Abel-díjat kapott Lovász László
Az indoklás szerint mindkettőjük munkássága meghatározó az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika terén, és jelentős szerepük van abban, hogy ezek a modern matematika központi területeivé válhattak.
Az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozó számítási bonyolultság elmélete az 1970-es években még gyerekcipőben járt, de ma már mind a matematika, mind az elméleti számítógép-tudomány elismert területének számít. A hetvenes években a matematikusok új nemzedéke felismerte a diszkrét matematika gyakorlati alkalmazásának új lehetőségeit a számítógép-tudományban. A számítási bonyolultság gyakorlati jelentősége megnőtt, és ma már az internetbiztonság elméleti alapjaként tekintünk rá, az elméleti számítógép-tudomány új eredményeit pedig a hatékony algoritmusok tervezésénél használják.
„Lovász László és Avi Wigderson az elmúlt évtizedekben vezető szerepet játszott ebben a fejlődésben. Tevékenységük sok szempontból összefonódik, hiszen
munkásságuk meghatározó volt a számítási véletlenszerűség megértése és a hatékony számítás határainak kutatása szempontjából
– mondta Hans Munthe-Kaas, az Abel Bizottság elnöke. – Iránymutatásuknak köszönhetően a diszkrét matematika és a viszonylag fiatal elméleti számítógép-tudomány a modern matematika központi területeivé váltak.”
1984–1985-ben a Bonni Egyetem vendégprofesszora, 1987-től a Princeton Egyetem, 1993-tól a Yale egyetemi tanára, 1999-től a Microsoft kutatója. 2006-ban tért vissza Magyarországra, ahol 2011-ig vezette a Természettudományi Kar Matematikai Intézetét. Az Amerikai Tudományos Akadémia 2012-ben választotta tagjai sorába. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.
Kutató- és oktatómunkája mellett jelenleg az Európa tudósait összefogó Academia Europaea budapesti tudásközpontját is vezeti. Számos díjat kapott, köztük az 1999-es Wolf-díjat, az 1999-es Knuth-díjat, a 2001-es Gödel-díjat és a 2010-es Kiotó-díjat. A hazai szakmai-tudományos kitüntetések közül a Corvin-láncot (2001), a Bolyai-díjat (2007) és a Széchenyi-nagydíjat is átvehette, vezette a Nemzetközi Matematikai Uniót. Több mint 250 tudományos publikáció és 9 könyv szerzője, társszerzője.
Az 1970-es években a gráfelmélet volt a tiszta matematika egyik első olyan területe, ahol megmutatkoztak a számítási bonyolultság elméletének sajátos problémái és lehetőségei. Lovász László munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy meghatározta, hogyan képes a diszkrét matematika megoldani a számítógép-tudomány alapvető elméleti kérdéseit. Később úgy nyilatkozott, hogy nagyon szerencsés volt, hogy részese lehetett egy olyan időszaknak, amelyben a matematika teljesen együtt fejlődött egy alkalmazási területtel.
A számítógép-tudományt megalapozó munkája mellett Lovász László széles körben alkalmazható, hatékony algoritmusokat is kidolgozott. Ezek egyike a róla, valamint az Arjen Lenstra és Hendrik Lenstra testvérpárról elnevezett LLL algoritmus, mely fogalmi áttörést jelentett a rácsok megértésében. A jelenleg ismert titkosítási rendszerek, amelyek képesek ellenállni egy kvantumszámítógép támadásának, az LLL algoritmuson alapulnak.
Lovász László tartotta 2017-ben az ELTE Alumni Központ „ELTE Sikerek” sorozatának nyitóelőadását.
Az ELTE matematikusa legújabban a nagy hálózatok vizsgálatának matematikai alapjaival foglalkozik. 2018-ban tiszteletére tudományos konferenciát szervezett a Rényi Alfréd Matematikai Intézet, a Bolyai János Matematikai Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol a nemzetközi matematikusközösség öt napon keresztül foglalkozott olyan témákkal, amelyek munkásságához köthetők.
A kutatás szerinte „kényszere az embernek, ha igazán jó matematikus, mert a fejében folyamatosan olyan problémák járnak, melyek megoldásra várnak”. Egy interjúban a matematikai problémamegoldást a sakkjátszma kulcslépéséhez hasonlította: „Egyszerre hirtelen minden világos, tiszta és érthető lesz. Ezek a legvonzóbb pillanatok a matematikus életében. És ezek a pillanatok vonzottak gyerekként is.” A világhírű tudós az ELTE matematika szakán végzett, az itt eltöltött évekről így nyilatkozott: „életem meghatározó szakasza volt ez a néhány év, elsősorban fantasztikus tanáraimnak köszönhetően.”
Egy vele készített riportban
a legfontosabb értékekként a szorgalmat, a tudomány és mások munkájának tiszteletét emelte ki.
A folyamatos kutatás mellett a tanítás is meghatározó szerepet tölt be az életében, erről így nyilatkozott: „Szeretek tanítani, mert a tanítás keretet ad az ember életének. Örömet is jelent, különösen, ha tehetséges diákoknak tud valami olyat nyújtani, amitől csillog a szemük. Nagyon örülök annak, hogy a legjobbakat, a jövő kutatóit taníthatom.”
Az idén szintén díjazott Avi Wigderson nagy erénye, hogy képes meglátni az összefüggéseket a matematika egymástól látszólag távoli területei között is. Munkásságának fontos eredménye, hogy elmélyítette a matematika és a számítógép-tudomány kapcsolatát. Emellett alighanem mindenki másnál többet tett az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozó bonyolultságelmélet területének bővítéséért és mélyebb kidolgozásáért.1994-ben elnyerte a számítógép-tudományi Rolf Nevanlinna-díjat, számos egyéb díja között szerepel a 2009-es Gödel-díj és a 2019-es Knuth-díj is.
Az Abel-díjat a norvég kormány finanszírozza, és 7,5 millió norvég korona (körülbelül 271 millió forint) pénzjutalommal jár. A díjat a Norvég Tudományos Akadémia adja; az Abel-díjasok kiválasztása az öt nemzetközileg elismert matematikusból álló Abel Bizottság ajánlásán alapul.
2018-ban összegyűjtöttünk néhány hírt és interjút a tudósról nálunk megjelent anyagokból.
Fotó forrása: MTA