Az érték, amit az emberek közötti kapcsolódás adhat, semmi mással nem helyettesíthető

Félállásban másfél évig voltál az ELTE Oktatási Igazgatóság Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztály e-elearning szakértője, de egyetemünkön közel másfél évtizedes szakmai múltra tekintesz vissza. Korábban az ELTE PPK adjunktusaként dolgoztál. 

LD: A kisgyermekeimmel otthon töltött időszakot követően, 2021. május 15-én csatlakoztam félállásban az ELTE Oktatási Igazgatóság Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztályához. Egy korábbi szakmai, baráti kapcsolat (Dr. Tóth-Mózer Szilvia) meghívására érkeztem és boldogan csatlakoztam, mert örömmel töltött el, hogy a tudásomat itt támogatásként kamatoztathatom majd. Szilvivel az ELTE PPK-n dolgoztunk, tanultunk együtt és itt szereztünk doktori fokozatot is, neveléstudományi területen. Gyermekeim születése előtt 10 éven át dolgoztam a PPK-n, tanszéki demonstrátorként indulva és egyetemi adjunktusként, az anyaságba átlépve. Inspiráló volt, hogy tudtam, Szilvivel jól tudunk együttműködni, vártam a közös kihívásokat, feladatainkat. Jó érzés volt támogató vezetőkkel haladni ezen az úton, hálás vagyok a rugalmas időbeosztás és munkaszervezési lehetőségeim miatt. 2022. november 30-án búcsút intek ennek a munkahelynek, az eddigi, egyetemi félállásom figyelme, ideje és erőforrása is az eddig alakuló dúlai támogatásra fordul. Szívesen tekintek vissza erre a másfél évre, amely során hálával, kitartással, büszkén dolgoztam itt. 

Mik voltak a legkedvesebb feladataid az osztályon?

LD: A munkakörnyezettel, feladatokkal való ismerkedést követően örömmel vállaltam a heti rendszerességű online konzultációkat, amelyekkel az egyetemen oktató kollégákat tudjuk támogatni. Olyan fontos, szakmailag és emberileg is jó kezdeményezés ez, több e-learning szakértő kollégához lehet fordulni, előre egyeztetett időpontokban, foglalható idősávokban. Többször volt egy-egy alkalmas kapcsolódásom kollégákkal, és volt visszatérő oktató is, aki három-négy alkalommal fordult hozzám ezekben az előre megadott időszakokban. A legemlékezetesebb egy tananyagfejlesztési pályázatban résztvevő oktatóval való közös utunk volt, mert egy ideig hétről-hétre egyeztettünk, segítettem, oktatásmódszertani és oktatásinformatikai tanácsokat is adtam annak érdekében, hogy mindig egy kicsit tovább tudjon haladni az általa készítendő tananyag kidolgozásában. Ezek a kapcsolódások e-learning szakértőként arra is ráirányították a figyelmemet, hogy milyen fontos a rendszeres mentorálás, támogatás, kísérés, meghallgatás és együtt gondolkodás; és jó ebben egy olyan emberrel dolgozni, akivel kölcsönös bizalom alakul ki. Az online konzultációkhoz ELTE-s oktatóként itt lehet időpontot foglalni: https://www.elte.hu/elearning/konzultaciok

Az oktató kollégák online kontaktórás oktatásmódszertani képzéseken is találkozhattad Veled.

LD: Korábbi e-learninges, online keretrendszerek használatában szerzett tapasztalataim alapján magabiztosan indultam az egyetemen jelenleg használt keretrendszer, a Canvas megismerésében. Csatlakoztam az osztályhoz kötődő e-learning szakértők képzéseihez, elvégeztem a kezdő és a haladó Canvas képzést is annak érdekében, hogy hatékonyan tudjak segíteni a keretrendszer használatához kapcsolódó kérdésekben. Éreztem, hogy nagyon tudatosan, átgondoltan felépített rendszer az, amiben az osztály kezdő munkatársai is megtalálják a helyüket. Ez a háló biztonságot adott. Az osztály több személyes és online képzést is szervez, amelyek egy-egy témához kapcsolódóan kínálnak oktatásmódszertani és technológiai támogatást. Addigra Dr. Tóth-Mózer Szilvia már több olyan képzést tartott, amely a Canvas rendszerében használható kvízek és kérdésbankok lehetőségeit mutatták be. Közös megegyezés alapján kaptam azt a lehetőséget, hogy ebben a témában én vegyem át ezeket az online képzéseket. Több alkalommal is meghirdettük ezt a képzést, jó érzés volt átadni azt a tudást, amit az egyetemi évek alatt szerzett tapasztalat alapozott meg. Mindig örültem a felmerülő kérdéseknek, a közös gondolkodásnak és annak is, ha egymást támogatták a résztvevők egyes kérdésekben. Az eltelt idő alatt annyi tapasztalat, a jelenléti és online képzések előnyei és korlátai is felsorakoztak, hogy elkezdtünk azon gondolkodni, milyen más formában folytatódhatnának ezek a képzések…

