Kezdő kurzuskészítők kérdései
Honnan tudhatom, hogy a hallgatók dolgoznak a kiadott feladatokon?
Nagyobb lélegzetű feladatoknál az oktatók kevésbé lehetnek meggyőződve arról, hogy a hallgatók folyamatosan dolgoznak, mint ha a jelenléti oktatás során hétről hétre nyomon követik, megkérdezik, hogy hol tartanak a folyamatban. Online környezetben célravezető lehet, ha a feladatot kisebb egységekre, a munkát szakaszokra bontjuk, így elkerülhetjük azt, hogy a határidő előtt derüljön ki, hogy sokan még csak hozzá sem láttak a feladathoz, és már olyan kérdésekkel küzdenek, amiket már rég le kellett volna tudniuk. Egy dolgozatot a következő részegységekre lehet tagolni:
-
Témaválasztás
- Forrásválasztás
- Témavázlat
- Javított témavázlat
- 2-3 bekezdéstervezet és további alpontok a vázlat egyes részeihez
- 3-6 bekezdéstervezet és további alpontok a vázlat további részeihez
- Irodalomjegyzék
- A dolgozat nyers változata
- A végleges, javított dolgozat, irodalomjegyzékkel
Hasonló módon lépésekre lehet osztani, ha a hallgatóknak beszámolót, referátumot vagy kísérletet kell bemutatniuk. Ez azt is lehetővé teszi, hogy az oktató visszajelzéseket adjon a hallgatóknak a köztes produktumokra. A dolgozat nyers változatánál társértékelést is alkalmazhatunk. Így sokkal kisebb az esélye, hogy a hallgatók melléfogjanak a feladattal, és az oktató is színvonalasabb munkákat kap a végén.
Honnan tudhatom, hogy a hallgató írja meg a tesztet?
Amíg nem kérjük, hogy minden egyes hallgató jelentkezzen be webkamerán keresztül, nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban az a hallgató tölti a tesztet, akinek ezt kell. Ugyanakkor hasonló helyzet áll fenn nagy létszámú csoportokban jelenléti oktatásban is: a vizsga alkalmával minden egyes hallgatónak a személyazonosságát ellenőrizni kellene belépéskor. Van olyan gyakorlat, miszerint a hallgatók ugyan online írják a tesztet, de felügyelt gépteremben, ahol igazolniuk kell magukat. Mindazonáltal nem javasolt, hogy a vizsgára kapott jegy csak a teszt eredményére támaszkodjon, de lehet részjegy vagy beugró. Projektalapú feladatok és más, autentikus feladatok reálisabb képet tükrözhetnek a hallgatók valós tudásáról.
Honnan tudhatom, hogy a hallgatók nem használnak nem megengedett segédanyagokat a teszt kitöltése során?
Ebben sem lehetünk igazán biztosak, hacsak nem egy bekamerázott vizsgateremben írják a tesztet. Ezért abból érdemes kiindulnunk, hogy bele tudnak nézni a tankönyvbe, így olyan kérdéseket kell megfogalmazni, amelyek átfogóbbak, és nem szerepelnek szó szerint a könyvben. A többszörös választás típusú kérdésekről ebben a cikkünkben írtunk. Olyan vizsga is elképzelhető, ahol minden segédeszköz megengedett, a tankönyv, a jegyzetek a hallgatók előtt lehetnek. Az ilyen alkalmak csökkentik azt a feszültséget, ami abból adódik, hogy még ha nem is megengedett a segédeszközök használata, vannak olyanok, akik megpróbálnak csalni - és egyeseknek sikerül is. Amivel még szigoríthatjuk a tesztkitöltés körülményeit, ha időkorlátot állítunk be a teszthez, és a megválaszolt kérdéseket zároljuk. Ha a hallgatók mindig csak a soron következő kérdéssel foglalkozhatnak, és ketyeg az óra, nem valószínű, hogy sok idejük van máshol keresgélni. Persze egy teremben egymásról is megpróbálhatnak lesni, de ezt könnyen kiküszöbölhetjük, ha kérdésbankokat használunk a kérdéssor összeállításához, és a válaszlehetőségeket is összekeverjük. Így a hallgatók eltérő kérdéseket kapnak, és a kérdésekhez tartozó válaszlehetőségek is összekeverednek, így az olyan csalásoknak elejét vehetjük, mint hogy a hallgatók kicsempészik a megoldókulcsot, például hogy az A csoportban az 1. kérdésnél a jó válasz az a).
Hogyan hozzam egyensúlyba a hallgatók befektetett munkáját és a kiosztott pontokat?
Az online kurzusfelületen, ha úgy tetszik, kereskedelmet folytatunk: oktatóként pontokat oszthatunk ki a hallgatók idejéért és erőfeszítéseiért. Így ha egy feladat sok időt és energiát vesz igénybe, több pontot kell “fizetni” érte, és igaz ennek az ellenkezője is. A kurzusfelületen megszerezhető összes pontszámának nagyságrendjét is érdemes átgondolni, nem csak a feladatok egymáshoz viszonyított értékét, hiszen matematikailag ugyanazt jelenti, ha egy kurzusban 1000 pontot lehet szerezni, és van egy 100 pontos feladat, mintha összesen 10 pontot lehet elérni, és egy feladatot 1 pontért adunk ki. A különbség abban rejlik, hogy differenciáltabb eredményt adhatunk az egyes feladatokra, ha szélesebb a skálánk, és a hallgatók is könnyebben követik nyomon a saját értékelésüket, ha más kurzus pontrendszeréhez hasonló arányokkal dolgozunk, és nem extrém kevés/sok pontot adunk. A harmadik kérdéskör a ponthatárok kérdése, vagyis mennyi pontot kell megszerezni az elégségesért, közepesért, jóért és jelesért. A Canvasban az osztályzási rendszernél tudjuk ezeket beállítani. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy ha a felkínált, elvégezhető feladatok töredékével megszerezhető a jegy, akkor a hallgatók nem feltétlenül éreznek motivációt tovább dolgozni. Hogy mindenképp elkészítsék azokat a feladatokat, amiket szeretnénk, hogy elkészítsenek, ezeket vagy kötelezővé tesszük vagy több pontot kínálunk értük, hogy vonzóbb legyen a teljesítésük. Ez a kitétel persze azokra a kurzusokra vonatkozik, ahol svédasztalszerűen azon feladatok teljesítésével gyűjtik össze a hallgatók a pontokat, amelyeket ők maguk választanak.
Honnan fogom tudni, hogy a hallgatók megértették a tananyagot?
Fontos, hogy elég visszajelzést gyűjtsünk be a hallgatóktól, így tudni fogjuk, hogy hányadán állnak a kurzus anyagával. Online környezetben persze nem tudjuk felmérni ránézésre, hogy mennyire tűnik érthetőnek számukra a tananyag. Használhatjuk viszont a munkáikat, kérdéseiket és fórumbeszélgetéseiket arra, hogy leszűrjük ezt. A jelenléti oktatás során van lehetőségünk arra, hogy lássuk a hallgatók reakcióit, de akkor sem árt, ha köztes feladatokkal felmérjük, mennyire sikerült elérni a tanulási célokat. Évközi gyakorlótesztek alapján van lehetőség tisztázni félreértéseket, újravenni egy-egy problémásabb témakört és elmagyarázni a bonyolultabbnak mutatkozó részeket.
Felhasznált irodalom: Smith, R. M. (2014): Conquering the Content. Wiley, Hoboken.