"Már nagyon várom, hogy találkozzam az ELTE fiatal kutatóival"

Alföldy Gézánál, az egyetemünkről Heidelbergbe érkezett ókortörténész professzornál volt tanársegéd. Milyen hatást gyakorolt Önre és pályájára? 
Alföldy Géza nemzedékének leginnovatívabb, legfontosabb és nemzetközileg is elismert tudósa volt Németországban, óriás a latin epigráfia és a római társadalomtörténet terén. Nekem azonban, mint fiatal hallgatónak (1979/80-ban végeztem két szemesztert Heidelbergben), később pedig fiatal tudósként (1982-ben visszahívott Heidelbergbe, hogy asszisztense és doktorandusza legyek) minden bizonnyal sokkal fontosabb volt a személyisége. Igazán karizmatikus tanár és tudós volt – és hihetetlenül nagylelkű! Sok barátomat és későbbi kollégámat, sőt későbbi dán feleségemet is Heidelbergben ismertem meg Alföldy nemzetközi hírnevének köszönhetően. 

Nagyon sok diákot és tudóst vonzott, ő pedig időt szakított valamennyiükre. Elmélyült beszélgetéseket folytatott velük és tanácsokat adott. Minden „növendékét” híres „Fortgeschrittenen-Kolloquium”-jában gyűjtötte össze, ahol hallgatók és kutatók egyaránt tanulmányozhattuk a még nem publikált feliratokat, közöttük néhány látványos új leletet – Tacitus temetési feliratát, a Colosseum építési feliratát és egyebeket –, és ezzel mindannyiunkat az epigráfia vonzáskörébe csábított.

Még mindig kincsként őrzöm a tőle kapott fényképet, amelyen egy kapitális N betű és néhány olvashatatlan betűnyom látható. Egy szeminárium végére ebből rekonstruált aprólékos munkával és cáfolhatatlanul egy öt sorból álló császárkori feliratot. És a nagylelkűsége! Mindenkit támogatott, így engem is abban a kívánságomban, hogy tíz hónapos közös munka után Oxfordban folytassam a tanulmányaimat: ajánlóleveleket írt, és megszervezte, hogy találkozhassam a nagyszerű Sir Ronald Syme-mal. Miután a doktori disszertációm az ő felügyelete alatt elkészült, azt javasolta, hogy habilitációmnál a késő ókorhoz forduljak, egy olyan korszakhoz, amelyhez ő maga nem vonzódott! És persze később is újra meg újra támogatott, amikor ösztöndíjakra és állásokra jelentkeztem.

Határozottan megalapozta tudományos képzésemet és pályafutásomat.

Felirattant és társadalomtörténetet tanultam tőle, támogatta a szellem- és vallástörténet, valamint a késő ókor felé vezető utamat. És ő hozott el életemben először Magyarországra és Budapestre, bemutatva a pannoniai tartományokat és gazdag feliratkincsüket.

Miért tartja fontosnak az ókori zsidóság és kereszténység kutatását? 
A társadalmak átalakulása a történelem egyik legérdekesebb jelensége. A vallás ebben erőteljes stabilizáló tényezőként működhet: a zsidó vallás a nép identitásának esszenciája volt mindig is a történelem során. De forradalmi erőként is működhet, amely megdönti a kialakult társadalmi és politikai struktúrákat, és újraírja a szabályokat és a viselkedésmódokat az emberi élet minden szintjén. A világ késő ókori átalakulásának megértéséhez elengedhetetlen megismerni a zsidóság és a kereszténység hatását a helyi és birodalmi társadalmakra, e közösségek intézményeire és az egyszerű emberek mentalitására.

