„Védve és megőrizve kulturális örökségünk darabjait”
2014.05.28.
A Bölcsészettudományi Kar Régi Magyar Irodalom Tanszékén alakult új Lendület-csoportban összeállítják a hazai humanizmus szerzőinek egyedülálló lexikonját, illetve kiadatlan kéziratokkal és levelekkel is foglalkoznak. A kutatócsoport vezetője Kiss Farkas Gábor Ausztriából tér haza: az irodalomtörténész Egyetemünk bölcsészkarának első „lendületes” kutatója.
Milyen kutatócsoportot fog létrehozni a Régi Magyar Irodalom Tanszéken?
A kutatócsoportban négyen dolgozunk majd, teljes munkaidőben. A csapat tagja lesz Almási Gábor történész, aki korábban az Egyetem történettudományi OTKA-pályázatában vett részt. Közösen dolgozunk majd az egyik legnehezebb projektrész megvalósításán: Zsámboki János, a 16. század legfontosabb hazai humanistájának levelezését szeretnénk kiadni. Az 1960-as években részben megjelent már a levelezés, ám – nagyrészt Gábor kutatásainak köszönhetően – azóta számos új anyag került elő. Az interdiszciplináris megközelítés esetünkben nem „trendkövetés”, hanem elengedhetetlen együttgondolkodás és közös munka: én nem feltétlenül ismerem Alsó-Ausztria összes korabeli nemesi családját, a történész kollégák pedig nehezen igazodnak el az ókori szerzők különböző kiadásainak tengerében. A csoport tagja lesz még két saját doktoranduszom is. Lovas Borbála Enyedi György 16. századi unitárius püspök prédikátori munkásságát dolgozta fel disszertációjában: az Európa-szerte ismert és elismert tudós magyar nyelvű prédikációs anyaga nagyrészt kiadatlan, bár a szöveghagyományt évek óta alaposan kutatják. Bori dolgozatának filológiai megállapításaiból kiindulva a projektben végzett munka alapján a szakmai nagyközönség számára is elérhetővé válnak a szövegek. A munkába ezen a ponton egyetemi hallgatókat és az Eötvös Collegium diákjait is szeretnénk bevonni, megismertetve őket a kéziratos anyagok feldolgozásának korszerű módszereivel. A csoport negyedik tagja, Förköli Gábor co-tutelle rendszerben jelenleg a Sorbonne-on doktorál, Zrínyi Miklós talán kevéssé ismert politikaelméleti munkásságára és annak európai, elsősorban francia, németországi és olasz párhuzamaira koncentrál.
A tervek szerint elkészítik a Magyarországon 1420 és 1620 között élt humanisták szerzői lexikonját is.
Pontosan, ez a lexikon projektünk legnagyobb vállalkozása. A Magyar Királyság területét vesszük figyelembe, a török hódoltság idejéből pedig azokkal a szerzőkkel foglalkozunk, akik latin vagy klasszikus mintákon alapuló népnyelvű munkásságot folytattak. A szövegekre koncentrálva készítjük el az angol nyelvű enciklopédiát, amely 400–450 szerzőt bemutatva körülbelül 1200 oldal lesz. Ebben egy mintát követünk, a német Verfasserlexikont, amelynek humanizmusra koncentráló kötetei az elmúlt nyolc évben jelennek meg. Egy nagyobb, kelet-közép európai, nemzetközi vállalkozásba illeszkedik a munkánk, amely ugyanúgy a de Gruyter kiadónál jelenik meg, ahogy az eredeti német. A magyar „Verfasserlexikon”-nal egyidejűleg egy osztrák és egy cseh kutatás is előkészületben van, remélhetőleg a sikerünk elősegíti, hogy ők is támogatást nyerjenek. A projekt jelentősége, hogy bár életrajzi adatokat is közlünk, munkánkat elsősorban a szöveghagyományozásra és a szövegek történeti kontextusára koncentráljuk. A lexikon fontos előzményének tekinthető a nyomtatott könyvek európai szinten is egyedülálló mélységű feldolgozása, amelynek eredményei a Régi magyarországi nyomtatványok sorozatban jelennek meg. A létrejövő lexikon a nyugat-európai kollégák számára is kiemelt jelentőségű kutatási segédeszköz lehet, hiszen eddig még senki