"Lesz munka még bőven"

2021.06.04.

Az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének habilitált egyetemi docense egyben az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon100 Kutatócsoport vezetője. A kutatás célja, hogy rávilágítson a békeszerződés eddig nem ismert aspektusaira és a témában a szélesebb közvéleményt is megszólító, érvényes műveket publikáljon. Ablonczy Balázs történészt arról kérdeztük, mi történt a 2020-as ünnepléssorozat óta.

Tavaly jelent meg könyve a békeszerződés társadalmi hatásáról. Azóta mi foglalkoztatja?
A menekültkérdésre koncentrálok, abban kell előrejutni a számtalan adminisztratív teendő és a tanítás mellett, ezt Szűts István Gergely kollégámmal kell tető alá hoznunk. És tervezünk egy szerkesztett kötetet is, amely a békeszerződés hosszabb távú hatásaival foglalkozik: műtárgyakkal, határkijelöléssel, regionális folyamatokkal.

A 2020-as Trianon-évben sokat lehetett hallani MTA Lendület kutatócsoportja munkájáról. Fennmaradt-e az érdeklődés a jubileum után is a téma iránt? Mivel tudtak ehhez hozzájárulni?
Az érdeklődés nyilván visszaesett valamelyest, és a járvány sem segített. De néhány rendezvényt online is meg tudtunk tartani, így például az őszi háromnapos nemzetközi konferenciánkat az MTA égisze alatt, a Politikatörténeti Intézet Nepostrans projektjével közösen. Számtalan projektünk fut még és az ELKH beépülő támogatásként az öt év elteltével is finanszírozza további kutatásainkat. Kiadás előtt áll a szerb és a japán diplomáciai dokumentumokat közlő kötet, csak ebben a hónapban három kismonográfia műhelyvitájára kerül sor a Felvidék és Nyugat-Magyarország impériumváltásáról valamint a Trianon utáni határmenti társadalmakról. És jönnek konferenciaköteteink a kérészállamok problémájáról, monográfiáink a menekültkérdésről, külpolitikáról és más témákról. Lesz munka még bőven.

Mit tart a 2016-ban indult projekt eddigi legnagyobb eredményének?
Alapvetően az új tudás létrehozását Trianonnal kapcsolatban: menekültek, hadseregpolitika, külpolitikai gondolkodás, közellátás, társadalomtörténet kérdésében, amik eddig nem találkoztak feltétlenül a történeti beszédmód főáramával. De persze nagyon büszke vagyok arra a hatalmas munkára, mit kollégáim például a magyar vonatkozású diplomáciai dokumentumok kiadásával és sajtó alá rendezésével végeztek.

Van-e valami visszajelzésük arról, mennyire hatottak, hatottak-e eredményeik a Trianonról való közgondolkodásra?
Ez nyilván csak nehezen és közvetetten mérhető, de látható a cikkekben, személyes találkozásokban, hogy például a társadalomtörténeti kérdések iránti érdeklődés megélénkült az elmúlt időszakban. A menekültek kérdése sokakat foglalkoztat, akár csak a saját családtörténete miatt is. Ha ehhez hozzájárulhattunk, már megérte.

A menekülés és az integráció, a mobilitás problémája az I. világháború utáni magyar történelem egyik kulcskérdése, a 20. század története is alig érthető meg az elszakított területekről érkező egyének és csoportok története nélkül. A bonyolult, sokrétű témában a Trianon100 Kutatócsoport korábban rendezett már konferenciát, és Úton. Menekülés, mobilitás, integráció Közép-Európában és Magyarországon az első világháború után címmel tanulmánykötetet is jelentetett meg.

Elkészült a logójuk is. Ezt azt jelenti, hogy folytatni tudják a munkát?
Oh, az megvan 2016 óta, nagyon jól sikerült: Vargha Balázs és Zsótér László, a MOME tanárainak munkája. Sikerét az is mutatja, hogy tavaly rengetegen igyekeztek felhasználni, nem mindig teljesen jogtisztán. Két-három évre előre van programunk, és úgy tűnik, finanszírozás is.

Fotó: 24.hu / Mohos Márton