Király Tibor 100 éves
Király Tibor 1951-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, 1960-tól dékánhelyettes, 1961 és 1967, majd 1976 és 1979 között az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja volt, közben 1967-től 1971-ig rektorhelyettesi feladatokat látott el. Hosszú és gazdag életpályája során a bűnügyi tudományok számos területén alkotott maradandót, szakmai-tudományos tevékenysége meghatározó módon befolyásolta a tudományterület humanista társadalmi értékeken alapuló koncepciójának kialakítását, amiért a Magyar Tudományos Akadémia 2011-ben Akadémiai Aranyérmet is ítélt neki. (Király Tiborral ekkor készített interjúnk itt olvasható.)
1959-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává választotta. 1988-ban megbízott főtitkár-helyettesnek nevezték ki, a pozíciót 1990-ig töltötte be. Akadémiai munkája mellett 1991-ben a Magyar Jogászegylet elnökévé, 1995-ben tiszteletbeli elnökévé választották.
1984 és 1999 között a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöke, tíz éven át a társaság igazgatótanácsának tagja. Alapító tagja és első elnöke a Magyar Kriminológiai Társaságnak, tagja a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának, a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Az 1990. évi alkotmányos változást követően döntő szerepet játszott a magyar felsőoktatás megújításában.
Az 1993. évi felsőoktatási törvény munkálatait a kodifikációs bizottság elnökeként irányította. Meghatározó szerepe volt a Károli Gáspár Egyetem alapításában és az Jogtudományi Karának beindításában.
Király Tibor tudományos munkássága a szabálysértési jogtól a kriminológiáig felölelte a bűnügyi tudományok szinte valamennyi részterületét. A magyar büntető eljárásjog tudománya az ő tevékenysége révén kapcsolódott be a nemzetközi vérkeringésbe – foglalta össze az iskolateremtő professzor tevékenységét korábban egykori tanítványa, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának alapítója, majd a Rendőrtiszti Főiskola főigazgatója, Kratochwill Ferenc. Fontosnak tartotta az összehasonlító jogot, a jogfejlődés közös vonásaira hívva fel a figyelmet. Történeti szemléletre nevelt, és sokat is tett azért, hogy támogatást szerezzen a magyar jogtörténet kutatásához.
Munkáiban következetesen alkalmazta a szociológiai szemléletet. A bűnözést mint társadalmi tömegjelenséget vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az valószínűleg a meg nem valósított egyenlőségért, az egyenlőtlen esélyekért fizetett ár. Megbecsülte a dogmatikát, ismerte és tanította a törvény olvasását, a szabályok egybevetését, a helyes értelmezés levezetését. Nagy súlyt fektetett a jognyelv tömör, világos, közérthető megformáltságára, rövid tőmondatai élő bizonyítékai annak, hogy lehet magyarul és ugyanakkor szabatosan "jogászul" írni.
Példát mutatott tudományos bátorságról és a tudományos előrelátás kimondásának erejéről is:
az ártatlanság vélelmére alapozott munkája átformálta a szélesebb szakmai közvéleményt,
a joggyakorlatot és megkésve a törvényhozást is.
Szakmai megnyilvánulásai mögött mindig az állampolgári szabadságjogok védelmének gondolata állt. „Ha a büntetőeljárásban megtartják az általánosan nemzetközileg is elfogadott elveket, ha a bizonyítás nem aljasodik kényszervallatássá, a védő meri ellátni tisztét, és a bíró megőrzi méltóságát, az bizalmat kelt az igazságszolgáltatás iránt, és reményt gyújt az ítéletre várókban” – állt ki az igazságszolgáltatás európai princípiumai mellett már 1972-ben.
Király Tibor 2020. július 11-én tölti be 100. életévét. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szeretettel és tisztelettel köszönti professzorát.