„Jelentős figyelem irányul arra, hogy mi, diákok mit gondolunk"

Mesélj egy kicsit az előtanulmányaidról, mivel foglalkoztál, milyen szakon tanultál korábban?
Alapszakon szociológiát tanultam, mivel mindig is a társadalom érdekelt, meg hogy hogyan működnek az emberek. Egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba akarok menni. De miután elvégeztem az alapszakomat, nem lelkesített annyira a továbbtanulás, nem éreztem magam komfortosan a felsőoktatásban. Úgyhogy önkénteskedtem egy évet Franciaországban, aztán pedig két évig dolgoztam, így nem egyenesen az alapképzésből csatlakoztam a CHARM-EU programjába.

Mi hozott közel a fenntarthatóság témaköréhez?
Bizonyos szempontból a koronavírus-járvány is, szerintem ez sokaknak fordulópont volt, de minket nagyon fenntarthatóan neveltek fel a szüleink. Nem tudom, hogy mennyire tudatosan, de nekem ez természetes volt. Édesapám minden nap kimegy a piacra, friss zöldséget vesz, ismeri a termelőt, nem vesz „agyoncsomagolt”, „agyonfeldolgozott” dolgokat. Soha nem voltak otthon ilyen élelmiszerek. Vagy például az első pillanatban elkezdtük szelektíven gyűjteni a szemetet. Az egész gondolkodásmódomban valahogy benne van ez. De nem csak a fogyasztás szintjén, mert

a szüleim más téren is igyekeztek minket ebben a szellemben nevelni,

tehát például a nemek közti egyenlőség terén, ami szerintem szintén kapcsolódik a fenntarthatósághoz. Nálunk nem volt kérdés soha, hogy édesapám is főz, most, takarít, vasal, és mi is kiskorunktól fogva részt vettünk a házi munkákban. 

Említetted, hogy az alapképzés után önkénteskedtél, majd dolgoztál. Miért döntöttél később úgy, hogy jelentkezel a CHARM-EU mesterképzésére?
Nekem nagyon-nagyon tetszett az a gondolat, hogy együttműködnek egyetemek a meglévő keretekből kilépve, mert mi ugyan a bolognai rendszerben nőttünk fel, amelyben nagyobb az átjárhatóság, de szerintem sokan tapasztalhatták, hogy az Erasmus-félév csúszást jelenthet, vagy nem minden tárgyat könnyű elfogadtatni. Úgy láttam, hogy a hagyományos egyetemi képzés nem feltétlenül tudja biztosítani azt a típusú gyakorlati tanulást, amelyben én részt szeretnék venni. Tudtam, hogy szeretnék és fogok is még tanulni, de semmiképp sem a hagyományos felsőoktatási rendszerben. Számomra a CHARM-EU egész gondolatisága nagyon előremutató, úgy éreztem, ebben részt szeretnék venni.

A mesterképzésnek több különleges eleme is van, ezek közé tartozik a rugalmasság és a tantervbe is beépített mobilitás. Hogyan nyilvánult ez meg a Te esetedben, hol töltötted a szemesztereidet, és milyen specializációt választottál? 
Én az ELTE-n kezdtem, és itt is fejeztem be a képzést. Szóval két félévet voltam Budapesten, és a középső félévet Utrechtben töltöttem. De jártam az összes CHARM-EU városban is. Az utolsó félévben voltam egy hetet Dublinban, Barcelonában volt a zárókonferenciánk, a tavalyi évben pedig többször is jártam Montpellier-ben. A program felépítése miatt nagyobb mértékben rögzítettek az óráink,

nincsenek a hagyományos képzésekben megszokott kötelező és választható tárgyak,

viszont a második félévben mindenki választhat egy specializációt.

Én az „Élelmiszer” tematikát választottam, de emellett részt vettem szinte az összes „Víz” tematikájú órán is. (A harmadik az „Élet és egészség” specializáció.)

A teljes fázist lefedő mobilitás kapcsán miért Utrecht mellett döntöttél?
Az első félévben sok tanárunk volt Utrechtből, és nagyon szerettem az óráikat, illetve jártam már Hollandiában és nagyon izgalmasnak tartottam. Érdekel az urbanisztika, jelenleg is ezzel foglalkozom, úgyhogy ebből a szempontból is kíváncsi voltam, milyen Hollandiában élni. Emellett számomra szempont volt, hogy Utrechtbe el lehet jutni vonattal is Budapestről. Ugyan a félév során nem voltam sokszor itthon, de minden alkalommal vonattal jöttem és mentem. Ez is számított, hogy nem vagyok rákényszerítve repülésre.

