Pázmány-nap

A Pázmány-napi előadást minden évben az Egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. Az 1991-ben indult előadássorozat 2016-ban ünnepelte 25. évfordulóját. 2017 Pázmány-napi előadója Kósa László Széchenyi-díjas akadémikus, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének professor emeritusa, aki Reformáció Magyarországon címmel tart előadást. Az előadás prelegálóját az Egyetem idén is Jubileumi Ezüst Emlékérmével tünteti ki. A professzorral készített interjúnkat itt olvashatja.

Az előadást követően doctor et professor honoris causa címek adományozására kerül sor. Az Egyetem olyan nagy hatású tudósoknak adományozza a címet, akik általában több évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatban állnak Egyetemünkkel. Az idei év új ELTE-s díszdoktorai: Csiszár Imre, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusa, Mark Griffiths, a Nottingham Trent University professzora, Mesterházi Zsuzsanna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, valamint Szabó Miklós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa. Az ülésen közreműködik az ELTE BTK Zenei Tanszék vegyes kórusa, vezényel: Mindszenty Zsuzsánna főiskolai docens.

A díszdoktorokról

Csiszár Imre a BME professor emeritusa, az MTA rendes tagja. 1961-ben szerzett matematikusi diplomát az ELTE-n. Végzése után rögtön a Matematikai Kutató Intézetbe került (ma MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet), ahol előbb az Információelméleti csoportot, majd a Sztochasztika Osztályt vezette. 1972-től 2008-ig félállású egyetemi tanárként dolgozott az ELTE Valószínűségelméleti és Statisztika Tanszéken, emellett a BME-n is tanított. A Rényi Intézet kutatóprofesszor emeritusának kutatásai széles kört ölelnek fel: bár már korai munkái is információelméleti témákkal foglalkoztak, több kiemelkedő eredményt ért el a csoportokon értelmezett valószínűségi mértékek témakörében is. Később jelentős eredményeket mutatott fel a kódelmélet területén is. Körner Jánossal közösen írt könyve a matematikusok több generációjának nyújtott alapvető ismereteket az információelmélet tanulmányozásához. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor, munkásságát több hazai és külföldi tudományos díjjal ismerték el.

Mark Griffiths a Notthigham Trent Egyetem pszichológia professzora, a brit Pszichológiai Társaság tagja. Szakmai érdeklődésének fókuszában a viselkedési addikciók, azon belül elsődlegesen a szerencsejáték- és a videójáték-függőség problémája áll. A témakör egyik legelismertebb kutatója, mintegy 550 referált folyóiratban jelent meg tudományos publikációja, 5 saját könyv és mintegy 140 könyvfejezet fűződik a nevéhez. Tanácsadóként dolgozott a norvég kormány megbízásából, és részt vett az Egyesült Államok szerencsejáték addikciók hatásával foglalkozó bizottságának munkájában. Az ELTE-vel való kapcsolata túlmutat a doktori hallgatók mentorálásán. Számos további kutatói együttműködés és hallgatói-oktatói csere valósult meg közreműködésével a két egyetem között.

Mesterházi Zsuzsanna az ELTE professor emeritusa, a gyógypedagógia nemzetközileg is széles körben ismert, iskolateremtő tanára és kutatója. Főigazgatóként ő irányította az ELTE mai Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának jogelőd intézményét, majd a 2000-ben bekövetkezett integrációt követően a kar első vezetőjeként sokat tett azért, hogy a gyógypedagógia, a gyógypedagógus-képzés és a gyógypedagógiai kar elnyerte méltó rangját és helyét az ország vezető tudományegyetemének sokszínű képzési és kutatási portfóliójában. Tevékenyen vett részt szaktudománya mindhárom képzési ciklusra kiterjedő, teljes körű képzési spektrumának létrehozásában, először az egyetemi képzés, majd a mesterszak elindításában, később kidolgozta és vezette az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában létrejött Gyógypedagógia programot.

Mesterházi Zsuzsannával készített interjúnkat itt olvashatja.

Szabó Miklós 1963-ban szerzett régészet-latin szakos diplomát az ELTE-n. Pályafutását a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte, majd a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében folytatta. 1978-tól félállásban, 1987-től teljes állásban oktatott a BTK-n, ahol alapjaitól felépítette a klasszika archaeológia szakot. Az 1995-ben alakult Régészettudományi Intézetet tíz évig vezette. 1993-tól két cikluson át volt az ELTE rektora. Legnagyobb eredménye annak az úttörő, és azóta világszerte alkalmazott eljárásnak a kidolgozása, amellyel a klasszika archaeológia módszereit kiterjesztette a kelta művészet vizsgálatára. A franciaországi Bibractéban a vezetésével feltárt kora császárkori fórum és bazilika különös nemzetközi figyelmet kapott.

Szabó Miklóssal készített interjúnkat itt olvashatja.

Meghívó