Viselkedésproblémák és túlzott kütyüzés
Számos kutatás szerint a korai és túlzott TV-nézés későbbi figyelemproblémákhoz és hiperaktivitáshoz vezethet. Ez fordítva is igaz: az izgő-mozgó, nyughatatlan gyerekek hajlamosabbak digitális eszközöket használni, és a szüleiknek is nagy segítséget jelentenek ezek az eszközök abban, hogy lekössék gyermeküket.
A hiperaktív gyerekeknek éberségi szintjük fenntartásához folyamatos ingerlésre van szükségük,
amit a videók és videójátékok pörgős, színes ingerkavalkádja biztosíthat számukra. A digitális eszközök és a hiperaktivitás/figyelemzavar kapcsolata tehát kétirányú, oda-vissza hatnak egymásra.
Hasonlót figyelhetünk meg a társas problémákkal kapcsolatban: a visszahúzódó, gyenge társas készségekkel rendelkező gyerekek hajlamosak túlzásba vinni a kütyüzést, például a videójátékozást vagy a TV-nézést. A virtuális világ menedéket jelenthet nekik a számukra nehezen érthető vagy fájdalmas tapasztalatokat nyújtó társas világ elől, a magányos kütyüzés viszont csak növeli az elszigetelődésüket. Kisgyermekkorban ráadásul nagy szükség van a társas élményekre ahhoz, hogy a gyerekek társas készségei megfelelően fejlődjenek, amitől a kütyüzés azonban elveszi az időt. A társas problémák és a kütyüzés tehát – úgy tűnik – szintén oda-vissza hatnak egymásra.
Napjainkig szinte kizárólag a régebbi digitális eszközök – főként a TV – használatának és a viselkedésproblémák kialakulásának összefüggését vizsgálták, azonban a mai gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre többet használják a modernebb eszközöket, a tabletet és a mobiltelefont is. Különösen kevés az olyan vizsgálat, amiben hosszabb távon vizsgálnák a gyerekek mobileszköz-használatát és a viselkedésproblémák alakulását. Az ilyen típusú vizsgálatok nagyon fontosak, hiszen ezek segítségével kaphatunk választ arra, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, azaz esetünkben a viselkedésprobléma vagy a mobilozás.
Az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor igyekezett pótolni ezt a hiányt, eredményeiket a Sustainability közölte. Óvodáskorú, 4–6 éves gyerekek szüleit kérték meg, hogy töltsenek ki egy kérdőívet gyermekük mobil/tablet használatára és viselkedésproblémaira vonatkozóan. Három évvel később – amikor a gyerekek 7–9 évesek voltak – a szülők újra kitöltötték a kérdőíveket. „Azt találtuk, hogy az óvodáskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértéke előre jelezte az iskoláskori mobilozás mennyiségét, vagyis
minél nyüzsgőbb és szétszórtabb egy gyerek óvodáskorban, annál többet kütyüzik kisiskoláskorban.
Ez azzal magyarázható, hogy az ilyen gyerekek lekötéséhez a szüleik is sokkal inkább kénytelenek digitális eszközökhöz folyamodni, illetve maguk a gyerekek is keresik az ingerdús, intenzív tartalmakat” – mondta Konok Veronika tudományos munkatárs, a kutatás vezetője.
Az óvodáskori mobilhasználat mennyisége azonban nem jelezte előre a kisiskoláskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértékét. „Ebből arra következtethetünk, hogy a kiskori mobilozás nem vezet hiperaktivitáshoz/figyelemzavarhoz, szemben például a TV-nézéssel. De óvatosan kell értelmeznünk ezt az eredményt, az összefüggés hiánya ugyanis adódhat például az alacsony elemszámból (mindössze száz szülő töltötte ki másodszor is a kérdőívet) vagy más tényezőkből. Senkinek nem javasoljuk tehát, hogy a kutatás eredményére alapozva korlátlan mobilhasználatot tegyen lehetővé óvodáskorú gyerekének” – tette hozzá Szőke Rebeka, a Labor PhD-hallgatója.
Az összefüggés hiányának egyébként az is lehet az oka, hogy az óvodásoknak gyártott mobilapplikációk sok esetben fejlesztő célúak és kevésbé túlingerlőek, mint például egyes rajzfilmek vagy a nagyobb gyerekeknek készült, sokszor erőszakos játékok. A kutatók a vizsgálat során ezen felül azt találták, hogy a társas problémákkal küzdő gyerekek többet mobiloznak, de ez csak egy időpontban mérve, iskoláskorban igaz. Nem találtak időbeli egymásra következést, vagyis, hogy a kiskori mobilozás későbbi társas problémákhoz vezet, vagy fordítva. Az ok-okozat kérdése tehát nem tisztázott, és valószínű, hogy kétirányú összefüggés áll fenn: se a tyúk, se a tojás nem volt előbb.
Forrás: ELTE TTK