Egységben a tudomány
A nyári egyetemet Darázs Lénárd, az ELTE általános ügyekért felelős rektorhelyettese nyitotta meg, aki köszöntőjében kiemelte: a rendezvény iránt évről évre nő az érdeklődés, hiszen a résztvevők a tudományos és közösségi élményanyagot hazatérve átadhatják saját közösségüknek. Az ELTE által szervezett program hiteles platform, ahol az anyanyelven megszerzett tudás, a támogató közeg és a megtartó közösség szerepe egyaránt fontos: egyfajta állandóság a folyamatosan változó világban. A rektorhelyettes kitért arra is, hogy az idei rendezvény azért is különleges, mert
ebben az évben először képviselteti magát az ELTE minden kara a szakmai programban,
így a program valódi összegyetemi szervezéssel és együttműködéssel valósulhat meg. A nyári egyetem hallgatói mellett Darázs Lénárd üdvözölte a Határon Túli Intézmények Fórumának résztvevőt is: az intézményvezetők idei tanácskozásának fókuszában a közös képzések lehetősége, a tehetséggondozás, az intézményközi együttműködések és a hallgatói mobilitás áll.
A megnyitó ünnepségen felszólalt még Mátrai Márta országgyűlési háznagy, Lőrinczi Zoltán, a Kárpát-medence magyar oktatásának fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár, valamint Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes. Mátrai Márta az universitas eszméjéről és a tudásról mint a jobb jövő ígéretéről beszélt: köszöntőjében kiemelte, habár a tanulás áldozatokkal jár, a gondolkodás és a tudományosság lehet a legnagyobb segítségünkre a hagyomány átörökítésében, különösen, ha ezt saját anyanyelvünkön tehetjük. Lőrinczi Zoltán helyettes államtitkár a jövő értelmiségének feladatára, a folyamatos fejlődés fontosságára hívta fel a figyelmet, amely képes felemelni közösségeinket, valamint arról is beszélt, hogy az ebből következő felelősség jóval túlnyúlik a nyári egyetem idején, sőt a hallgatók tanulmányain is. Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes a résztvevőknek azt kívánta, érezzék otthon magukat Budapesten, ismerkedjenek meg a főváros adta számos kulturális lehetőséggel.
A nyári egyetem nyitóelőadását Mezey Barna, az ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének egyetemi tanára tartotta Tömlöcök, fenyítőházak, börtönök – Regionális jelenségek a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának történetében címmel. A professzor Bölöni Farkas Sándor úti beszámolóiból vett szemelvényekkel nyitotta előadását: az idézett részletek azt illusztrálták, hogy az 1800-as évek elejének Magyarországa milyen lemaradásban van a nyugat-európai és amerikai büntetés-végrehajtási gyakorlathoz képest. Mezey Barna előadásában
retrospektív történeti példákkal mutatta be az európai gyakorlat kialakulását,
majd Magyarország felzárkózását ezekhez a nyugati rendszerekhez. Elemzése egészen a 900-as évek végéig nyúlt vissza, az európai királyságok és a nagy centrális birodalmak megalakulásához és megszilárdulásához, melyek más történelmi folyamatokhoz hasonlóan a büntetés-végrehajtás gyakorlatának kialakulásában és fejlődésében is fontos szerepet játszottak.
A tömlöcöktől a fenyítőházakon át a börtönökig vezető út a 16. században, a reformáció elterjedésének idején vette kezdetét. A korábbi katolikus gyakorlathoz képest ekkor következett be változás a szegénygondozás felfogásában: az alamizsna helyett a munkára nevelés volt az a fő irányító gondolat, amely a kor elsősorban kiskriminális „bűnözőit” visszavezette a fenyítőházakból a társadalomba. A munkára nevelés és a hasznossá formálás jegyében működtek ezek az intézmények – a Bridewell Londonban 1557-től, valamint az Rasphuys Amszterdamban 1596-tól –, ahol az egyes csoportokat (szegények, csavargók, bűnözők) különválasztva, szervezett munkáltatás keretében foglalkoztatták. A németalföldi területről a fenyítőházak rendszere fokozatosan terjedt el a kontinensen: elsőként az észak-német Hanza-városokban, majd a dél-német területeken, ahonnan az egykori Habsburg Birodalom, így végül Magyarország is átvette a gyakorlatot.
Mezey Barna kiemelte: a fenyítőházak eredeti funkciója fokozatosan tűnt el a büntetés-végrehajtás gyakorlatából, így az 1772-ben Magyarországon megalapított szempci fenyítőház már nagyban eltért a nyugati elődöktől, s megmaradt a korábbi tömlöcök gyakorlatánál. Ezek a fenyítőházakkal ellentétben nem állami vagy tartományi, hanem vármegyei irányítás alatt álltak, s gyakorlatukból a társadalmi reintegráció lehetősége teljesen eltűnt.
A nyugathoz való felzárkózás a reformkorban kezdődik el, amikor az arisztokrácia nyilvános gyűjtéseket rendez az elavult büntetőgyakorlat megváltoztatásáért, de ekkora tehető a börtönügyi tudomány kibontakozása is, amely nagyban hozzájárult a modern büntetés-végrehajtás kialakulásához, és olyan, európai színvonalú intézmények megalapításához is, mint az egykori balassagyarmati börtön. Az 1840-es években Magyarország így a köztes fázisokon átlépve, a kor legmodernebb börtönügyi fejleményeit vette át, kialakítva ezzel saját gyakorlatát a büntetés-végrehajtás, a szegénygondozás és a dologházak működtetése területén.
A nyári egyetem az ünnepélyes megnyitót követően a szekciók tudományos és kulturális programjaival folytatódott, a rendezvényt vasárnap a hallgatók tudományos és poszterelőadásai zárják majd.
Képek
Képek
Gyülekezés az Egyetem téri épületben
Gyülekezés az Egyetem téri épületben
.jpg?v202209270307){kind=link}
0
/
0
0
/
0