Telkes Mária, a napenergia-hasznosítás úttörője

Telkes Mária 1900. december 12-én született Budapesten egy jómódú bankár első gyermekeként. A feltűnően jó képességű lány 1920-ban iratkozott be az ELTE jogelődjének számító Budapesti Tudományegyetem kémia-fizika szakára, ahol 1924-ben szerzett doktori fokozatot. Még ebben az évben egy clevelandi klinika biofizikai laboratóriumában kezdett el dolgozni az Egyesült Államokban, ahol nem sokkal később az osztály vezetőjének is megválasztották. Itteni kutatásai eredményeként sikeresen kifejlesztett egy elektromos fényképezőgépet, amely mérőműszerként szolgált a sugarak erősségének számításakor.

Később a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tanáraként a napenergia hasznosításának lehetőségeivel foglalkozott, ekkor alkotta meg az első, kizárólag napenergia hasznosításával fűtött kísérleti lakóházat. A legnagyobb problémát a napenergia tárolása jelentette: erre megoldásnak a glaubersó-oldatot találta, amely viszonylag alacsony olvadáspontja, de magas olvadáshője miatt akár 10 napig is tárolja az elnyelt napenergiát, lehűléskor pedig visszakristályosodva adja le a felvett hőt.

Telkes Mária első szabadalma, a "Napház” (Fotó forrása)

De emellett számtalan más szabadalom és felfedezés is fűződik a nevéhez, például a napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezés, amely a második világháború utolsó éveiben az amerikai katonák alapfelszerelésévé vált. Készített napenergiával működő, hordozható sütőlapot, több ötlete volt a hideg tárolására is. Tevékenységét kezdettől fogva nagy elismerés övezte: megkapta az Amerikai Női Mérnökök Társaságának életműdíját, az Amerikai Tudományos Akadémia kitüntetését és az Amerikai Napenergia Társaság Charles Greeley Abbot-díját. A New York Times 1934-ben a 11 legsikeresebb amerikai nő közé választotta, és emléket állítottak neki az Amerikai Feltalálók Dicsőségtermében is.