Ízelítő az ELTE-n folyó kutatásokból

2018.11.24.
Ízelítő az ELTE-n folyó kutatásokból
Ismét megrendezte az ELTE Tudományos Tanácsa a Tudományos Kutatás Napját: 2018. november 23-án az egyetem három felkért professzora tartott előadást és nyolc negyvenévesnél fiatalabb kutatója mutatta be eredményeit, képet adva az egyetemen folyó sokrétű és nemzetközi érdeklődéssel kísért kutatómunkáról.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tudományos Tanácsa idén is nagyszámú pályázó közül választotta ki azokat, akik olyan, személyükhöz kötődő, legalább nagyrészt az egyetemen folyó kutatást folytatnak, amely hozzájárul az ELTE sikereinek nemzetközi elismertetéséhez – nyitotta meg a tudományos kutatás napi rendezvényt az Egyetemi Könyvtárban Borhy László rektor. – Ezek a fiatalok éppen úgy lelkesíthetik a náluk még fiatalabbakat, mint ahogy az idősebb, már komoly tudományos múlttal rendelkező kutatótársaik mutatják a példát őnekik. Valamennyien hozzájárulnak az ELTE láthatóságának növeléséhez a nemzetközi színtéren, és ez kiemelten fontos ma az egyetem számára, amikor elengedhetetlen a folyamatos jelenlét a világ tudományos vérkeringésében.

Az ELTE tudományos portfóliója igen sokrétű, az egyes karokon számtalan értékes és érdekes egyetemi kutatás folyik a legkülönfélébb tudományos műhelyekben, sokszor multidisziplináris keretek között vagy nemzetközi gárdával, ezért is hívta életre négy évvel ezelőtt a Tudományos Tanács „A Tudományos Kutatás Napja az ELTE-n” rendezvényt: legyen egy nap, amikor az intézmény megmutathatja, milyen izgalmas témákkal foglalkoznak eredményesen idősebb és fiatalabb kutatói, nem egyszer egymásnak adva át a stafétát. A generációk kontinuitását jelzi, hogy ezen a programon felkért előadókként az egyetem vezető professzorainak összefoglaló előadásai mellett elismerésben részesülnek és teret kapnak kutatásaik bemutatására a 40 évesnél fiatalabb, ígéretes kutatók is, lökést adva ezzel a következő kutatógenerációknak is.

Érdekes módon az idei nagyelőadások mind az egészség témaköréhez tartoztak. Mindjárt az első felkért előadó, Fülöp Márta egyetemi tanár, a PPK Pszichológiai Intézet Társas Interakció: Versengés és Együttműködés Kutatócsoport vezetője azt mutatta be Versengés és egészség: mítoszok és kutatási eredmények című előadásában, milyen is a kapcsolat versengés és pszichés, illetve szomatikus egészség között a legújabb kutatások tükrében. Versengés minden társadalomban van, a társadalmak a versengés struktúrájában és formájában, gyakoriságában és intenzitásában különböznek egymástól - mondta. A nyugati társadalmakban növekvő pszichopatológiát korábban az erősödő versengéssel magyarázta a szakirodalom, egyértelműen negatív hatást tulajdonítva neki, okának pedig az alacsony önértékelést tartotta. Ez a vélekedés azonban számtalan kérdést vet fel, éppen ezért végzett el kutatócsoportjával ő is egy olyan reprezentatív felmérést, amely a különféle versengési attitűdöket és azok hatását kívánta feltárni. A teljes társadalmat leképező felmérés alapján ötféle viszonyulást tudtak meghatározni: a hiperversengőktől kezdve a közömbösökön át egészen az elkerülő viselkedést választó szorongókig. A következő kérdésük az volt, vajon a versengéshez való viszonyulás milyen arányban van az egészséggel. A legnehezebb helyzetben a hiperversengők és az elkerülők vannak, derült ki a vizsgálatból, az ő egészségi állapotukat nagymértékben rontja versengési attitűdjük, a legjobban pedig azok járnak, akik a versengésben az önfejlesztésre látnak lehetőséget, őket a versengés nem betegíti meg. A versengéshez való viszonyulás fiatalkorban még nem, de a középkortól kezdve egyre inkább megmutatja jótékony vagy éppen káros hatását az egészségi állapotra:

aki nem bizonyítani akar, és nem menekül az összecsapások elől, az élete második felére egészségesebb marad.

Elmondható, hogy a pszichés személyiség és a kontextus interakciója dönt arról, hogy a társadalomban óhatatlanul és szükségszerűen jelenlévő versengés az egészséghez vagy a betegséghez járul-e hozzá, és ezzel megdőlni látszik az a korábbi elképzelés is, miszerint a versengés pusztán a pszichés zavar jele volna.

Fülöp Márta előadását követően Borhy László rektor és Szalay Péter rektorhelyettes átadták a 2018-as Ígéretes Kutató okleveleket. Az elismerést idén a tavalyi héttel szemben nyolc negyvenévesnél fiatalabb kutató vehette át, akik szakterületükön eddig végzett munkájukkal bizonyították, példát mutathatnak a jövő tudósainak. Újdonságként a fiatalok kisfilmeken mutatkoztak be és ismertették tudományos munkájukat. (Írásunkat a díjazottakról itt olvashatja.)

