A rangsor-centrikusság kizárólag kutatásra szűkíti le az egyetemeket

Az egyetemi rangsorok megkerülhetetlenek, de azok folyamatos csiszolására és tökéletesítésére van szükség – hangzott el a „Milyenek legyenek az egyetemi rangsorok?” címmel rendezett konferencián, amelyen többek között Mezey Barna, az ELTE rektora és Fábri György rektorhelyettes is tartott előadást. A 2013. december 10-i tanácskozást az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportja szervezte.

Mezey Barna rektor nyitó előadásában a felsőoktatási szféra folyamatos, mérhetőségen alapuló versenyhelyzetéről szólva hangsúlyozta: fontos kérdés, hogy a mérőszámok mennyire alkalmasak egy intézmény valós értékeinek, szerepének és presztízsének bemutatására. A Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint a rangsorok megkerülhetetlenek, abszolút listákat azonban nem lehet alkotni, azok folyamatos csiszolására és tökéletesítésére van szükség. Elmondta: az angolszász modellekhez igazodó rangsorok alapvetően eltérnek a kontinentális felfogástól, ezért felvetette egy európai rangsor kidolgozásának szükségességét is. Ugyanakkor Mezey rektor úr szerint a felállított rangsorok hasznosak is, hiszen bizonyos kérdésekben fel tudják hívni a figyelmet az intézmények gyengeségeire és fejlődési lehetőségeire. A HVG által készített – az ELTE által vezetett – rangsorról azt mondta, sokat mutat abból, hogy a finanszírozási környezet ellenére mennyire elkötelezettek a felsőoktatási intézmények. Úgy vélte, az, hogy magyar egyetemek a világ legjobb 400 intézménye közé kerülnek, a szféra erejét és elszántságát is mutatja.

Fábri György, a konferenciát szervező kutatócsoport vezetője felhívta a figyelmet annak a veszélyére, ha a rangsorokról szóló médiahírek közpolitikai, stratégiaalakító tényezővé válnak. A négy legismertebb lista – ARWU, Times Higher Education, Leiden, QS – indikátorainak elemzéséből világosan kiderül, hogy a legfontosabb tényezőnek a tudományos publikáció számít: a jobb rangsor-helyezéshez több publikáció szükséges, amelynek alapja a kutatás, amelyhez megfelelő forrásokra és bevételekre, azaz kiszámítható finanszírozási környezetre van szükség. Az ELTE kommunikációs rektorhelyettese szerint a hazai közéletben elterjedt mítosz – amely szerint a magyar egyetemeknek a világ legjobb kétszáz intézménye közé kell kerülnie – frusztrációt okoz, hiszen a cél egyrészt elérhetetlen, másrészt a lista erőltetése a hallgatók, a nemzeti tudományok és a tanárképzés cserbenhagyását is magával hozhatja. Fábri György szerint a rangsor-centrikusság az egyetemi funkciókat kizárólag kutatásra szűkíti le. A kutatócsoport vizsgálta a magyar társadalom felsőoktatásról alkotott véleményét: számos téves toposz, például a diplomás munkanélküliség vagy túlképzettség mítosza megragadt a fejekben.

A bevezető előadásokat követő panelbeszélgetésen Szabó Gábor elmondta: súlyos hiba, ha a szépségversenyekhez is hasonlítható rangsorokhoz intézményi- és országstratégiát igazítanak, ugyanis nem biztos, hogy mindig az nyer, aki tényleg a legszebb. A Szegedi Tudományegyetem rektora felhívta a figyelmet a tudományos utánpótlás kinevelésének fontosságára is: a források megfelelő felhasználásához időre van szükség. Molnár Mária Judit, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese és Jávor András, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese is egyetértett azzal, hogy a rankingek nem válhatnak fejlesztési prioritássá, a tanulságokat és adatokat azonban folyamatosan figyelni kell. Mezey Barna hangsúlyozta, hogy az egyetem az oktatási és kutatási feladatok mellett fontos diplomáciai és társadalmi szerepeket lát el: minden olyan törekvés, amely a komplex rendszer egy-egy elemét emeli ki, torzít.

Vass László, a Budapesti Kommunikációs Főiskola rektora „És ha megfizetem?” címmel a tandíjas képzések értékeléséről és rangsorolási kérdéseiről tartott előadást. Véleménye szerint a magánintézmények és állami intézmények egy rangsoron való megjelenése nem mutathat reális képet, a rankingek elmossák a különbségeket. Vass rektor úr hangsúlyozta: a gyakorlatorientált alapszakokat és a kiemelkedő kutatók doktori képzését saját versenytársaikkal érdemes összehasonítani, szívesen látna ezért például a munkahelyi elhelyezkedés vagy az intézmény által nyújtott gyakorlati helyek alapján kialakított rangsor-indikátorokat. Szabó Péter, a Kodolányi János Főiskola alapító rektora és Láng László, az International Business School rektora is egyetértett azzal, hogy a magánintézmények feladata különbözik az állami intézményekétől. Láng László elmondta: az IBS-re jelentkezőknek csak egyharmada érkezik a központi felvételi rendszeren keresztül, a rangsorok számai között így hallgatóik kétharmada egyszerűen nem jelenik meg. A panelbeszélgetés résztvevői a hallgatói elégedettséggel kapcsolatos méréseket is a rangsorok hiányzó indikátorai között említették.

A konferencia második felében a továbbtanulók motivációiról, a minőség mérésének szempontjairól és a középiskolai pályaválasztást befolyásoló tényezőkről beszélgetett Kiss Paszkál (ELTE), Baumstark Bea (ELTE Karrierközpont), Kőmíves Péter Miklós (DE) és Veroszta Zsuzsa (Educatio). A rangsorok módszertani kérdéseivel kapcsolatos kerekasztal Török Ádám akadémikus, Telcs András (PE), Kosztyán Zsolt (PE) és Fábri István (Jeltárs) részvételével zajlott. A rendezvényt műhelybeszélgetések zárták.

Az ELTE-n rendezett tavalyi rangsor-konferenciáról készített beszámolót itt találja.