sem foglalta össze angol nyelven a kor szerzőinek alkotásait. A kutatók valós képet kaphatnak kétszáz év rendkívül gazdag magyarországi kultúrájáról is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a munkát itt, Magyarországon készíthetjük el, hiszen bár az elmúlt években számos nyugat-európai összefoglaló mű jelent meg a koraújkori latin irodalomról, beleértve a magyarországi irodalmat is, a kurrens hazai szakirodalom nem feltétlenül jelent meg bennük. A lexikon egyes szócikkeit Európa leghozzáértőbb kutatói, az adott szerzőt kiválóan ismerő irodalomtörténészek írják majd. Jelentős német és osztrák részvételre számítunk, illetve nagyszombati, pozsonyi és romániai kollégák is írnak majd szócikkeket. A projekt modernségét az adja, hogy egy mediálisan átmeneti korszakot vizsgálunk: a középkor végén, a koraújkor kezdetén tért át az írásbeliség a kéziratokról a nyomtatott könyvekre. Ahogy az e-könyvek és a Kindle idején a nyomtatott könyv létjogosultsága megkérdőjeleződik, ugyanígy hullott ki a kéziratos kultúra visszaszorulásával számos szöveg a reneszánsz idején is a kulturális emlékezetből. Fontos feladatnak tartom, hogy ennek a mediális váltásnak a következményeit, az ezáltal okozott veszteséget jól láthatóan felmutassuk, és ezáltal minél több kéziratot nyomtatott, illetve digitális formában hagyományozzunk át a későbbi generációknak, így védve és megőrizve kulturális örökségünk darabjait. A humanizmus korszaka más szempontból is aktualitással szolgál a jelen számára: ahogy a reneszánsz latin mintegy 150 év alatt egyeduralkodóvá vált Európa tudományos életében, így hódít teret az angol is, a maga angolszász stiláris, érvelésbeli, strukturális formáival. Fontos tanulság, hogy ez a térhódítás abban a korszakban a népnyelvnek, tehát a magyarnak nem a kárára, hanem a hasznára vált. Igyekeznünk kell, hogy ez ma is így legyen.
A kiadatlan kéziratok kezelése és a szerzői lexikon létrehozása mellett milyen témákkal foglalkoznak még a programban?
A kutatás egyik érdekességeként azt vizsgáljuk, hogy értelmezhető-e, és ha igen, akkor mennyiben a kora újkori brain drain (agyelszívás) jelensége. Milyen hatása volt a tudós migrációnak a hazai és európai kulturális életre? Nehéz ezt a nyereség vagy veszteség fogalmával leírni: a kora újkorban a tudományos kutatás célja nem a gazdasági haszonszerzés, ez a gondolat a 18. század elejéig nem is jelenik meg, vagy ha igen – mint például az alkímia esetében – akkor etikai okokból elítélik. A tudományos kutatás fő célja akkoriban az autoritás, a tekintély megteremtése és megőrzése volt egy egyházi vagy világi társadalmi struktúra számára. Úgy gondolom, hogy az akkori „brain drain” sokkal inkább a meglévő társadalmi szerkezet fenntartásáról, mint a gazdasági nyereségről szólt: sok felső-magyarországi vagy erdélyi város leendő tanácsnokaitól kimondatlanul is elvárták, hogy a krakkói vagy bécsi egyetemen is hallgasson néhány szemesztert, majd térjen haza. A 16. században gazdaságilag sikeres felső-magyarországi bányavárosok vonzónak bizonyultak délnémet és sziléziai humanisták számára is. Az előbb említett lexikon részeként statisztikailag is feldolgozzuk a magyarországi humanistákat, ezt a jól körülhatárolható csoportot: az adott szerző milyen anyanyelvű volt, milyen nyelveken alkotott, hol jelentek meg művei, milyen iskolákba járt, peregrinált-e, azaz járt-e külföldön egyetemre, szerzett-e akadémiai fokozatot, ugyanoda tért-e vissza, ahonnan elment? Az adatokból levont következtetések után beszélhetünk arról, hogy valójában egy piacszerű, természetes folyamatról, vagy inkább cirkulációról volt szó.
