Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése?

Salgótarjánban jártam általános iskolába, és előforult, hogy az iskolai eseményekről már 9-10 évesen írtam a helyi megyei lapba, a Nógrádba riportokat. De talán még ennél is korábban volt, 7-8 éves koromban, amikor kitaláltam, hogy a család szórakoztatására készítek egy saját készítésű magazint, a „WC-n ülők újságját”. Ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy fogtam hat-nyolc A4-es lapot, összetűztem, és teleírtam és rajzoltam hírekkel, eseményekkel, programajánlóval, viccekkel, még divat és lottó számok is voltak benne... aztán kiakasztottam a „magazint” a vécébe :)

Melyik könyv hatott legjobban pályájára?

Sok könyv hatott és formálta a szemléletemet, Kafka írásaitól Elliot Aronson Társaslényén át egészen a Robert Merle-regényekig.

Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?

A legnagyobb sikerélménynek azokat a visszajelzéseket tartom, amikor például odajön valaki és azt mondja, hogy az Ön műsorai, a Bábelek miatt döntöttem úgy, hogy beiratkozom pszichológia szakra. Egy másik férfi az informatikai szektort hagyta ott és iratkozott be szociológiára, mert a műsorok kapcsán rájött, hogy ez érdekli őt leginkább. Sokat jelent az is, amikor valaki a „Félj bátran” könyvemet olvasva jön rá, hogyan érdemes szembenéznie élete eddig talán nem is tudatosított félelmével. Frusztrációt is sok minden tud okozni, főleg a forgatások tartogatnak rejtett aknákat, amikor az intejrúalanyok lemondják a fél éve egyeztetett találkozót, és dominóként borul minden, mondjuk egy külföldi forgatás során.

Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

Edit Eva Eger: A döntés

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Minden elmúlik. És tényleg, ez a gondolat át tud segíteni a nehéz periódusokon, amikor az embernek csőlátása van, és azt gondolja, a fájdalom örökké tart.

Mi a kedvenc idézete?

Viktor Frankl neurológus, Holokauszt-túlélő mondta: „Inger és válasz között van egy tér. Ebben a térben van a mi hatalmunk (szabadságunk), hogy megválasszuk a válaszunkat.” Mert tényleg minden perspektíva és tudatosítás kérdése.

Mi jelenti Ön számára pihenést?

Bármilyen sablonos: vízparton feküdni napokon át, és csak olvasni, napozni.

Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?

Szerintem szociálpszichológiával.

Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

Sok mindent. Például az ékszerkészítést. Csak a magam örömére. Szeretek kézműveskedni, festeni.

Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

Vezetés közben, féléber állapotban vagy zuhanyzás közben. Ez utóbbiról egyszer interjút is készítettem egy agykutatóval, aki azt mondta, azért születik a legtöbb AHA-pillanat zuhanyzás közben, mert ilyenkor a víz és a testünk hőmérséklete, a fehér zaj, az egyéb ingerek hiánya mind abban segít, hogy el tudjunk vonatkoztatni és ihletet kapjunk. Állítólag volt olyan hollywoodi forgatókönyvíró, aki négyszer zuhanyozott naponta.

Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

Hogy a reflektorfény mögött mennyi unalmasabb, sokszor favágásszerű munkafázis van, amit senki nem lát, viszont nem lehet megúszni.

Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!

Egyetem alatt már rendszeresen írtam a Népszabadságba. Az egyik vizsgaidőszakom alatt írtam egy riportot a vizsgázás hangulatáról, a folyosón ácsorgásról, izgulásról, és hogy ki mivel jön ki a vizsgaszobából, szóval amolyan „helyszíni riport” volt. Majdnem kirúgtak emiatt (túl őszinte lett...), és fegyelmi bizottság elé került az ügy. Én teljesen összeomlottam, mire a mentorom a Népszabinál csak ennyit mondott: „Te meg vagy őrülve, nehogy elkeseredj már, most lettél igazi újságíró!”

ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?

Szerencsére elég egyenes utam volt diplomázás után az újságírás felé, rögtön állást ajánlottak a Népszabadság külpolitika rovatánál, mivel már egyetem alatt is rendszeresen írtam nekik. De nem bántam meg, hogy elvégeztem a jogi kart. Bár magát a jogi tárgyi tudást nem igazán kellett soha hasznosítanom (sőt már szinte semmi sem hatályos abból a több ezer oldalból, amit be kellett magolnom), azért a jogi egyetem adott egyfajta látásmódot, gondolkodási struktúrát, ami sokat adott később a munkám során is.

Végül: kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?

A stafétát szívesen továbbdobnám Bombera Krisztának!
              

Előző Hólabda
ELTE Alumni

(Fotó: Gálos Mihály Samu)