A jelenleg elérhető képzésekre az ELTE oktatói itt tudnak jelentkezni: https://www.elte.hu/elearning/kepzesek

Milyen formában folytatódtak a képzések?

LD: A nyár közeledtével elkezdtünk arról gondolkodni, hogy mikor és milyen témában érdemes képzéseket szervezni az oktatók számára, és vajon mennyire egységes az a motiváció, érdeklődés és erőforrás, amire építkezni tudunk. Lénárt Krisztina osztályvezető asszony és Dr. Cseszregi Tamás oktatási igazgató támogatásával Dr. Tóth-Mózer Szilviával elkezdtünk együtt gondolkodni az úgynevezett “önjáró képzések” koncepcióján. Az önjáró képzések (angolul self-paced) olyan megoldások, amelyek során sem időben, sem térben nem kötött a jelenlét, online keretrendszerben felvehető, oktatói segítség nélkül, önállóan elvégezhetőek a kínált kurzusok. Az első képzések kidolgozása előtt különféle témákat határoztunk meg, amelyeket röviden kifejtettünk annak érdekében, hogy az oktatók körében fel tudjuk mérni az igényeket, és megkezdhessük az első két kurzus kidolgozását. Az első két, legtöbbek által jelölt választás a "figyelemreméltó előadások” és a “tükrözött osztályterem” témakörre esett. Motiváltan, lelkesen gondolkodtunk az alapokról, azokról az egységes tartalmi elemekről, amelyekről tudtuk, hogy azokat minden kurzusban szeretnénk megjeleníteni… Stílusbeli, megjelenésbeli kérdéseken is törtük a fejünket, miközben terveztünk, szerveztünk, kulcsszavakkal gazdagodott a közös jegyzetünk. Elkészült egy váz, a szerkezeti felépítésre vonatkozó iránymutatása ezeknek a kurzusoknak, és kezdődhetett a tartalmi kidolgozás. Nagyon szerettem ezt az inspiráló időszakot és sokat tanultam a közös beszélgetésekből, a megosztott gondolatokból, a leírt és olvasott forrásokból. Ennek az interjúnak az idején már több, mint tíz önjáró kurzus közül választhatnak az ELTE oktatói, dolgozói, és még sok-sok téma kidolgozása van folyamatban: https://www.elte.hu/jelentkezes-selfpaced

Nagy lelkesedéssel mesélsz a kreatív munkáról...

LD: A kidolgozandó, szemet is gyönyörködtető önjáró kurzusokhoz jól illeszkedő, stílusban és mondanivalóban is megfelelő illusztrációk is szükségesek… Inspiráló volt átgondolni, hogy milyen hívószavakkal, metaforákkal írható le egy-egy tananyagrészlet. Hosszú munkaóráink teltek el olyan képek felkutatásával, amelyeket el tudtunk volna képzelni egy-egy tartalom megtámogatásaként, kiegészítéseként. Ösztönző volt azon gondolkodni, hogy ezeket akár saját képünkre is formálhatjuk, és lehetőségünk nyílt arra, hogy ezek a képek saját megjelenést, stílust kaphassanak Szakály Anna Réka grafikus-művésznek köszönhetően. Ránk várt az a feladat Szilvivel, hogy megfogalmazzuk azokat a nagyon részletes szempontokat, amelyeket egy képen látni és láttatni szeretnénk. Egyfajta üzenet minden egyes kép, és mi ehhez nagy gondossággal gyűjtögettük a leírásokat, hogy azok minél pontosabban tükrözzék elképzeléseinket. Igazi hétköznapi, szakmai ünnep volt, amikor megérkeztek az első illusztrációk, és lapozgathattuk, láthattuk, hogy ezek nem is csak egyszer, de akár többször is helyet kaphatnak a kidolgozásra váró tananyagok között… Szerencsések vagyunk, hogy egy olyan szakemberrel dolgozhattunk együtt, aki fél szavakból is értette, hogy mi a célunk az egyes képekkel. Az elkészült illusztrációk egyben nem érhetőek el, de az ELTE oktatói, dolgozói több, az osztály által készített előadásban és önjáró kurzusban már találkozhattak velük.