Kik voltak mentorai, kiket emelne ki szakmai fejlődése szempontjából?
Mondhatjuk, hogy régóta vagyok a bölcsészkaron, és nagyon örülök, hogy újra itt lehetek. ’99-ben diplomáztam, akkori professzorom, Kovács Sándor Iván felvett a Tanszékre, neki rengeteget köszönhetek, de a tanszéki kollégákra, Horváth Ivánra és Orlovszky Gézára is mindig számíthattam. A széles értelemben vett témához a másik fontos indíttatást a klasszika-filológai háttér jelentette, remek nyelvi alapokat kaptam itt. Szeretnék továbbra is tanítani, nagyon fontos, hogy a tudományos utánpótlásra is figyeljünk és találkozzunk hallgatókkal is. Ahogy említettem, a lexikon-projekt és az Enyedi-prédikációk is „igénylik” a hallgatói részvételt, nagyon izgalmas dolgokat tudunk mutatni az érdeklődő diákoknak.
Mit tart a Lendület-program igazi előnyének?
A program során elkészülő anyagok elsősorban angol nyelvűek lesznek, hiszen a Lendület fontos célkitűzése, hogy későbbi európai pályázatokon sikeres kutatócsoportok munkáját segítsék. A második vagy a harmadik évben mi is szeretnénk pályázni a European Research Council kapcsolódó kiírásán. A nemzetközi irányultság mellett fontos az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia új vezetése nyitott a humán- és társadalomtudományok felé, talán ezt jelzi a mostani támogatás is. A biztos és kiszámítható anyagi háttér mellett megnyugtató az adminisztráció és az infrastrukturális feltételek értő kezelése is. Minden évben több, kisebb és nagyobb, elsősorban a kutatási eredmények bemutatására fókuszáló rendezvényt tervezünk. Számítok partnerintézményeinkre, így a párizsi, nagy presztízsű IRHT szövegtörténeti kutatóközpontra; az innsbrucki, reneszánsz latin irodalomra koncentráló kutatóbázisra; a prágai Cseh Nemzeti Múzeumra, és a bécsi Akadémia középkorász kutatóival is folyamatos szakmai kapcsolatra törekszünk.
A kutatócsoportban négyen dolgozunk majd, teljes munkaidőben. A csapat tagja lesz Almási Gábor történész, aki korábban az Egyetem történettudományi OTKA-pályázatában vett részt. Közösen dolgozunk majd az egyik legnehezebb projektrész megvalósításán: Zsámboki János, a 16. század legfontosabb hazai humanistájának levelezését szeretnénk kiadni. Az 1960-as években részben megjelent már a levelezés, ám – nagyrészt Gábor kutatásainak köszönhetően – azóta számos új anyag került elő. Az interdiszciplináris megközelítés esetünkben nem „trendkövetés”, hanem elengedhetetlen együttgondolkodás és közös munka: én nem feltétlenül ismerem Alsó-Ausztria összes korabeli nemesi családját, a történész kollégák pedig nehezen igazodnak el az ókori szerzők különböző kiadásainak tengerében. A csoport tagja lesz még két saját doktoranduszom is. Lovas Borbála Enyedi György 16. századi unitárius püspök prédikátori munkásságát dolgozta fel disszertációjában: az Európa-szerte ismert és elismert tudós magyar nyelvű prédikációs anyaga nagyrészt kiadatlan, bár a szöveghagyományt évek óta alaposan kutatják. Bori dolgozatának filológiai megállapításaiból kiindulva a projektben végzett munka alapján a szakmai nagyközönség számára is elérhetővé válnak a szövegek. A munkába ezen a ponton egyetemi hallgatókat és az Eötvös Collegium diákjait is szeretnénk bevonni, megismertetve őket a kéziratos anyagok feldolgozásának korszerű módszereivel. A csoport negyedik tagja, Förköli Gábor co-tutelle rendszerben jelenleg a Sorbonne-on doktorál, Zrínyi Miklós talán kevéssé ismert politikaelméleti munkásságára és annak európai, elsősorban francia, németországi és olasz párhuzamaira koncentrál.