Szintén különlegessége a programnak, hogy teljes mértékben nemzetközi tanulási lehetőséget kínál, és a transzdiszciplinaritás szellemében nyitva áll bármely tudományterületről érkező diák előtt. A személyes tapasztalataid alapján hogyan működött ez a fajta kulturális és diszciplináris sokszínűség? 
Két lány jött Indiából, és volt több olyan kettős állampolgár évfolyamtársam is, akiknek nem csak európai gyökereik voltak. De a hallgatók nagy része európai volt. Ám akárhonnan is jöttünk, nagyon különböző háttérrel érkeztünk, és bár sok esetben könnyen megértettük egymást,

voltak olyan helyzetek is, amikor meglepő látásmódbeli különbségekkel szembesültünk. 

Ez nem probléma volt egyébként, hanem inkább érdekesség. Emellett pedig különböző dolgokat tanultunk alapszakon, ami szerintem nagyon hasznos volt, és sokszínűvé tette a közös projektjeinket. Szerintem nem feltétlenül volt ugyanannyira nehéz a képzés a különböző alapszakokról érkezve, ezzel kapcsolatban tettünk is javaslatot több választható tárgy integrálására az első félévbe.

Ti voltatok a képzés legelső évfolyama, így javaslataitokkal magatok is tevékenyen hozzájárultatok a program fejlesztéséhez és a hallgatói igényekhez való alakításához. Milyen volt diákként részt venni ebben a folyamatban?
Nem állítom, hogy mindig egyszerű, de nekem összességében nagyon jó élmény volt, hogy személyes kapcsolatunk volt a tanárokkal, a második félévben a specializációk miatt tényleg ismertek mindannyiunkat. Illetve mindig voltak a helyi egyetemen olyan munkatársak, akikkel közvetlen kapcsolatban voltunk, emellett mindenkinek volt saját mentora is. Szóval azt éreztem, hogy jelentős figyelem irányul arra, hogy mi diákok hogy vagyunk, mit gondolunk és hogyan haladunk, és ez nagyon jó volt. Továbbá nagyon sok ponton várták a visszajelzéseinket akár egyénileg is, illetve minden félében voltak hallgatói képviselőink, akik heti szinten részt vettek egyeztetéseken a tanárokkal és egyéb CHARM-EU munkatársakkal. Szóval nagyon sok lehetőségünk volt visszajelzést adni, sokszor megkérdezték, hogy mit gondolunk. Mivel beszéltem második évfolyamosokkal, azt is tudom, hogy

a visszajelzéseink alapján történtek jelentős változások, amit nagyon jó volt látni.

A mesterképzés záró szakasza során kiemelten megjelenik CHARM-EU azon törekvése, hogy a diákok konkrét fenntarthatósági kihívások megoldásán dolgozzanak az akadémiai szféra mellett az állami, az üzleti vagy a civil szektor képviselőivel közösen. Te milyen kihívással foglalkoztál a diplomamunka-projekt során, és kikkel dolgoztál együtt? 
Igen, nagyon izgalmas volt, hogy minden projektcsapat mellett volt egy olyan szervezet, amely a témában érdekelt külső társadalmi vagy gazdasági partnerként segítette a munkát. Az utolsó héten, amikor mindenki prezentálta az eredményeit, érdekes volt látni, hogy a különböző szektorokkal való együttműködés eredményeképpen mennyire különböző projekteken dolgoztunk. Én egyébként szociális boltokkal foglalkoztam, és egy olyan dublini szervezet volt a partnerünk, amely az élelmiszer-felesleg összegyűjtésével és újraelosztásával foglalkozik.

Írországban nagyon nagy a hagyománya az adománygyűjtő szervezetnek, sok kisebb szervezet van, és ez a társadalmi vállalkozás velük áll kapcsolatban, nekik osztják újra azokat az élelmiszereket, amelyek a boltok polcairól már lekerültek, de még fogyaszthatók. Úgyhogy velük dolgoztunk együtt, és számomra nagyon izgalmas volt, hogy elutazhattam Írországba, és személyesen is

megismerhettem a telephelyüket, jobban megérthettem, hogyan dolgoznak.

De a félév során is rendszeresen voltak megbeszéléseink velük, és volt egy konkrét kapcsolattartónk is a szervezetből, akit bármikor kereshettünk. Így olyan végterméket hozhattunk létre, amely nem csak számunkra érdekes, hanem reményeink szerint a szervezet is tudja hasznosítani.

