„Sikerült átlépni az intézményi korlátokon"

2020.12.03.
„Sikerült átlépni az intézményi korlátokon
Lezárult az ELTE, a BME és a PPKE 2017-ben indult, innovatív informatikai és infokommunikációs megoldásokat megalapozó tematikus kutatási együttműködése, a 3in projekt. A három nagy múltú egyetem közös programjának célja az volt, hogy informatikai karaik az IKT és számítástudomány területén európai szinten is eredményesen működő kutatói hálózatot hozzanak létre. A kooperációról Kozsik Tamást, az ELTE IK egyetemi docensét, a projekt szakmai vezetőjét kérdeztük.

Honnan ered a három egyetem együttműködésének ötlete?
Az ELTE kifejezetten törekszik arra, hogy akár a versenytársnak számító hazai intézményekkel is indítsunk közös projekteket, kutatásokat. A három egyetem informatikai karai között régóta szoros a kapcsolat. A BME VIK-kel az EIT Digital társulásban évek óta együtt képviseljük a magyar egyetemeket, a PPKE ITK-n pedig több kollégámmal együtt én is oktattam. Természetesen egymás vetélytársai is vagyunk, hiszen hasonló hallgatói kört próbálunk megszerezni: országosan a legjobb, az informatika iránt fogékony középiskolásokat, mi a programtervező informatikus, ők pedig a mérnökinformatikus szakra.

Gördülékeny volt az együttműködés?
Nekem úgy tűnik, hogy két kutató között az együttműködés erőssége négyzetesen arányos a kutatási témájuk közelségével. Emiatt még egy egyetemen belül is komoly kihívást jelent a kutatók közötti folyamatos együttműködés kialakítása. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a projektben sikerült átlépnünk az intézményi korlátokon.

Ebben kulcsszerepe volt az intézményi kutatásvezetők közötti kitűnő kapcsolatnak. A BME VIK részéről Jereb László, a PPKE ITK részéről pedig Csikász-Nagy Attila irányította a munkát. Mindkettőjükkel nagyon jól együtt tudtam dolgozni, a szakmai megbeszélések egy jó kávé mellett, kellemes hangulatban zajlottak, mindhárman

ráéreztünk arra, hogy nem három egyetemet, hanem egy kutatói közösséget képviselünk.

A három különböző megvalósítási helyszín lehetőséget adott arra, hogy a projektünk több térség tudományos potenciálját növelje. Persze a fizikai távolság egyben nehezebbé is tette az együttműködést, így aztán sok szervezőmunkát igényelt a kollaboráció kialakítása, de a számos szakmai rendezvény, workshop és konferencia beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket.

Mi volt az önkormányzatok (Martonvásár, Balatonfüred, Esztergom) szerepe a projektben?
A megvalósítási helyszíneket adó városok polgármesterei azt fogalmazták meg, hogy a tudományos kutatások és az innováció a hosszútávú fejlődés lehetőségét nyitják meg településeik számára. A turisztikai szempontból sikeres települések is szükségét érzik annak, hogy más lábakat is növesszenek, hiszen pusztán a turizmusra építeni a település jövőjét nem túl biztonságos. Abban bízunk, hogy a megkezdett kutatómunka tovább folytatódik telephelyeinken a három városban, és az alapkutatás után megjelenik az alkalmazott kutatás, a térség iparával és mezőgazdaságával való szorosabb együttműködés is. Ehhez az önkormányzatok egyértelműen partnerként, koordinátori szerepük fontosságát átérezve állnak hozzá.

Hány kutatócsoport jött létre, és ezek milyen témákkal foglalkoztak?
A projektben három kutatási fókuszterületet azonosítottunk, ezeken belül hoztuk létre a kisebb egyetemi kutatói közösségek hálózatát. Röviden a szoftver-infrastruktúra-adat szlogent használnám, a lényeg azonban a részletekben, a kutatási témák gazdagságában rejlik. Itt most csak azt emelném ki, hogy a projektben résztvevő kollégák mindhárom egyetemen reagáltak a COVID-járványra, és ehhez kapcsolódó kutatásokat, fejlesztéseket indítottak.

Mind a három fókuszterület az informatika egy fontos gyakorlati szeletét határozza meg. Az első területen a jó minőségű szoftverek előállításának kérdéseit, ezen belül például kiemelten a kiberbiztonságot vizsgáltuk. Itt 4 ELTE, 5 BME és 1 PPKE kutatócsoport kapcsolódott össze az én irányításommal. A második terület az informatikai infrastruktúra: az 5G, a felhőszolgáltatások, az Internet of Things és a kiberfizikai rendszerek. Ezen a területen 2 ELTE, 6 BME és 1 PPKE-s kutatócsoport fogott össze Jereb László koordinálásával. Végül a harmadik fókuszterületen az adatfeldolgozással és a mesterséges intelligenciával, gépi tanulással foglalkozó 4 ELTE, 4 BME és 5 PPKE kutatócsoport dolgozott együtt, Csikász-Nagy Attila vezetésével.

A projekt hivatalos zárása után hogyan tovább?
A legfontosabb, hogy a kutatók jobban megismerték egymást, és elkezdtek közösen gondolkodni, tervezni. A jó feladatok megtalálása, megfogalmazása azt igényli, hogy ne magányosan, hanem csapatban dolgozzunk.

Az elmúlt három évben fiatal kutatókat kovácsoltunk közösséggé,

és megmutattuk nekik, hogy együtt többre képesek, mint külön-külön. Új doktori hallgatókat vontunk be a kutatásainkba, és rengeteg alap- és mesterszakos hallgató érdeklődését sikerült felkeltenünk a kutatások iránt. A finanszírozás persze kulcsfontosságú, ezért törekszünk arra, hogy újabb pályázatokból, valamint ipari együttműködésre épülő projektekből továbbra is előteremtsük az anyagi forrásokat a folytatáshoz. Feladatunk bőven van, hiszen a három éves kutatás során több új, izgalmas kérdést sikerült megfogalmaznunk, mint amennyi régit megválaszoltunk!