Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése?
Minden nyáron eltöltöttem 4-5 hetet a Balaton-felvidéken. A szőlőhegyen mászkáltam, gyűjtöttem pajort, lepkét, vakondcsontvázat, meg lehetőleg minden olyat, mint Durrell Korfun. Csak nem tengeri sünöket kerülgettem, hanem sörösüveg-szilánkokat a kocsma mellett.

Melyik könyv hatott legjobban pályájára?
David Attenborough könyvei szinte mind remekművek, de az Élet a Földön mégis az alapmű. Magával ragadó és gyönyörű a képanyaga. Érthető, de szakmailag is nagyon megbízható. Etalon. A mai napig eszembe jutnak részletei.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
A legnagyobb siker számomra, ha eljutok előadni Európán kívülre, valami klassz helyre. Ilyenkor azon kezdek el agyalni, vajon hogy gondolkoznak az ottani emberek, diákok, kollégák. Mit fognak megérteni és mit nem, melyik poén jön majd be nekik és melyik nem. Sokkal izgalmasabbak a kérdések is, mint a megszokott európai közegben.
Frusztráció? Az egyre növekvő, értelmetlen, buta bürokrácia. Jelenléti ívek, szcientometriai adatok, ilyenek. 1999 óta majdnem folyamatosan az Akadémia kötelékében dolgozom, de szerintem ezerszer már biztos megkérdezték az anyám nevét és az adószámomat. Ilyenkor ugyan mindig mérges vagyok, de az ötezrediket tényleg megünneplem majd.

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?
Megnéztem, most az „Oho, wem gehört der Tierpopo?” című klasszikus.

Melyik a kedvenc regénye?
A Pillangó.

Milyen zenét szeret hallgatni?
Autóvezetéshez tingli-tanglit (KISS), éjjeli munkához hangosat és gyorsat (Slayer), fotelban ülve meg igényeset (Iron Maiden).

Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Szívesen lennék egy kicsiny trópusi szigetország egyetlen egyetemének rektora és egyben a helyi maffia egyik alvezére, szivarral, fehér kalapban. De akkor is biológus lennék és kutatnék.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?
Az első cikkem egyik bírálója, Stuart Pimm, híres ökológus volt. Nagyon tetszett neki, el is küldte egy könyvét dedikálva. És megkérdezte, miért nem állítom a fejük tetejére a táplálékhálózatokat. A második cikkemben már a feje tetején állt a hálózat, és majdnem húsz éve lényegében ezzel foglalkozom. Kár, hogy Pimmet csak egyszer láttam – Rómában ittunk egy kávét. De mindketten siettünk. Na jó, én maradtam volna még.

Mi a kedvenc idézete?
Kifejezetten kerülöm az idézeteket. Inkább elmondom, én mit gondolok.

Mi jelenti Ön számára pihenést?
Mondjuk Playmobil katonákkal hatalmas tömegjeleneteket rendezni. Ilyenkor is sokszor gondolkozom, és néha jegyzetelek is, de legalább nem kell a monitort bámulni. Képtelen vagyok passzívan pihenni, de egyáltalán nem is hiányzik.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Szívesen lettem volna kamionsofőr is, de ez már elmúlt. A lényeg, hogy utazni akartam, sok országba és sok nyelven beszélő emberek közé. A kutatói munka erre alkalmas. Pont jó.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?
Az ember egyfolytában tanul, sosem tudja, mi mikor lesz hasznos. Kevés dolgot csinálok, amelynek azonnali, gyakorlati értéke van. Ha ez zavarna, elmennék buszvezetőnek.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?
Azt hiszem, sosem az íróasztal mellett. Éjjeli vezetés közben és uszodában a legtöbb.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?
Ha egy elméleti biológus nem áll térdig a mocsárban, az nem azért van, mert lusta dolgozni, hanem azért, mert mostanában a rengeteg pici információmorzsa integrálása a legnagyobb feladat, és épp azt csinálja. Abban vagyunk nagyon gyengék. Big data, de problémacentrikus big data és nem módszercentrikus big data.

Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mit lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?
A gyerekeket elvinném Isztambulba, és megmutatnám nekik a Kék Mecsetet. Aztán egy kebab az utcán és haza. Másnap még megnézném az e-mailjeimet, de aztán jöhetne is a világvége, minek azt halogatni.

Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?
A fotelem elég jó, de azzal nem bonyolítanám a helyzetet. Viszont van egy egéralátétem a Tajvani Nemzeti Múzeumból, azt felkapnám.

Mi a legvonzóbb dolog a hűtőszekrényében?
Most éppen citromos alkoholmentes Gösser, de csak azért, mert elfogyott a Túró Rudi.

Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen?
Ha egyáltalán irodalmi személy, akkor szívesen sétálgatnék Rousseau-val, persze akkor már nem lenne magányos, és lehet, hogy az semmit sem érne.

Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy ember életében?
Inkább fél évtized, 2 és 7 között, miután az ember elkezd gondolkodni, de mielőtt még elhülyül az iskolában.

Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
Kálmán, a hajléktalan, aki a Trefort-kertben pár forintért portrékat rajzolt és verset költött (pl. A hernyó). A portré nem hasonlított, a vers nem rímelt, de addig is elfelejtettük a közelgő zh-t.

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!
Biológus vagyok, tehát nyilván fizikai kémia. Egy jó hosszú levezetést kellett felvázolnom a szóbeli előtt, talán a szabad entalpia kapcsán. A felén túl jártam már, amikor elakadtam. De a végét persze tudtam, úgyhogy elkezdtem visszafejteni, tehát két irányból támadtam. Nem elegáns, de pont összeértek a lap közepén, amikor Karácsonyi Rezső professzor leheletét már a tarkómon éreztem. Nagyon nem akartam volna, hogy lássa a lap közepén az információs buborékot. Négyes lett egyébként, fizkémből az azért nem is rossz.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Rögtön felvettek a Genetika Doktori Iskolába, ami akkor pár éven keresztül nagyon össze volt rakva, Fodor András elképesztő embereket csalt az ELTE-re. A friss PhD után pedig MTA-kutatócsoportba kerültem, nem kellett kihagynom semennyit. Persze voltak, akik segítettek, de inkább információval. A legnagyobb segítség az volt, hogy eszembe sem jutott, hogy esetleg nem sikerül.

Miért az ELTE-t választotta?
Fel sem merült más. Budapesten születtem, a Váci utcába jártam általánosba és az Apáczaiba gimibe, tehát az egyetemmel és a három év doktorival együtt mondjuk 20 évet töltöttem az Astoria és a Duna között bolyongva. Minek mentem volna a Harvardra?

Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?
A leghasznosabb útravalók nem tudatosultak az egyetemi évek alatt, csak utólag estek le. Például az, hogy ki kell lógni a tömegből, extra képességeket kell szerezni, ne csak egy legyen az ember a sok végzősből. A kötelező tárgyak unalmasak, a specik érnek valamit. A legismertebb oktatók ritkán a legjobb kutatók is, körül kell nézni, hol ki lapít még a háttérben. Könyvtárba kell járni, mert a tananyag ismerete nem tesz kutatóvá. Ilyenek, semmi egetverő.

...

Körkérdés sorozatunk Alumni Staféta néven folytatódik. Az újabb interjúkért kérjük figyelje az Alumni Híreket!

Előző Hólabda
ELTE Alumni