Két esztendeje történt, hogy dr. Frei Zsolt a 2015. december 14-i szenátusi ülésen felhívta a figyelmet rá, mi szerint az alumni élet nemzetközi szintű kialakításának, fejlesztésének nélkülözhetetlen alapja egy körültekintően megfogalmazott alumni koncepció. A javaslatott tett követte. Így történt, hogy az ELTE Alumni Szabályzata 2016 őszén a frissen létrejött ELTE Alumni Koncepcióban foglaltak szerint kerülhetett megújításra. A mérföldkőnek számító évforduló apropóján az első téli interjúval Frei Zsoltot kerestük meg. Az ELTE-n végzett ('89) fizikus az ELTE TTK Fizikai Intézet igazgatója, az Atomfizikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.

Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése, elvégzett kísérlete?

Én fúrtam-faragtam, kísérleteztem gyerekkoromban. Elektromérnök akartam lenni, vagy építészmérnök, ezért Öveges műsorát nagy lelkesedéssel néztem a tévében. Eszembe is jut most egy kísérlet: gyerekkoromban építettem egy kutyaházat, aminek a fala papírból készült, azon lazán lógótt egy érintkező, ami az áramot vezette egy elektromágneshez. A kutyát Hekinek hívták, amit fából kifűrészeltem, és ha kiabáltam a nevét, megrezgett a kutyaház fala, elengedett az érintkező, kioldott az elektromágnes, és így egy rugós szerkezet kilökte a kutyát a háza elé. Napokon keresztül úgy ordítottam a kutya nevét, hogy a szomszédokat az őrületbe kergettem. Eleinte szinte elfújtam a házat mire nagy nehezen sikerült megrezgetni, azaz rezonáltatni a papírfalat és működött a kapcsoló. Engem ez a kísérlet nagyon megfogott, ezen dolgoztam hosszú napokig, ekkor körülbelül 12-13 éves lehettem.

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

Egészen magas stóc van az éjjeliszekrényen, körülbelül húsz könyv. De ez mindig növekszik, mivel nem sok időm marad az olvasásra. A könyvek között nincs „fikció”, mivel szerintem a világ sokkal érdekesebb, mint a kitaláció. Sokkal jobban szeretem ezért az életrajzokat vagy a megtörtént eseményeket leíró, vagy az ismeretterjesztő és szakkönyveket, amiből új tudásra lehet szert tenni. Magyar könyvesboltba kevés alkalommal járok, mivel a választék sokkal nagyobb angol nyelven, ezért Amerikában szoktam könyvet vásárolni. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak angolul olvasok. Nem tudom megmondani, hogy utoljára magyar könyv mikor volt a kezemben, mivel minden könyvet eredetiben szeretek olvasni, nem pedig a fordítását, ha lenne esetleg. Jelenleg az éjjeliszekrényemen a stóc legtetején a Fine Woodworking című magazin legutóbbi száma található, mivel az a hobbim, hogy szeretek minőségi dolgokat alkotni fából. Ezért most arról olvasok, hogyan kell elkészíteni egy asztalt úgy, hogy az száz évig se repedjen szét, ha szezonálisan mozog, lélegzik a fa. De feljebb fogom rakni a digitális fényképezésről szóló könyvet is, mivel a legutóbb készített képeimmel nem vagyok megelégedve, és azt hiszem, új kamerát kellene vennem. Évről évre sokat fejlődik a digitális kamerák érzékelője, ezért a 10 éves gépem mára elavult. Ki szeretném találni, hogy hogyan tudok vaku nélkül sötétben is elég jó képeket készíteni úgy, hogy ne a legdrágább gépet kelljen megvenni.

Mi jelenti Ön számára pihenést?