A tervek szerint elkészítik a Magyarországon 1420 és 1620 között élt humanisták szerzői lexikonját is.
Pontosan, ez a lexikon projektünk legnagyobb vállalkozása. A Magyar Királyság területét vesszük figyelembe, a török hódoltság idejéből pedig azokkal a szerzőkkel foglalkozunk, akik latin vagy klasszikus mintákon alapuló népnyelvű munkásságot folytattak. A szövegekre koncentrálva készítjük el az angol nyelvű enciklopédiát, amely 400–450 szerzőt bemutatva körülbelül 1200 oldal lesz. Ebben egy mintát követünk, a német Verfasserlexikont, amelynek humanizmusra koncentráló kötetei az elmúlt nyolc évben jelennek meg. Egy nagyobb, kelet-közép európai, nemzetközi vállalkozásba illeszkedik a munkánk, amely ugyanúgy a de Gruyter kiadónál jelenik meg, ahogy az eredeti német. A magyar „Verfasserlexikon”-nal egyidejűleg egy osztrák és egy cseh kutatás is előkészületben van, remélhetőleg a sikerünk elősegíti, hogy ők is támogatást nyerjenek. A projekt jelentősége, hogy bár életrajzi adatokat is közlünk, munkánkat elsősorban a szöveghagyományozásra és a szövegek történeti kontextusára koncentráljuk. A lexikon fontos előzményének tekinthető a nyomtatott könyvek európai szinten is egyedülálló mélységű feldolgozása, amelynek eredményei a Régi magyarországi nyomtatványok sorozatban jelennek meg. A létrejövő lexikon a nyugat-európai kollégák számára is kiemelt jelentőségű kutatási segédeszköz lehet, hiszen eddig még senki sem foglalta össze angol nyelven a kor szerzőinek alkotásait. A kutatók valós képet kaphatnak kétszáz év rendkívül gazdag magyarországi kultúrájáról is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a munkát itt, Magyarországon készíthetjük el, hiszen bár az elmúlt években számos nyugat-európai összefoglaló mű jelent meg a koraújkori latin irodalomról, beleértve a magyarországi irodalmat is, a kurrens hazai szakirodalom nem feltétlenül jelent meg bennük. A lexikon egyes szócikkeit Európa leghozzáértőbb kutatói, az adott szerzőt kiválóan ismerő irodalomtörténészek írják majd. Jelentős német és osztrák részvételre számítunk, illetve nagyszombati, pozsonyi és romániai kollégák is írnak majd szócikkeket. A projekt modernségét az adja, hogy egy mediálisan átmeneti korszakot vizsgálunk: a középkor végén, a koraújkor kezdetén tért át az írásbeliség a kéziratokról a nyomtatott könyvekre. Ahogy az e-könyvek és a Kindle idején a nyomtatott könyv létjogosultsága megkérdőjeleződik, ugyanígy hullott ki a kéziratos kultúra visszaszorulásával számos szöveg a reneszánsz idején is a kulturális emlékezetből. Fontos feladatnak tartom, hogy ennek a mediális váltásnak a következményeit, az ezáltal okozott veszteséget jól láthatóan felmutassuk, és ezáltal minél több kéziratot nyomtatott, illetve digitális formában hagyományozzunk át a későbbi generációknak, így védve és megőrizve kulturális örökségünk darabjait. A humanizmus korszaka más szempontból is aktualitással szolgál a jelen számára: ahogy a reneszánsz latin mintegy 150 év alatt egyeduralkodóvá vált Európa tudományos életében, így hódít teret az angol is, a maga angolszász stiláris, érvelésbeli, strukturális formáival. Fontos tanulság, hogy ez a térhódítás abban a korszakban a népnyelvnek, tehát a magyarnak nem a kárára, hanem a hasznára vált. Igyekeznünk kell, hogy ez ma is így legyen.
A kiadatlan kéziratok kezelése és a szerzői lexikon létrehozása mellett milyen témákkal foglalkoznak még a programban?