Az egyetemen folyó kutatások és a kutatók nem ritka kapcsolódását bizonyította, hogy a következő felkért előadó, Kaló Zoltán, a TáTK Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék egyetemi tanára az egyik új ígéretes kutató, Gyimesi Máté az iszkémiás stroke kezelésében várhatóan áttörést jelentő gyógyszerfejlesztési projektjére is azonnal reagált. Mitől lesz sikeres a kutatásfejlesztés az egészségtudományokban? című előadásában azt tanácsolta fiatal kollégájának, végeztessen értékszámításokat arra nézve, mit várhat a társadalom részéről kifejlesztendő gyógyszeréhez. Nagy nehézséget jelent ugyanis a kutatásban, hogy óriásiak az elvárások az egészségügyi szükségletek tekintetében, az új technológiák pedig nagyon drágák, így nagy kérdés mindig egy új gyógyszer kifejlesztésekor, hogy egyáltalán tudjuk-e azt finanszírozni. A kutató szerint három dologra kell nagy figyelmet fordítani. Lényeges a büdzsé, hiszen ma egy gyógyszer kifejlesztése 2,6 milliárd dollárba kerül, és tudni kell, hogy a mi régiónk a közösségi források tekintetében gyatrán teljesít.

Az innováció gátja általában a közfinanszírozó, rajta múlik, hogy melyik gyógyszer részesül támogatásban.

Éppen ezért már a kutatás tervezésekor (közgazdász) szakembernek is részt kell vennie a munkában, mint ahogy később az üzletfejlesztés során is. A sikerhez elengedhetetlen a képzett szakembergárda, de éppen ennyire a kockázatmenedzsment – mondta Kaló Zoltán -, hiszen 10 gyógyszerfejlesztésből 6 megbukik, 3 nullszaldós, és egyetlen egy ötlet válik be, ennek kell fedeznie az összes többi kiadását – éppen ezért a sikeres K+F központok a magas kockázathoz igazítják a működési modelljüket. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy Magyarországon a kis fejlesztési költségű projektek lehetnek sikeresek, amelyeknek humánfázis igénye alacsony.

A rendezvényen az ELTE rektora és Tudományos Tanácsa elismerő okleveleket adományozott az MTA Lendület pályázatán 2018-ban támogatást elnyert kutatóknak, Veres-Székely Annának, Földvári Miklós Istvánnak, Bárth Dánielnek és Tarczay Györgynek. Az oklevelek átadása után Bartholy Judit, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára tartotta meg előadását Jelentős éghajlatváltozás fenyegeti régiónkat? címmel. Az Amerikai Tudományos Akadémia 2018-as jelentése szerint – kezdte előadását - válaszút előtt állunk: kétséget kizáróan átléptük azt a szennyezettséget, amelyet a bioszféra még elvisel. A közelmúlt detektált változásai egyértelműen bizonyítják, hogy a globális felmelegedés egyre intenzívebb, és ehhez üvegházhatású gázainkkal nagymértékben hozzájárulunk. A hőmérséklet globális növekedése környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához vezet. Modellezéssel ma már a jövőből is információkat szerezhetünk, s bár a társadalmi változásokat nem tudjuk előre, így nem jósolhatunk, de forgatókönyveket készíthetünk a jövőre nézve: ezek szerint a század közepére akár 6-8 °C-kal is melegebb lehet, márpedig

a jelenlegi állapot fenntartásához 2 °C alatt, a legújabb, 2018. októberi számítások szerint 1,5 °C alatt kéne tartani a felmelegedést,

leginkább a földhasználat, az életmód és az energiafelhasználási szokások megváltoztatásával. A régióban 2021 és 2050 között a nyarak melegebbek és szárazabbak, a telek melegebbek és nedvesebbek, az átmeneti évszakok is melegebbek lesznek, emellett megnövekszik a szélsőségek gyakorisága: több hőségriasztásra alkalmat adó meleg nap, több rendkívüli csapadékkal járó időszak lesz, és más szokatlan természeti jelenségek is várhatók (ilyenek például az utóbbi időben Kanadában és Oroszországban megjelenő metánkráterek). Egyéb korlátozások mellett 2020-tól el kell kezdődjön a széndioxid-kibocsátás csökkentése, ha el akarjuk kerülni azokat a jelentős és példátlan változásokat, amelyek előtt jelenleg állunk.

A tudományok művelése ma komplexebb, mint valaha, a tudományos eredményekhez széles bázisra épülő kutatócsoportok kellenek – fogalmazott Bartholy Judit elgondolkodtató szavait követő zárszavában Szalay Péter tudományos ügyekért felelős rektorhelyettes -, és az ELTE széleskörű portfóliója ehhez megadja a lehetőséget. Abban a nagy versenyben, amely a kutatóhelyek között folyik, nemcsak az idősebb kutatók kiforrott tudása és tapasztalata, hanem a fiatalok lelkesedése is hozzájárul, hogy az egyetem állni tudja a sarat, és egészséges attitűddel, komplex módon viszi sikerre programjait – utalt vissza a rektorhelyettes Fülöp Márta előadására.

Az Aulában a résztvevők ezután poszterkiállításon is megtekinthették azokat az új kutatásokat, amelyekről a kitüntetett fiatalok kisfilmjeikben beszéltek, és állófogadás keretében mód nyílt a generációk és szakterületek eszmecseréjére is.

MTA-ELTE Lendület Program díjátadó 2018.

MTA-ELTE Lendület Program díjátadó 2018.

0

/

0

0

/

0