Nagyon sok hobbim van, talán túl sok is. Mivel nagyon széles az érdeklődésem, egyikkel sem tudok mélyebben foglalkozni. De próbálom rendszerezni, hogy mindenre szánjak időt. Az asztalosműhelyemben dolgozni például maga a feltöltődés számomra, esténként vagy hétvégenként. Ezenkívül vitorlázórepülést tanulok, és erre szeretnék több időt szánni. Leköt még a futás, a biciklizés, az úszás. Korábban versenyszerűen judoztam tíz éven keresztül.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Semmiképpen nem szeretném Einsteinhez hasonlítani magam, de Ő egyszer azt mondta, hogy egyáltalán nem tartja magát jó tudósnak, csak rendkívül kíváncsinak. Einstein természetesen kiváló tudós is volt, én pedig csak kíváncsinak tartom magam. Még ma is olyan mértékig érdekel a körülöttünk lévő világ, mint egy kíváncsi gyermeket, ezért is mondtam, hogy a szakkönyvek és ismeretterjesztő könyvek kötnek le. Amit elolvasok, azt megpróbálom megérteni. Olvasok olyan könyveket is, amelyeknek sok szempontból nincsen gyakorlati haszna. Lehet, hogy nem fogom azt a tudást használni, de hajt a kíváncsiság. Például rendkívül érdekel, hogyan lehet otthon, házilag távcsövekhez homorú tükröt csiszolni, ezért elolvastam egy rendkívül érdekes könyvet, amely a lehető legrészletesebben foglalkozik a tükörcsiszolással. Elolvastam, de nem veszem mindennap a hasznát. Mégpedig azért, mert én asztrofizikus vagyok, az asztrofizikát mint a fizika egy ágat művelem, de nem csillagászként, aki megfigyel és adatokat gyűjt, vagy távcsöveket épít.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

Ez egy rendkívül általános kérdés. Amit véleményem szerint igazából meg kellene érteni a társadalomnak az az, hogy mennyire fontos az emberiség szempontjából a tudomány kérdéseire választ kapni. Nagyon sokan fel szokták tenni nekem ezt a kérdést, most a gravitációs hullámokkal kapcsolatban. Arra kérnek, magyarázzam el közérthetően, hogy a gravitációs hullámok felfedezése miért jó az emberiségnek, mi a gyarkolati haszna. Ilyen módon ez a kérdésfeltevés nem szerencsés. Véleményem szerint a társadalomnak fontos lenne megérteni, hogy miért nem jó így feltenni ezt a kérdést, mivel az állatvilágtól pont az különböztet meg bennünket, hogy tudunk gondolkodni, és foglalkoztatnak minket olyan kérdések, mint például, hogyan néz ki az univerzum és az hogyan született, hova vezet, minek és milyen részei vagyunk. Ezek olyan alapvető kérdések, amelyeket egy intelligens lény feltesz magának. Azt szeretném elérni, hogy a közoktatás által megértsék az emberek, hogy az asztrofizika által megválaszolt kérdések alapvető kulturális értéket jelentenek, és mindenkinek el kellene fogadni, hogy szükség van a tudományra. Nem kell mindenkinek pontosan tudnia, hogyan néz ki egy galaxis, hanem az a fontos, hogy mindenki elfogadja, hogy közpénzekből érdemes arra áldozni, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk.