Az ókori India eléggé távol esik a Római Birodalomtól, a kapcsolatok is lazák voltak. Miért vonzotta ez a kutatási terület? 
Egy véletlen folytán – és olyan barátok által, akik mindig is fontosak voltak számomra szellemi-tudományos fejlődésem és érdeklődésem szempontjából. Egyikük megértette velem a Kelet jelentőségét, egy másik pedig felkért, hogy írjak könyvet Nagy Sándor indiai expedíciójáról. Rájöttem, hogy úgy beszélni róluk, mint a mediterrán világ vagy a Római Birodalom peremvidékéről, történelmileg és kulturálisan is hibás. A keleti hatás a Földközi-tenger medencéjében mindig is erős volt, de különösen Sándor hódításai és a hellenisztikus világ kialakulása következményeként megindult a javak és eszmék intenzív cseréje is. Sem az indiai szubkontinens kulturális fejlődését, sem a buddhizmus megjelenését nem lehet megérteni e háttér nélkül, és a selyemút kialakulását sem a görög és a római világ fontos szellemi, gazdasági és egyéb fejleményei nélkül. Gandhara lenyűgöző művészete, az indiai pénzverés megjelenése, később pedig a római érmék nemesfémként való használata Indiában nem lett volna lehetséges Kelet és Nyugat folyamatos találkozása nélkül Közép-Ázsia ezen részein.

Milyen tudományos kapcsolatai vannak Magyarországgal és az ELTE-vel? 
Ahogy említettem, Alföldy Géza alapozta meg kapcsolatomat Magyarországgal és az  ELTE-vel. 1985-ben tanársegédjeként jöttem először ide, hogy segítsek megszervezni heidelbergi tanítványai tanulmányi kirándulását. Budapest és annak akkor morbid k.u.k. hangulata erősen hatott rám – akárcsak a feltárási helyszínek, múzeumok és epigráfiai gyűjtemények, amelyeket meglátogattunk. Kiemelném közülük Savariát, Aquincumot és a Magyar Nemzeti Múzeumot.

Budapesten bemutattak Mócsy Andrásnak is, aki az ELTE-n a Régészeti Tanszék vezetője volt, ugyanakkor az Ókortörténeti Tanszéket is vezette. Nagyon kedves, bölcs és nagylelkű tudós volt, mély benyomást tett rám. A római provinciális régészet és az ókori történelem szoros kapcsolata számomra új és nagyon meggyőző szempont volt.

Később münsteri professzorként magam is vezettem tanulmányi kirándulást Magyarországra,

ahol újból találkozhattam több budapesti kollégával, köztük Németh Györggyel és természetesen Borhy Lászlóval, a jelenlegi rektorral. Őt még Heidelbergből ismertem. ahova 1986-ban azért jött, hogy Alföldy Gézánál tanuljon. A tanársegédje lett – nekem pedig a barátom.

Az ELTE-nek életrajzi és tudományos szempontból is jelentősége van az életemben, mert külföldön először itt tanítottam, 1995 őszén, közvetlenül mielőtt Münsterbe kerültem volna tanszékvezető professzornak. Szemináriumot tartottam az ókori világ álmainak társadalmi jelentőségéről – a feljegyzéseimet még mindig őrzöm. Tudományos kapcsolataim később a Közép-európai Egyetemre és annak Történeti Tanszékére is kiterjedtek: 2015 nyarán meghívást kaptam, hogy mester szakos szemináriumot tartsak a késő ókorról. Az elmúlt években ezek a kapcsolatok kevésbé voltak intenzívek: saját egyetemem sok kötelezettsége valahogy beszűkítette az itteni kollégáimmal ápolt kapcsolataimat. De ez nem tart már sokáig, sok új tervem van. 

Milyen kutatási tervei vannak a jövőben?
Éppen egy könyvet írok a vértanúk tiszteletéről a késő ókorban. Meg akarom mutatni, mennyire kulcsfontosságú volt ez a Kr. u. 4. század vallási forradalmában, mind az egyházban, mind pedig a társadalomban. Az egyszerű embereket az egyházhoz vonzotta, kifejlesztette a népi vallásosság új formáit, ami lehetővé tette a hagyományos pogány szokások és a hívők integrálását. Például a keresztény építészet negyedik századi fejlődését szemlélve láthatjuk, hogy a vértanúság és a vértanúk tisztelete sokkal fontosabb volt a Római Birodalom keresztényesítése szempontjából, mint a rendszeres templomépítés.

