„Egyenesen és tisztességesen tudtuk a hallgatók érdekeit képviselni”

2016 augusztusától új elnök vezeti az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatot. Hogyan értékeli az elmúlt egy évet, amit az EHÖK elnökeként eltöltött?
Egy évig lehettem a Hallgatói Önkormányzat elnöke, viszont előtte már két évig dolgoztam kabinetfőnökként, ami nagyon sok tapasztalatot adott ahhoz, hogy az elmúlt egy évet felkészülten tudjam eltölteni. Nagyon sok téma, projekt, lehetőség és ötlet került elő, melyeket a napi teendők mellett sikerült megvalósítanunk, vagy legalább elkezdenünk. Ha értékelnem kell a magam és a csapatom teljesítményét, akkor azt tudom mondani, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtettünk a hallgatókért és az intézményért is. Talán egy pár év múlva már másként fogom értékelni a teljesítményünket, lehet, hogy lesznek dolgok, amiket másképpen csinálnék, de úgy gondolom, hogy egyenesen és tisztességesen tudtuk a hallgatók érdekeit képviselni.

Mennyiben sikerült megvalósítania azt, amit annak idején a programjában leírt?
Több nagyobb projektet tűztem ki célul. Az egyik igazából egy folytatás, illetve kibővítés: a karitatív tevékenységek. Hagyománnyá vált mára – bízom benne, hogy ez a hagyomány a jövőben is folytatódik majd – a karácsonyi gyűjtés, melyen mikulás csomagokat gyűjtünk a Cseppkő Gyermekotthon gyermekei számára. Ezt az elmúlt évben – két hallgatónk kezdeményezésére – kiegészítettük ruha és játékgyűjtéssel is, amit az Igazgyöngy Alapítvány számára ajánlottunk fel. A teljesen új része a projektnek a tavaszi szünet előtt tartósélelmiszer-gyűjtés volt, ami minden várakozásunkat felülmúlta, négyszer annyi adományt hoztak egyetemünk polgárai (hallgatók, oktatók és dolgozók egyaránt), mint amire számítottunk.

Emellett fontosnak tartottam, hogy az utánpótlás- és továbbképzéseinket rendezzük. Minden részönkormányzatban kialakult a hagyománya és a rendszere annak, hogy a vezetőképzőiket milyen rendszerességgel és milyen dokumentumokkal szervezik meg. Jobban megvizsgálva ezt a kérdést, rá kellett jönnöm arra, hogy ez az egy év kevés arra, hogy kialakítsunk és elkezdjünk működtetni egy olyan rendszert, ami mindenki számára működőképes. Ezért e témát tekintve inkább csak egy gondolatot indítottunk el a Hallgatói Önkormányzat tagjaiban, valamint felmértük azt, hogy ezzel majdnem minden részszervezetben egy külön tisztségviselő foglalkozik. Viszont nagy örömmel olvastam utódom, Sujtó Attila programjában, hogy ezt a kérdést Ő és csapata is fontosnak tartják, és a jövőben foglalkozni szeretnének vele.

Az elmúlt egy évben talán az egyik legnagyobb célom az ELTE-s hallgatók szociális helyzetének felmérése volt, mely szintén egy nagyobb falat. A projektet körülbelül februárban tudtuk elkezdeni, és – mint minden kutatásnál – az első fázis egy tervezés és kutatási ütemterv kialakítása volt. Magára a kutatásra már nem tudtunk sort keríteni, ennek több oka is volt. Az egyik, ami miatt úgy döntöttünk, hogy nem kezdjük meg, az egyetemi erőszakkal kapcsolatos, tudományosan megalapozott, kvantitatív és kvalitatív elemeket tartalmazó átfogó kutatás megléte volt. A két program együttes indulása a hatékonyság rovására ment volna. Viszont maga a kutatási terv elkészült, melyet bármikor rendelkezésre tudunk bocsátani, amennyiben akár a HÖK, akár az intézmény igényli azt.

Amit legnagyobb eredménynek tartok, az a közösség kialakítása. Véleményem szerint az ELTE HÖK közösségé tudott válni, ami rengeteg probléma és téma kezelésében tud a szervezet segítségére lenni.

Mint minden szervezetben, az ELTE HÖK-ben is vannak súrlódások és viták, de nem mindegy, hogy milyen ezeknek a stílusa. Mára ki tudott alakulni egy olyan közeg, ahol meglátásom szerint nem jelent gondot, ha nem egyezik az emberek véleménye, lehet a dolgokról kulturáltan vitatkozni, és törekedni a kompromisszumos megoldásra. Ez szerintem egy nagy eredmény, ami nem nekem köszönhető, hanem annak, hogy az elnökség tagjai és a szervezet tagjai nyitottakká váltak egymás véleményére és gondolataira.

Melyek voltak az elnökség legemlékezetesebb vagy épp legnehezebb pillanatai?
Legemlékezetesebb számomra az egyetemstratégia-alkotás márciusi állomása volt, ahol az elnökség minden tagja jelen volt és az egyetem vezetésével dolgoztunk együtt két napon keresztül. Nagyon inspiráló volt számomra az a céltudatos és határozott hozzáállás, melyet az elnökség tagjai tanúsítottak a kitűzött céljaink iránt. Legnehezebbnek a Lágymányosi Eötvös Napok sajtóhíreit mondanám. Nem volt egyszerű helyzet azt kezelni, hogy biztos tények nélkül érkeznek a szervezet felé mind a sajtó, mind az egyetem munkatársaitól kérdések és ezekre válaszokat várnak. Annak ellenére, hogy mára már az ügy lezárult, úgy gondolom, hogy ezt a HÖK a tőle telhető legjobb módon kezelte.

Mit tanácsol azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben hallgatói érdekképviselettel szeretnének foglalkozni?
Ha nem csak az elmúlt egy évemet tekintem, hanem a Hallgatói Önkormányzatban töltött összes időmet, azok alapján azt tudom tanácsolni, hogy

akik nap mint nap kihívásokkal akarják szemben találni magukat, és tenni akarnak a hallgatótársaikért, azok csatlakozzanak a szervezethez.

Nem tudok jelenleg olyat mondani, ami számomra ilyen fiatalon ennyi tapasztalatot adott volna. Rengeteget fejlődött a személyiségem, a képességeim és a felelősségtudatom is. Az ELTE HÖK – intézményi nagyságából adódóan – egy rendkívül színes és sokoldalú szervezet, mely körülbelül 250 tisztségviselővel rendelkezik, akiknek amellett, hogy saját felelősségüknek tudatában vannak, egymásért is felelősséget kell vállalniuk.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Idén végeztem szociális munka szakon, a Társadalomtudományi Karon. Május óta vagyok a HÖOK Mentorprogram programvezetője, ami szintén egy kihívásokkal teli és sokoldalú munkakör. A program azokat az elsőéves hallgatókat támogatja az egyetemi beilleszkedés során - egy személyes mentor közreműködésével, az első két szemeszter során -, akik szociális körülményeik miatt hátrányokkal érkeznek a felsőoktatásba. Mindez egy esélyegyenlőségi program része, melyet az Emberi Erőforrás Minisztérium támogat és a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) valósít meg. Így az egyetemi tanulmányaimat és a felsőoktatás-politikáról tanultakat is tudom hasznosítani munkám során.