a Bükkaljától a Mátralábáig, illetve északnyugati irányba Ipolytarnócig nyomozható – meséli Karátson Dávid –, ez az anyagmennyiség vetekszik azzal, amelyet Szantorinin a késő bronzkori „minószi” kitörés után találtak – mi több, az utólagos eróziót figyelembe véve tényleges térfogata ennek akár többszöröse is lehetett." A vulkanológus és kutatótársai néhány éve digitális modellen mutatták be, milyen lehetett Szantorini domborzata 3600 éve, mielőtt egy robbanásos vulkánkitörésben megsemmisült.

A megőrződött rétegek jellegzetességei – nemzetközi példákkal egybevetve – azt sugallják, hogy a heves, robbanásos kitörés alacsony hőmérsékletű, de nagy energiájú piroklaszt sűrűségárral indult, mely rövid idő leforgása alatt igen nagy területet érintett, és drasztikus hatást gyakorolt az ökoszisztémára. Ipolytarnócnál a lökéshullám kidöntötte vagy magával vonszolta a fákat, és a rákövetkező nedves hamuhullással együtt 20–25 cm vékony tufával borította be az élőhelyet. 

A németországi, franciaországi és új-zélandi szakemberekkel együttműködésben végzett hazai kutatási projekt a kitörés részleteit terepi vulkanológia, geokémia, mikroszkópos kőzetszövet-vizsgálatok és radiometrikus kormeghatározás segítségével rekonstruálta. 

Forrás: ELTE TTK
A borítófotón a megőrződött piroklasztitok tényleges előfordulásai alapján extrapolált vastagságértékek láthatók.