Tervezek egy másik könyvet is, ez a római pénzverésről mint politikai kommunikációról szólna a principátus időszakában. Ebben szeretném bemutatni azt a sokrétű üzenetet, amelyet az érmék a birodalmi elit és az egyes uralkodók teljesítményeit közvetítve a nyilvánosság felé sugalltak.

A multidiszciplináris münsteri Exzellenzcluster Religion and Politics vezető kutatójaként is tevékenykedem, és új, hosszú távú interdiszciplináris és egyetemközi kutatási együttműködést alakítok ki a Cultures of Compromise területén, amely a jelenlegi politikai és szociológiai vitákra fókuszál, de ezeket történelmi perspektívába helyezi. Szeretném vizsgálni az athéni demokráciát és a késő római köztársaságot, és

szívesen hozzájárulnék a kompromisszumok szerepének széles körű összehasonlító elemzéséhez

a premodern társadalmakban és politikai rendszerekben. További terveim közt szerepel a hagiográfiai, különösen a kopt és a szír források vizsgálata, hiszen ezek a források sokat elárulnak a történelmi és társadalmi körülményekről. Érdekel az orvosok és az orvostudomány szerepe a görög hadviselésben; Nagy Sándor hadseregének logisztikája Keleten; a késő római proszopográfia szempontjai; a neoplatonikus filozófusok társadalmi környezete a késő ókorban. Nem félek tőle, hogy kifogynék az ötletekből.

Milyen szerepet játszanak a PhD-hallgatók és a fiatal tudósok a terveiben? 
Ők jelentik tudományterületeink és az egyetemek jövőjét. A fiatal tudósok megérdemelnek minden lehetséges támogatást intellektuálisan és anyagilag is. Az elmúlt években egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembe nézniük. Elvárják tőlük sokféle módszertan elsajátítását, tekintsenek saját tudományterületük határain túl, tanuljanak külföldön, nagyon korán publikáljanak. Egész pályafutásom során próbáltam támogatni a fiatalokat. összehozni őket társaikkal és az idősebb tudósokkal. Az efféle egyéni kezdeményezések fontosak, de nem elégségesek. Ezért nemrégiben kiépítettem egy doktoriskolát Münsterben, a Münster School of Ancient Cultures a vezetésem alatt indult el.

Huszonhárom tudományterület képviselőiből és doktoranduszaiból áll, a kutatások az egész ókori világot lefedik, beleértve például Kínát és a korai iszlámot is. Az volt a cél, hogy a hallgatók interdiszciplináris és nemzetközi munkát végezhessenek: ismerkedjenek meg saját kutatási területük legjobb szakértőivel, tanuljanak meg nemzetközi kontextusban mozogni, és kerüljenek kapcsolatba doktorandusz társaikkal, akik osztoznak velük lelkesedésükben és kihívásaikban. Nemzetközi workshopokat szervezünk, ösztönözzük őket, hogy konferenciákon vegyenek részt egész Németországban és ami még fontosabb, külföldön is. Figyelünk rájuk, inspiráló környezetet biztosítunk számukra doktori éveik alatt. Szeretnénk a programba külföldi PhD-seket is bevonni, csatlakozzanak, vegyenek részt a műhelymunkákban, épüljenek a hálózatok.

Már nagyon várom, hogy találkozzam az ELTE doktoranduszaival és fiatal kutatóival, és elmondhassam nekik, hogyan kapcsolódhatnak be tudományos műhelyünk életébe. Azt hiszem, ezt tanárom és mentorom, Alföldy Géza professzor szellemében is teszem, és büszke vagyok rá, hogy ezt az ELTE-n tehettem meg, az ő több mint 60 évvel ezelőtti anyaegyetemén.