Összhangban a testünkkel

2018.03.01.
Összhangban a testünkkel
Tihanyi Benedek pszichobiológiai kutatóorvos az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet munkatársa, akit 2017-ben az ötven legtehetségesebb magyar fiatal közé választott a La Femme magazin. Szerteágazó érdeklődése és elhivatottsága révén életében éppolyan fontos szerepet töltenek be a kutatások, mint a testtudat tréningek és a jógaoktatás. Érettségi bizonyítványával egy időben vette kézhez a jógaoktatói tanúsítványát, majd orvosi diplomát szerzett, de mégis a Pedagógiai és Pszichológiai Karon kötött ki, mert leginkább test és lélek egysége érdekli.

Honnan ered ez a sokféle érdeklődés?
Óvodáskoromtól kezdve imádtam tanulni, élveztem, hogy az agyam gyorsan rendezte az információkat. A szüleim és nagyszüleim sokszor a a Búvár zsebkönyvet olvasták nekem meseként, és ha véletlenül rosszul mondtak egy latin nevet, észrevettem és kijavítottam. A fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban természettudomány szakra jártam, itt tovább tudtam kamatoztatni a jó agyamat. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen négy elég különböző tárgyból voltam döntős utolsó évben: biológiából, filozófiából, fizikából és olasz nyelvből is. Ezért okozott nehézséget, amikor továbbtanuláskor ki kellett választanom egy hivatást. Végül azért döntöttem az orvosi egyetem mellett, mert ott talán jobban meg tudtam tartani a humán és reál irányt is. Mivel 14 éves korom óta jógázom, érdekelt az emberi test, a saját testem felépítése. Számomra az orvosi egyetem első két éve – amikor az egészséges testről tanultunk – egy önismereti és belső utazás volt. A jógában sokszor használjuk a testi figyelmet arra, hogy oldjuk a feszültséget, és amikor a test izom- vagy idegrendszeréről tanultam, nemcsak a „vizuális memóriámba” tettem el ezeket az információkat, hanem egy belső testi térképen magamban is elképzeltem, mi hol van, ami a tanulást különleges élménnyé tette. A több száz oldalas atlaszok és tankönyvek átjárót jelentettek nekem a saját testembe. Kicsit kilógtam emiatt a társaim közül, de szerencsére inkább érdeklődéssel figyeltek a többiek.

Milyen orvosnak készült eredetileg?
Agykutató szerettem volna lenni. Az első szemeszterben bekopogtattam az egyik vezető hazai agykutató intézetbe Freund Tamáshoz, így vette kezdetét egy három éves TKD-s munka, melynek során agyhullámok matematikai elemzésével foglalkoztam Hangya Balázs témavezetésével. A harmadik év végén azt éreztem, hogy bár nagyon érdekel az, amit csinálok, és le tudnám így élni az életemet, de hiányozna belőle az ember. Látjuk az agysejteket, a vegyületeket, de nem látjuk az egyént. Ez komoly mélypont volt számomra; nemcsak az agykutatói, de az orvosi egyetemi terveim is megkérdőjeleződtek. Életem egyik legnehezebb nyara volt ez, de szerencsére épp akkor jelentkeztem egy törökországi belgyógyászat nyári gyakorlatára, és ott rájöttem: az eddigi utam nem volt értelmetlen, az orvosi tudásomat a pszichobiológiai kapcsolatok kutatására tudom fordítani. Olyan kutatócsoportokat kerestem, ahol ezzel a témával lehetett foglalkozni, így kapcsolódtam be az ELTE PPK-n Bárdos György és Köteles Ferenc placebókutató csoportjába negyedéves orvostanhallgatóként.

Valahányszor bementem a laborba, örömmel töltött el, hogy itt olyasvalamivel foglalkoznak, ami engem érdekel.

Ezért döntöttem úgy, hogy itt szeretném folytatni a tanulmányaimat az orvosi után. Így lettem doktorandusz a PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetben.

Miért nem gyakorlom az orvosi hivatást? Számomra sokkal izgalmasabb az, hogy beszélgetni tudok az emberekkel: önismereti trénerként és jógaoktatóként tudok segíteni abban, hogy elfogadják a saját testüket akár a szenvedésekkel együtt, rátaláljanak belső erőforrásokra. Míg ha felvenném a fehér köpenyt, akkor a gyors futószalag-munka során talán éppen ez kerülne háttérbe. Még a háziorvoslás állna legközelebb hozzám, mert ott hosszú távú kapcsolatot lehet kiépíteni az emberekkel, látni lehet az élettörténetüket, megismerni a családjukat.

