„Mindenre és semmire sem jók”

A „Mire jók az egyetemi rangsorok?” címmel, 2012. december 5-én rendezett konferencián az előadók nagyrészt elismerték a nemzetközi és hazai rangsorok fontosságát, de figyelmeztettek is: nem minden rangsor az, aminek látszik. A PPK Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportjának rendezvényét Oláh Attila, a PPK dékánja nyitotta meg a szinte teljesen megtelt Kazinczy utcai Aulában.

Mezey Barna, az Egyetem rektora röviden vázolta a nemzetközi felsőoktatási rangsorok módszertanát és szempontjait. Az ARWU, a Times, a QS és a HEACT listák elemzéséből kiderült, hogy a listák bár módszertanukban igen, eredményeikben kevéssé különböznek egymástól. A Magyar Rektori Konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy a hazai egyetemeket a folyamatosan szűkülő anyagi források mellett sorolják a világ legjobb négyszáz intézménye közé – az elérhető huszonkétezerből. Mezey a hazai felsőoktatást a legjobban teljesítő gazdasági ágazatnak nevezte, a viszonyok érzékeltetésére a bonni egyetemet említette, melynek költségvetése az egész hazai felsőoktatási rendszer támogatásának felel meg. Mezey szerint a publikációs és kutatási tevékenységet előtérbe helyező rangsorok uniformizálhatnak, a hallgatói szempontok közvetetten jelennek meg, a társadalomtudományok pedig „leértékelődhetnek”, hiszen kevésbé hangsúlyosak a listákon. A rektor beszámolt azokról az uniós elképzelésekről is, melyek szerint olyan sokszempontú skálára van szükség, amely az egyetem oktatási, kutatási és társadalmi misszióját is figyelembe veszi.  

Fábri György szerint a nemzetközi rangsorok elsősorban médiatermékek, óvatosan kell őket olvasni, hiszen módszertani hiányosságaik miatt nem alkalmasak az egyetemi teljesítmény objektív mérésére. Az egyetem közkapcsolati és kommunikációs rektorhelyettese hangsúlyozta, hogy a rangsorokat a felsőoktatás tömegesedése, demokratizálódása hívta életre, a jelenlegi szűkülő források között azonban egyre nehezebben értelmezhetők. Véleménye szerint új szempontokkal (például vizsgálható, hogy egy adott korosztály legjobb hallgatói mely szakokat részesítik előnyben) kell gazdagítani a rangsorok módszertanát, és a rangsorok készítői és a rangsorolt intézmények között folyamatos párbeszédre kell törekedni.

Török Ádám elmondta, hogy a rangsorokkal kapcsolatos egyik paradoxon, hogy a felsőoktatás közgazdaságilag nehezen értelmezhető piac. A piacon vevő és eladó áll egymással szemben, egyértelműen definiált portékáról tárgyalnak, azonban a felsőoktatás ennél jóval komplexebb, hiszen nincs megegyezés arról, hogy mi is a tulajdonképpeni termék: a diploma vagy a tudás. Az akadémikus véleménye szerint a hazai intézmények a nemzetközi rangsorok középmezőnyében helyezkednek el. A listák „abszolút teljesítményeket” mérnek, a méret nagyon fontos, így az is elképzelhető, hogy ha csak egyetlen magyar egyetem lenne, az akár top 200-as intézménnyé válhatna. A módszertani problémákra utalva elmondta: több német egyetem például nem szolgáltat adatot a listák készítőinek, mert nem elégedettek a mérési indikátorokkal. Török arra is felhívta a figyelmet, hogy a rangsororientált finanszírozás a minőség és az igazi teljesítmény rovására mehet.

Balázs Ervin szerint a rangsorok mindenre és semmire sem jók. A listákat a számmisztika jellemzi, de az információk megfelelő súlyozása is elengedhetetlen. A MAB elnöke szerint például legalább annyira hatásos lehet egy rendszerező könyv, mint tíz publikáció – ezeket a finomságokat a rangsorok azonban nem tudják figyelembe venni. Véleménye szerint a listák presztízst jelentenek, ezért a nemzetközi térben való megmérettetést a hibák ellenére is fontosnak tartja.



Az előadásokat panelbeszélgetések követték. Hunyadi László, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese elmondta, hogy a nemzetközi rangsorok összességében reális eredményeket mutatnak, a hazai rangsorok ezzel ellentétben nem tükrözik az általános értékítéletet, nagyrészt újságírói véleménynyilvánításnak tekinthetők. Fodor Judit, az ELTE PPK PhD-hallgatója hangsúlyozta, hogy a listák hiányossága: általában nem reprezentálják a hallgatói szempontot, csak a kutatást mérik, nem az oktatást. Elmondta: a közelmúltban rendezett taipei rangsor-konferencia szervezői nyitottak voltak arra, hogy a hazai metodikával is megismerkedjenek, és nemzetközileg hitelesítsék azt. Hrubos Ildikó, a BCE oktatója szerint az Európai Unió multidimenzionális, az európai hagyományokat és szempontokat használó rangsora fontos előrelépés lehet majd. A panelbeszélgetések résztvevői közül többen egyetértettek abban, hogy a hazai rangsorok egyik elsődleges problémája, hogy nem létezik mellettük hivatalos minősítési lista. Páles Zsolt, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Akkreditációs Bizottság esetleges szerepvállalását is felvetette.

2012.12.07.