Milyen volt az önjáró kurzusokon dolgozni?

LD: Az oktatói igényfelmérés alapján a figyelemreméltó előadások és a tükrözött osztályterem került az első kidolgozandó önjáró kurzusok közé. Dr. Tóth-Mózer Szilvia a figyelemreméltó előadásokat gondozta elsősorban, én pedig a tükrözött osztályterem képzését. A téma iránt meglévő lelkesedésem, korábbi ismereteim most jó alapokat adtak ahhoz, hogy friss szakirodalmi kitekintéssel folytassam a témában való elmélyülést. Számos nemzetközi forrást, képzést, podcastet, videót és előadást megnéztem és meghallgattam annak érdekében, hogy kisebb részleteiben is mind hasznos tartalmakból építkezhessen a kurzus. Az előre eltervezett időtartam megnőtt a szerkesztés, kidolgozás idején, volt, amit alulbecsültünk: egy kb. 5*45 percesre tervezett önjáró kurzus elkészítéséhez ez idő sokszorosára van szükség… viszont a kurzusok korlátlanul elérhetők az oktató kollégák számára, és önjáró mivoltuk miatt rugalmasságot biztosítanak nekik is, és a készítőknek is, akik már nem követik szorosan figyelemmel a kurzusfelületen zajló munkát.

Ezek a kurzusok jelentik itt az örökséged egy fontos részét.

LD: 2022. januárban Lénárt Krisztina osztályvezető asszony minden, az OTO-n dolgozó munkatárs számára elküldött egy évi tervezőt, ahol az érzéseinket, a jól működő területeket, a szerintünk javítandó részleteket és az éves terveinket, kívánságainkat fogalmazhattuk meg. Nagyon örültem, hogy a személyes beszélgetéseken túl, így is nyoma lehetett annak, hogy nagy izgalommal, kíváncsisággal és az elért tapasztalataimat felhasználva venném ki a részem egy felsőoktatásban dolgozóknak szóló konferencia szervezéséből, lebonyolításából. 2012-ben szerveztük először B. Tier Noémivel (TKA), Dr. Ollé Jánossal (ELTE PPK), Szekszárdi Júliával (OFOE), Dr. Tóth-Mózer Szilviával (ELTE PPK) a Digitális Nemzedék Konferenciát és annak testvérrendezvényét, a Digitális Pedagógus Konferenciát, és az első alkalomtól kezdődően éreztük, hogy ez egy igazi örömkonferencia, nagy szakmai érdeklődéssel, jó emberi kapcsolatokkal, összetartó szervezőkkel és sok-sok munkával, aminek együtt arathattuk le a terméseit… Ennek a két konferenciasorozatnak az emlékeivel, erejével fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen találnám meg a helyemet ebben újra… A leírt ötleteim egy éppen formálódó konferencia újragondolásával találkoztak. Hamarosan rendszeres találkozókat szerveztünk az “I. Felsőoktatás Felsőfokon” elnevezésű szakmai rendezvény előkészítésére, heti és kétheti megbeszélések váltották egymást a programbizottsággal és az OTO-n belül, a szervezőbizottsággal. Érdekes felismerés volt megtapasztalni, hogy a korábban sokszor önállóan elvégzett munkát olykor nem könnyíti meg, ha többen dolgozunk rajta, és megláttam azt is, hogy miben jó több emberre támaszkodni, és miért jó delegálni a feladatokat. Tanultam abból a hat hónapból is, amíg a konferenciát szerveztük, előkészítettük, gondolkodtunk, megvalósítottuk és megfogalmaztuk a tapasztalatainkat, hogy a következő alkalommal már ezek tükrében haladhassunk tovább… A konferencia aloldala itt érhető el: https://www.elte.hu/felsooktatas-felsofokon

Fórumot teremtettetek a párbeszédnek...