Mit gondolsz, mik azok a legfontosabb ismeretek, képességek, kompetenciák, amelyeket elsajátítottál, vagy amelyekben leginkább fejlődni tudtál a képzés során?
Erre nehéz válaszolni, de a rugalmasság, a változásokra való gyors reagálás és a problémamegoldás biztosan köztük van. Az is, hogy hogyan lehet együttműködni olyan transzdiszciplináris csapatban, ahol a tagok különböző kulturális és akadémiai háttérrel rendelkeznek. Szerintem ide sorolható az önállóság is, mivel sokszor rajtunk múlt, hogy a felállított keretek között mit hozunk ki az egyes feladatokból, tehát volt ebben szabadságunk. Emellett persze elsajátítottunk konkrét ismereteket is, kifejezetten az első, alapozó félév során, ahol sokat tanultunk a fenntarthatóságról történeti és szakpolitikai szempontból. Vállalkozói, innovációs ismereteket is tanultunk. Tehát sokféle készséget, ismeretet sajátítottunk el, és igazából nehéz is ezeket megfogni, mivel a hagyományos képzések struktúrájához képest sokkal inkább egymásra épültek az ismeretek a félévek során.

Van esetleg olyan kiemelkedő élményed a három félév során, amelyet szívesen megosztanál? 
Én nagyon élveztem az összes tanulmányi kirándulásunkat. Egyrészt volt két egyhetes mobilitásunk a második félévben – egy Budapesten és egy Montpellier-ben –, és nagyon érdekes helyeken jártunk, például piacokon, nagykereskedésekben, élelmiszerbiztonsági helyeken. Illetve voltak rövidebb helyi kirándulásaink is, például Hollandiában voltunk kiskertekben, közösségi kertekben. Szóval a programnak mindig azt a részét élveztem a legjobban, amikor tényleg odamentünk, kérdezhettünk, személyesen megnézhettük ezeket a helyeket.

Mit gondolsz, kinek és miért érdemes erre a képzésre jelentkeznie?
Szerintem mindenkinek érdemes lehet, aki a fenntarthatóságról szeretne tanulni, illetve egy erős közösség tagjává válni. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag sosem voltunk mind egy helyen, az évfolyamunk összeállt egy nagyon erős közösséggé. Bár nem vagyok közvetlen viszonyban mind a hatvan emberrel, de azt gondolom, hogy ennek a közösségnek fontos szerepe lesz az életemben. Sok helyről ismertem meg embereket, és azt hiszem, számíthatok rájuk emberileg, szakmailag is. Már most, a félév lezárása után is voltak, akik segíteni tudtak a másiknak munkát találni a saját kapcsolathálójukon keresztül.

És nagyon jó egyetemek, illetve nagyon jó tanárok vannak ebben a programban.

Ez egy nagyon pozitív szemléletű, alapvetően támogató és jó hangulatú közösség

azzal együtt, hogy új és alakulóban lévő program: az látszik, hogy mindenki, aki része ennek, próbálja minél jobbá tenni. Nekem az is szempont volt, hogy bár a programban ezt is megtehettem volna, nem akartam mindhárom félévet külföldön tölteni. Szerettem volna itthon tanulni, viszont angol nyelven és nemzetközi környezetben. Ez abból a szempontból is nagyon jó lehetőség, hogy olyan egyetemek tanárai tanítanak, amelyek Európában, meg a világon is rangos intézményeknek számítanak.

Február elején részt vettél az első CHARM-EU-évfolyam záróünnepségén Barcelonában, és hamarosan a hivatalos oklevelet is átveheted. Hogy látod, hol látod a jövődet? Mik a terveid? 
Nagyon sok mindent csinálok párhuzamosan, de ez mindig is jellemző volt rám. Még a mesterképzéssel egy időben elkezdtem egy grafikus iskolát. Mivel a második félévben külföldön voltam, ezért azt most tudtam folytatni, emellett elkezdtem dolgozni februárban, most városfejlesztéssel és városrehabilitációval foglalkozom, ami szintén nagyon izgalmas, meg közel áll hozzám. Ezen kívül tanítok is, szóval nagyon sok minden történik párhuzamosan. Ahogy mondtam, szociológiát tanultam alapszakon, és engem mindig is érdekelt a városi tér, az emberek viszonya a térrel és egymással, hogy hogyan lehet egy város olyan, hogy az emberek szóba álljanak egymással, segítsenek egymásnak, tényleg közösségek alakuljanak ki. Jelenleg ezzel foglalkozom, és ez is érdekel.

A borítófotón Tóbiás Lonci a guggolók közül jobbról a második.