Testi intelligencia, Selfness címmel tart órát a hallgatóknak a PPK-n. Mit tanít a fiataloknak, és mennyire áll közel önhöz a tanítás?
Az óráimon a hallgatók megtapasztalhatják, milyen hozadéka van annak, ha figyelnek a tesükre, összebarátkoznak vele, szó szerint a saját bőrükön tapasztalják meg, milyen érdekes kétirányú kommunikáció lehet test és tudat, pszichológia és biológia között. Viszonylag kevés a lehetőség a hallgatók számára, hogy az egyetemi kereteken belül önismereti saját élményhez jussanak, ez az oka az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetben oktatott tárgyak népszerűségének. Kuriózumnak számít, hogy ezek testközpontú kurzusok, tehát a pszichológiának a testi aspektusával kiemelten foglalkozunk. Egy ilyen kurzuson a csoport az egyik legnagyobb varázs, erre nagyon vágynak a hallgatók, és közreműködnek abban, hogy meghitt és otthonos légkört építsünk fel. A beszélgetéstől a sétáló meditáción és a légzőgyakorlatokon át a különböző testi fókuszú figyelemgyakorlatokig sokféle gyakorlaton végigmegyünk.

Az ELTE-n végtelenül szerencsésnek érzem magam, mert az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetben nagyon családias a hangulat, van időnk és energiánk egymásra. Tagja vagyok az Ádám György volt rektorról elnevezett labornak is, ahol ugyancsak nagyon erős a közösségi szellem. Az oktatási feladatoknál elsődleges szempont, hogy ki miben jó, mi érdekli. A pedagógiának a családunkban is nagy hagyományai vannak: két nagyapám, egy nagymamám is oktatott, édesanyám – aki az ELTE BTK-n végzett –, Magyarországon élő külföldieknek tanított magyart. Az oktatás és a tudásátadás művészetét régóta próbálom elsajátítani, ezért kezdtem el személyiségfejlesztéssel, önismerttel is foglalkozni, és így váltam trénerré is. Az ELTE-n ezeket a tudásokat adhatom át.

Milyen tudományos kutatásokban működött közre?
A PhD-munkámban a testi bizsergések pszichobiológiai hátterét kerestem. Azt vizsgáltam, hogy ha valaki a testére figyel, akkor milyen érzetek keletkeznek benne. Arra jöttem rá, hogy ez nagyon összefügg azzal, hétköznapi helyzetekben mennyire testtudatos valaki. Végeztem élettani kutatásokat is, ahol az alanyok sokszor érzékeltek élénk érzeteket, miközben befelé figyeltek, eközben én mértem az élettani változókat, az izmok feszülését, a hőmérsékletet, a bőr elektromos vezetőképességét. A megélt testérzetek és az élettani változók között alig találtam összefüggést, ami azt jelenti, hogy az érzetek nagyrészt fejben dőlnek el.
Harmadik éve zajlik egy követéses kontrollált jógavizsgálat is az intézetben. Nagyon értékes információkat kapunk arról, hogy mi változik valakiben, aki teljesen kezdőként elindul egy tízalkalmas tanfolyamon. Ebben a félévben zárul majd le a kutatás, amelynek során a testi és a lelki változásokat is elemezzük. Fizikai szinten hajlékonyság, erőnlét, teljesítőképesség, egyensúlyozó-képesség, mentális szinten pedig testtudatosság, közérzetjavulás, testtel való kapcsolat, spiritualitás szintjén számítunk fejlődésre. A jógás, spirituális „energia” élményeket is figyelem, melyek során gyakran számolnak be bizsergésről a résztvevők. Ezekkel a kutatásokkal arra is keresem a választ,

hogyan lehet nagyon tisztán tudományos, pszichobiológiai fogalmakkal leírni az ezoterikus megközelítéseket, és összehangolni a tudományosakkal.

2017-ben a La Femme magazin beválasztotta az ötven legtehetségesebb magyar fiatal közé. Mit gondol, mivel hívta fel magára a figyelmet?
Ez a magazin saját szempontjai alapján minden évben kiválaszt ötven fiatalt, akiket néhány hónapon keresztül mentorál. A legnagyobb hozadéka az volt ennek a programnak, hogy megismerhettem a többieket, akikkel az a törekvés volt közös bennünk, hogy megmutassuk magunkat, és a saját ügyünkért a nyilvánosságon keresztül tenni tudjunk. Az kötött össze minket, hogy volt valami nagyon fontos mondanivalónk. Az enyém az, hogy össze lehet barátkozni a testünkkel, és ez a záloga annak, hogy energikusak és nyugodtak legyünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Én például túlsúlyos kamasz voltam, és a jógagyakorlatokon keresztül tanultam meg, hogy a testemben nemcsak negatív dolgok vannak, hanem öröm is. Azért mentem el jógázni 14 évesen, mert úgy éreztem, az élet elrohan, és ha este visszagondoltam a napomra, egy másodpercnek tűnt. Az idő lassítására, az élet megélésére kerestem az utat. Utólag ismertem fel, hogy azért volt minden olyan gyors, mert nem tudtam a testemre figyelni.

