Kutatni azt, hogyan kell tanítani
Szabó Csaba, a sorozat szervezője, a TTK Algebra és Számelméleti Tanszékének oktatója bevezetőjében felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a tanárszakosok másfajta oktatást kapnak az egyetemen, mint azok, akik diszciplináris képzésre járnak. Ezért is szükséges, hogy az ő tudományterületüknek is megfelelő diákköri műhelyek szerveződjenek, ahol azt kutathatják, hogyan kell tanítani. A módszertani tudományterület népszerűsítéséért is indult két éve a műhely, melynek tagjai azóta már számos országos helyezést nyertek el a szakmódszertan különböző szekcióiban. Ezt követően a résztvevők három OTDK-ra eljutott és ott helyezést elért beszámolót hallgathattak meg tapasztalataikról.
Elsőként Menkó Orsolya beszélt Fizikai és kémiai fogalmak vizsgálata a 7. évfolyam elején című dolgozatáról és kutatási projektjéről. Kiemelte, hogy a kutatás legérdekesebb pontja számára az volt, hogy a diákokkal kitöltetett feladatlapok alapján – ez a vizsgálat egyik módszertani eszköze volt – bepillanthatott a gyerekek gondolkodásába. Az esetek többségében az határozta meg a diákok rossz válaszát, mondta el, hogy nem "tiszta lappal", hanem előzetesen megszerzett és erősen rögzült, téves tudással érkeztek a 7. évfolyam kémia óráira. Ez a téves tudás pedig sokszor megfogalmazásbeli különbségeken múlik: nem mindegy ugyanis, hogy a forró teában a cukor felolvad-e vagy feloldódik. (A feladatok egy része az oldódás és az olvadás reakcióival volt kapcsolatos.) A téves elképzelések témájának még nemigen van szakirodalma, ő az MTA–ELTE Kutatásalapú Kémiatanítás Kutatócsoport révén vizsgálta több mint hatszáz iskolás dolgozatát, s a begyűjtött adatok alapján vonta le a következtetéseket, melyek aztán a dolgozata elméleti alapját adták. Munkájával „A természettudományok az oktatásban” szekcióban első helyezést ért el.
Ezt követően Darabos Kata és Gerlang Vivien mutatták be közös kutatásukat és meséltek élményeikről. Ez itt a reklám helye… avagy médiával támogatott földrajztanulás című dolgozatukkal szintén első helyezést értek el a 2017-es OTDK "Médiapedagógia" szekciójában. Projektjükben azt vizsgálták, hogyan építhetők be médiapedagógiai módszerek a földrajzoktatásba, milyen eszközökkel tehetik színesebbé az órákat. Kihívást jelentett számukra, hogy eddig szinte senki nem foglalkozott még azzal, hogy az irodalom- és a történelemoktatáson kívül a földrajzoktatásban is alkalmazza az új módszert, így a kérdőíves kutatást és a gyakorló tanárokkal való interjúkészítést követően saját feladattárat készítettek el. A feladatok összeállításánál figyelembe vették a NAT fejlesztési törekvéseit is. Az elkészült több mint 150 feladat pedagógiai módszerek szerint kategorizálva elérhető az interneten, egy részét azóta élesben is tesztelték, nagy sikert aratva a diákok körében például a Latin-Amerika társkereső-hirdetés vagy Az utazás a Föld középpontja felé című meseíró feladattal.
Harmadikként Szeibert Janka és Zámbó Csilla matematikai szakmódszertani kutatásával ismerkedhettek meg a résztvevők: Tanítási módszer és értékelés – egy esettanulmány című dolgozatukkal második helyezést értek el "A tananyagfejlesztés elmélete és gyakorlata" szekcióban. Kiinduló kérdésük a kutatással kapcsolatban az volt, hogyan lehetne jobban és hatékonyabban tanítani az algebrát az egyetemen. Ehhez saját csoporttársaik és a felsőbb évfolyamos hallgatók tanulási szokásait vizsgálták, különös tekintettel arra, hogy milyen gyakorlati alkalmazások kerültek elő az elméleti oktatás során. Projektjük során arra jutottak, hogy ezek a gyakorlati eszközök nagyban segítik az adott téma feldolgozását és rögzülését: eredményeikről azóta nemcsak a diákköri konferencián, hanem többek között Kassán és Győrben is tartottak előadást ottani egyetemi oktatóknak. Kiemelték, hogy a TDK remek eszköz a kutatáshoz, amely során folyamatos, aktív és nyitott együtt gondolkodás zajlik a témavezetővel, a befektetett munka és az eredmények pedig ahhoz is hozzájárulnak, hogy nemcsak módszertanilag képzett, hanem tudós tanárokká is váljanak.