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Intézetigazgatóként és tanszékvezetőként arra ösztökélem a diákjaimat, hogy a doktori fokozat megszerzése után néhány évre menjenek külföldre posztdoktori ösztöndíjasként. Tanuljanak újat, teremtsenek kapcsolatokat, lássanak világot, ismerjenek meg másfajta munkamódszereket, majd jöjjenek haza, és ezt a tudást alkalmazzák itthon. Mi itt az ELTE TTK Fizika Intézetben doktori fokozat után nem véglegesítünk azonnal senkit. Jó néhány év külföldi posztdoktori tapasztalat után lehet valaki adjunktus, bizonyítania kell, és később lehet docens, majd egyetemi tanár. Én nem teljesen ezt az utat, de ehhez hasonlót jártam be. 1989-ben végeztem, de ekkor még nem volt doktori iskola az ELTE-n. Ezért Amerikába jelentkeztem doktori iskolába a Princeton Egyetemre, utána a University of Pennsylvania-n eltöltött posztdoktori évek után jöttem haza Széchenyi Professzori Ösztöndíjasként docensnek. Azóta itthon próbálom építeni az asztrofizika oktatását és kutatását az ELTE-n. Mostanra tanszékvezető is intézetigazgató lettem. Senki vagy semmi konkrét dolgot nem tudnék említeni, ami segítette volna a kutatói karrieremet, hiszen látatlanban küldtem be Amerikába a jelentkezésemet 6 különböző egyetemre. Nyilván az ELTE professzoraitól kapott ajánlólevelek konkrét segítségnek tekinthetők. Fontosabb, hogy maga az ország legjobb fizikus képzése készített fel itt, az ELTE-n, és így történhetett, hogy a legjobb egyetemek doktori képzésére nyertem felvételt.

Miért az ELTE-t választotta?

Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy az ELTE-re jelentkezem, mivel az eredeti célom az volt, hogy a BME elektromérnök szakára felvételizem. De amikor negyedév őszén diákként meglátogattam az ELTE fizikus szakát és a BME-t is, eldöntöttem, hogy az ELTE lesz a legjobb választás. Megfutamodás lett volna elektromérnöknek tanulni, mivel a fizika nagyobb kihívást jelentett számomra. Ha úgy tetszik, nehezebbnek tűnt. Négyszáz elektromérnök közül egynek lenni nem volt elég kihívás. Az ELTE fizikus képzése rendkívül jó volt, és fontos ismereteket adott át, például olyan problémamegoldó képességet, olyan analitikus gondolkodást, amely minden más szakterületen is jól használható. Ez azóta is így van. A hallgatóink legtöbbször nem fizikus kutatóként helyezkednek el, hanem tanárok lesznek vagy alkalmazott kutatók egy ipari cégnél, de az élet különböző más területein is megállják a helyüket.

A múlt héten Stockholmban járt a Nobel-díj-átadó ünnepségen. Mit tapasztalt?

2017. december 10-én ünnepélyes keretek között átadták a Nobel-díjat Stockholmban a LIGO projekt 3 tudósának a gravitációs hullámok kutatásáért. Ennek a kutatócsoportnak én is tagja vagyok, ezért hivatalos voltam a ceremóniára. A Nobel-díj-átadó ünnepég egy hatalmas társadalmi esemény, amely egy egész hétig tart Svédországban, mivel ott ez a legnívósabb rendezvény. A díjátadó ceremónián, a stockholmi Concert Hallban és az azt követő vacsorán a Városházán nemcsak a Nobel-díjasok vannak jelen, nemcsak az összes skandináv akadémikus és kutató, nemcsak a svéd király és a királyi család, hanem a nagy cégek képviselői és politikusok, nagykövetek és a társadalom legjava gyűlik össze, mintegy 1600 fő. A biztonsági intézkedések olyan szigorúak, mint a State of the Union Speech esetében a washingtoni Capitoliumban. A hét közepén sajtótájékoztatót tartottak, utána a díjazottak a Nobel Múzeumban elhelyeznek egy személyes tárgyat a saját kiállításukban, amely majd róluk fog szólni. A Nobel-díj átvételének egyetlen feltétele, hogy az illető tartson egy nyilvános előadást a kutatásáról, ezt is meghallgattam a stockholmi egyetemen pénteken délelőtt. A LIGO kutatócsoport meghívta a kollaboráció több tagját, így engem is, hogy együtt ünnepeljük meg a Nobel-díj átvételét. A stockholmi Grand Hotelben a LIGO egy 120 fős bankettet tartott szombat este a Nobel-díjasokkal.

Végül: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

A stafétát szívesen továbbdobnám Al Ghaoui Hesnának!

Előző Interjú

ELTE Alumni