LD: Időről-időre azt vettem észre magamon, hogy amit dúlaként már olyan természetesen képviselek, közvetítek, arra egyre nagyobb igényem van az egyetemi közegben, az oktatásinformatikához (és tulajdonképpen bármihez) kapcsolódóan. Felismertem, hogy az az érték, amit az emberek közötti kapcsolódás adhat, semmi mással nem helyettesíthető. Az emberek közötti jó kapcsolódásokból bizalom születik, a bizalom pedig táplálja azt, hogy tudjunk egymástól kérni, kérdezni, tanulni… Egyre gyakrabban érzem, hogy az Élet Fonalai rendezett sorokban érnek le hozzánk, és ha mi akkor nyújtjuk fel a kezünket egyért, amikor készen állunk rá, úgy tűnhet, hogy azokat mi vezetjük az ujjaink között… Így történt ez a konferenciaszervezés ötletekor is, és egy tanszéki értekezlet, oktatók számára szervezett találkozó esetén is… Egyik reggel, egy korábbi kapcsolódás alapján az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének egyik oktatója keresett meg, hogy szeretne elhívni a tanszéki értekezletükre. Örömmel olvastam a levelét, és választottunk egy mindenki számára megfelelő időpontot. Én éppen erre is vágytam, hogy mindazt, amit az osztályon belül csinálunk, még láthatóbbá váljon, és ehhez jó lehetőségnek éreztem a személyes kapcsolódást. A tanszéki értekezleten bemutattam az Oktatásfejlesztési és Tehetséggondozási Osztály munkáját, tevékenységét, kézzelfoghatóvá tettem mindazt, amik a hírleveleinkben, a honlapon elérhetőek. Beszélgettünk arról, hogy mikor tudunk segíteni és miben, és körbejártuk azt is, hogy mi nem tartozik a feladataink körébe. A jóleső beszélgetést követően kialakultak olyan kapcsolódások, amelyek táplálták azt, hogy ha az értekezleten jelenlévő oktatóknak olyan kérdései merülnek fel, amelyeket mi tudunk megválaszolni, akkor bátran, jó érzéssel fordulnak hozzánk. Az emberi kapcsolódások beolajozzák a mindennapokat…

Nagyon fontos érték Számodra a kapcsolat, a segítség...

LD: A kurzusfejlesztési és tananyagfejlesztési pályázatok, illetve a készülő önjáró kurzusok tartalmainak lektorálásában is kivehettem a részemet. Összességében megközelítőleg harminc olyan felületet volt alkalmam végigolvasni, tanulmányozni, az oldalakon található multimédiás tartalmakat megnézni, meghallgatni, amelyekhez kapcsolódóan várták a véleményemet írott vagy szóbeli formában. Mindig nagy szakmai és emberi alázattal közelítettem ezekhez az elkészült anyagokhoz, biztos voltam abban, hogy valaki abba sok idejét, tudását, erőfeszítéseit tette, és mindezekből született az, amit én most egyben láthatok. A vélemények megfogalmazásakor mindvégig figyelmem előterében tartottam, hogy kiemeljem az erősségeket, és szükség esetén ezekre alapozva biztassam változtatásra, javításra, kiegészítésre a szerzőket. A fülembe csengtek sokszor az egyetemen, hallgatóként tanultak, egy-egy jó példa arra, hogy hogyan adhatunk “jó” értékeléseket. Jöttek velem nagy tanítóim, és hálás voltam, hogy olyat kaptam tőlük, amit ennyi idő után is jól tudok használni a munkám során.

És most elköszönsz az Osztálytól. Nagyon fogsz hiányozni.

LD: Hálás vagyok, hogy itt voltam, és részem lehetett a fentiek megvalósításában. Hálás vagyok, hogy a másfél év alatt volt lehetőségem arra, hogy szeretett hivatásom, a dúlaság szárnyra kaphasson és megerősödjön annyira, hogy ezzel az erővel már engem is el tudjon repíteni abba az irányba, ahol a figyelmem, a szeretetem, a gondoskodásom éppen azokhoz ér el, akiknek erre egy kiemelten érzékeny időszakban a legnagyobb szüksége van.