A kutatás egyik érdekességeként azt vizsgáljuk, hogy értelmezhető-e, és ha igen, akkor mennyiben a kora újkori brain drain (agyelszívás) jelensége. Milyen hatása volt a tudós migrációnak a hazai és európai kulturális életre? Nehéz ezt a nyereség vagy veszteség fogalmával leírni: a kora újkorban a tudományos kutatás célja nem a gazdasági haszonszerzés, ez a gondolat a 18. század elejéig nem is jelenik meg, vagy ha igen – mint például az alkímia esetében – akkor etikai okokból elítélik. A tudományos kutatás fő célja akkoriban az autoritás, a tekintély megteremtése és megőrzése volt egy egyházi vagy világi társadalmi struktúra számára. Úgy gondolom, hogy az akkori „brain drain” sokkal inkább a meglévő társadalmi szerkezet fenntartásáról, mint a gazdasági nyereségről szólt: sok felső-magyarországi vagy erdélyi város leendő tanácsnokaitól kimondatlanul is elvárták, hogy a krakkói vagy bécsi egyetemen is hallgasson néhány szemesztert, majd térjen haza. A 16. században gazdaságilag sikeres felső-magyarországi bányavárosok vonzónak bizonyultak délnémet és sziléziai humanisták számára is. Az előbb említett lexikon részeként statisztikailag is feldolgozzuk a magyarországi humanistákat, ezt a jól körülhatárolható csoportot: az adott szerző milyen anyanyelvű volt, milyen nyelveken alkotott, hol jelentek meg művei, milyen iskolákba járt, peregrinált-e, azaz járt-e külföldön egyetemre, szerzett-e akadémiai fokozatot, ugyanoda tért-e vissza, ahonnan elment? Az adatokból levont következtetések után beszélhetünk arról, hogy valójában egy piacszerű, természetes folyamatról, vagy inkább cirkulációról volt szó.
Kik voltak mentorai, kiket emelne ki szakmai fejlődése szempontjából?
Mondhatjuk, hogy régóta vagyok a bölcsészkaron, és nagyon örülök, hogy újra itt lehetek. ’99-ben diplomáztam, akkori professzorom, Kovács Sándor Iván felvett a Tanszékre, neki rengeteget köszönhetek, de a tanszéki kollégákra, Horváth Ivánra és Orlovszky Gézára is mindig számíthattam. A széles értelemben vett témához a másik fontos indíttatást a klasszika-filológai háttér jelentette, remek nyelvi alapokat kaptam itt. Szeretnék továbbra is tanítani, nagyon fontos, hogy a tudományos utánpótlásra is figyeljünk és találkozzunk hallgatókkal is. Ahogy említettem, a lexikon-projekt és az Enyedi-prédikációk is „igénylik” a hallgatói részvételt, nagyon izgalmas dolgokat tudunk mutatni az érdeklődő diákoknak.
Mit tart a Lendület-program igazi előnyének?
A program során elkészülő anyagok elsősorban angol nyelvűek lesznek, hiszen a Lendület fontos célkitűzése, hogy későbbi európai pályázatokon sikeres kutatócsoportok munkáját segítsék. A második vagy a harmadik évben mi is szeretnénk pályázni a European Research Council kapcsolódó kiírásán. A nemzetközi irányultság mellett fontos az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia új vezetése nyitott a humán- és társadalomtudományok felé, talán ezt jelzi a mostani támogatás is. A biztos és kiszámítható anyagi háttér mellett megnyugtató az adminisztráció és az infrastrukturális feltételek értő kezelése is. Minden évben több, kisebb és nagyobb, elsősorban a kutatási eredmények bemutatására fókuszáló rendezvényt tervezünk. Számítok partnerintézményeinkre, így a párizsi, nagy presztízsű IRHT szövegtörténeti kutatóközpontra; az innsbrucki, reneszánsz latin irodalomra koncentráló kutatóbázisra; a prágai Cseh Nemzeti Múzeumra, és a bécsi Akadémia középkorász kutatóival is folyamatos szakmai kapcsolatra törekszünk.