Egy videóinterjúban beszél egy különleges módszerről, ami segít abban, hogy másképpen éljük meg a fájdalmat. Hogyan lehetséges ez?
Ha becsukjuk a szemünket, a két tenyerünket közel tartjuk egymáshoz, anélkül hogy összeérintenénk, akkor az emberek fele érez valamiféle bizsergést, melegséget, remegést. Ezekhez a testi érzésekhez különféle értelmezések kapcsolódhatnak, amik lehetnek pozitívak (például a testi érzetek azt jelzik, hogy működnek a szöveteink, egészséges a testünk) vagy negatívak (például hihetjük, hogy az érzetek egy betegség tünetei). A negatív értelmezés be tud indítani egy ördögi kört, ahol a félelem felnagyítja ezeket az érzeteket, és még ijesztőbbé és intenzívebbé válnak. Létezik egy pozitív kör is, ahol az öröm, a megnyugvás érzelmi reakciói nagyítják fel az érzelmeket. Minden fájdalomnak részben testi, részben lelki komponense van. Az érzelmi reakció képes változtatni a szenvedés mértékét. A félelem, düh intenzívebbé tudja tenni az élményt. Ugyanígy – és ezt a témavezetőm Köteles Ferenc placebókutatásaiból is tudjuk – a pozitív elvárások és a biztonságérzés képesek majdnem vagy teljesen becsukni a fájdalomkapukat. Akár a fogorvosnál, akár a szülés során is hasznos lehet, ha a fájdalmat a tudatos jelenlét használatával próbálják megélni az érintettek. Sok testtudat technikával arra trenírozzák az embereknet, hogyan tudják átdolgozni az irracionális negatív értelmezéseket, hogyan tudnak pozitív jelentéseket kapcsolni a testi folyamatokhoz.

Milyen apró trükköket ajánlana, amivel az emberek testtudatossága növelhető?
Nagy segítséget nyújtanak a mobilapplikációk, például olyan mindfullness alkalmazások, amelyek megtanítanak arra, hogyan tudunk a légzésünkre odafigyelni, ezáltal szabályozni az érzelmeket vagy a hangulatunkat. Hasznosak az egyszerű relaxációs applikációk, amelyek a feltöltődést, lazítást eredményező testi figyelemre oktatnak.

Akár a zenehallgatást, sétálást is lehet egyfajta ilyen lelassult attitűddel, nyitott figyelemmel végezni,

hogy a testi változásokat is felismerjük.

Ha a jövőbe néz, mit lát, mivel foglalkozik tíz év múlva?
Az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet és az Ádám György Labor itthon az elsők között kezdte el test és tudat kapcsolatát integratív, pszichobiológiai szempontból kutatni és oktatni. Ez a hagyomány nagy ereje az intézetünknek, és ha jól tudom, a testközpontú pszichológiának Magyarországon még nincs tanszéke, ha lenne rá lehetőségem, örömmel részt vennék ennek az itteni kialakításában. Egy másik hosszú távú missziónk, hogy a testtudat egészségben és gyógyításban betöltött szerepére is felhívjuk a figyelmet. A PPK-n sok olyan kutatás folyik, ami igazolja a lelki tényezők fontosságát a gyógyulásban, Bányai Éva, Varga Kata, Urbán Róbert, Kökönyei Gyöngyi és Rigó Adrien is fantasztikus munkát végez a külföldi irodalom összegzésében és a saját kutatások szervezésében. Sokan nyitottak a komplex gyógyításra, és a hivatalos orvos-továbbképzéseken is egyre inkább teret kapnak a testtudat-fókuszú módszerek, például a haptonómia, a terápiás érintés, ami arra tanítja az embereket, hogyan lehet az érintésen keresztül kommunikálni. Hollandiában ez például a kötelező tantárgy.  Örömteli, hogy megjelentek a pszichológusok a kórházi osztályokon, és egyre inkább a team részévé válnak. Szívesen erősíteném tovább az egészségügyi dolgozók testpszichológiai készségeit.