Kultúramentés, korrajz és jóslatok
Az eseményre közel háromszázan voltak kíváncsiak; az előadók és résztvevők szinte a teljes hazai felsőoktatást, illetve tudományos és memóriaintézményeket képviselték. A digitális örökség témaköre ötvözi a társadalomtudományok, a bölcsészet és az informatika ismereteit, ezáltal teljesen új kutatás-fejlesztési paradigmákat, célokat jelöl ki.
A nemzeti laboratórium bemutatkozó konferenciájának 12 előadásán feltárult az együttműködések sokaságán alapuló intenzív szakmai munka, valamint a partnerség céljai. A nap során nyelvtechnológusok mutatták be a téma legújabb kutatási területeit a BME, az ELKH TK, az ELTE Digitális Bölcsészet Tanszék, az ELTE TáTK, a Magyar Nemzeti Levéltár, az MTA-KIK, a Miskolci Egyetem, a Monguz Információtechnológiai Kft, a Semmelweis Egyetem Szaknyelvi Intézete és a Szegedi Tudományegyetem képviseletében.
A konferencia két szekciója a már zajló kutatások eredményeiről számolt be, amelyekből megtudhattuk, hogyan lehet kezelni és elemezni napjaink sok millió írásbeli megnyilvánulását. Kiderült például, hogy milyen reakciók jelentek meg a Covid-járvány kapcsán a közösségi oldalakon, illetve hogy az egyes védőoltásokról milyen jellemző megszólalásokat lehetett olvasni. A közeljövő nyelvtechnológiai kutatásai mellett szó esett arról is, hogy
hány milliárd szóból kell digitális adatbázist építeni, hogy MI alkalmazásával lehessen a magyar nyelvre épülő szolgáltatásokat fejleszteni?
Egy másik szekció előadásai a levéltárakban őrzött, felbecsülhetetlen értékű kulturális örökség feldolgozásának innovatív módszereiről, a mesterséges intelligencia bevonásával hatékonyabbá tehető szövegtárak szolgáltatásairól, illetve az informatikai és jogi tudással egyaránt rendelkező adatgazdák képzésére vonatkozó tervekről szóltak.
A rendezvény megnyitóján az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára, Bódis József azt hangsúlyozta, hogy a felgyorsult technológiai fejlődés számos kihívást támaszt világszerte, ezekre Magyarország egyik válasza a nemzeti laboratóriumok megalapítása volt. A DH-LAB-tól azt várják, hogy
a legkorszerűbb technológiának a társadalomtudományok körébe való integrálásával
mutasson föl széles körben használható eredményeket.
Az NKFIH egyik fontos feladata az újonnan alapított nemzeti laboratóriumok ösztönzése, támogatása, teljesítményük számonkérése. Örvendetes, hogy a DH-LAB ilyen rövid idő alatt már jelentős eredményekről tud beszámolni – emelte ki Sebők Katalin, a Hivatal elnökhelyettese.
A DH-LAB konzorciumot vezető ELTE általános rektorhelyettese, Darázs Lénárd üdvözölte a bölcsészettudomány alapvető megújulását, melynek egyik érzékletes példája a digitális örökség szemantikus hálózati összefüggéseinek feltárása. Az ELTE a Digitális Bölcsészet Tanszék révén tagja az EU által létrehozott DARIAH (Digital Research Infrastructure for the Arts and Humanities) kutatási szövetségnek, és az országban itt tették elsőként kötelezővé a digitális bölcsészet kurzuson való részvételt a hallgatók számára.
Az ELKH Irodalomtudományi Intézet igazgatója, Kecskeméti Gábor akadémikus beszélt a közeli, illetve a távoli olvasás fogalmáról. Ez utóbbi főleg a mesterséges intelligencia irodalomtudományi alkalmazása óta kapott lendületet, mert az interreferenciák feltérképezésétől a szentiment elemzésekig hatalmas szövegmennyiségeken teszi lehetővé a különböző vizsgálatok elvégzését.
A „Why Digital Humanities Need Cultural Heritage and Vice Versa” című nyitóelőadást Toma Tasovac, az EU égisze alatt létrehozott DARIAH igazgatója tartotta. Nemrég az ELTE és a DARIAH között több éve fennálló szakmai kapcsolatot formális keretek között is megerősítették, a szintén májusban aláírt együttműködési megállapodásnak köszönhetően az egyetemen zajló digitális bölcsészeti kutatások még inkább integrálódnak az Európai Unió innovatív projektjeibe.
Borítókép: a DH-LAB munkatársai a konferencia előtti utolsó személyes egyeztetésen az ELTE BTK Digitális Bölcsészet Tanszékén