A kutatás öröme és az emberiség jóléte
A program kezdetén Borhy László, az ELTE rektora köszöntötte a vendégeket, majd beszédében felidézte a 2021. évi Magyar Tudomány Ünnepének „Tudomány: iránytű az élhető jövőhöz” mottóját. „Ez a mottó Egyetemünk névadójának, Eötvös Lorándnak egyik gondolatát juttatja eszembe, miszerint »az igazi természettudós (…) örömet talál magában a kutatásban, s azokban az eredményekben, melyek az emberiség jólétének előmozdítására értékesít«. Tudományos tevékenység művelése során természetesen alapvető fontosságú az önmagáért való tudás és megismerés, ami egymaga elegendő hajtóerőként szolgál a kutatáshoz. Ugyanakkor a tudomány csak annyiban képes betölteni szerepét, amennyiben a kutató eredményeivel az egyéni jólétén – a heuréka-boldogságon – túl a társadalmi jóléthez is hozzájárul, és valamilyen módon jobbá teszi életünket – fejtette ki a rektor. – Szomorúan tapasztaljuk az áltudományos és érdekvezérelt, téves és veszélyes állítások térnyerését, amelyek ellen csak a tudományos kíváncsiság által hajtva, és a tudományos kutatás normáit tiszteletben tartva megfogalmazott állítások vehetik fel a küzdelmet.”
Borhy László és Mezey Barna
A köszöntőt követően Mezey Barna, az ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az ELTE előző rektora A börtön ára címmel adott érdekes történeti visszatekintést. Ebben emlékeztetett: a börtön azóta létezik, mióta az emberi társadalom, régen vermek, barlangok, tömlöcök látták el ezt a funkciót, ám eredetileg nem volt a maihoz hasonló meghatározó szerepük. A büntetés alapvetően az elrettentés, a megtorlás és a bosszú hármas célját szolgálta, de ezen túlmenően a középkorban a büntetésvégrehajtás tulajdonképpen a jogszabályok kommunikációjának módja, ezért nyilvános volt minden ilyen esemény. A tömlöc zárt intézménye erre nem volt alkalmas, a kivégzés, kikötés, korbácsolás látványosabb megoldásai sokkal inkább. Változást a felvilágosodás hoz, amelyben fontos érték lesz a szabadság, ennek elvonása, a szabadságvesztés pedig nagyobb hatású büntetéssé válik.
A korban fellépnek a halálbüntetés és a megszégyenítő büntetések ellen, helyette a filozófusok az igazságos, arányos büntetést tekintik kívánatosnak, a bűn ledolgozása, jóvátétele is felmerül és megjelenik lehetséges kimenetként a bűnös „megjavítása”, rehabilitációja, amely társadalmi haszonnal kecsegtet. Itt már fontos szerep jut a börtönnek: „a büntetés-végrehajtási intézetek átvették a büntető színház szerepét, amit architekturális eszközökkel próbáltak teljesíteni”, a falak üzenik azt, amit korábban a hóhér véres munkája. A börtönépületek kívülről könnyen felismerhetők, elrettentőek, belül pedig parányi élettereket kínálnak, „az architektúra üzenetei: zárt élettér, sötét, szűk helyek, rideg egyszerűség”. A börtönnek ugyanakkor nagy ára van: meg kell tervezni, építeni, üzemeltetni kell, a dolgozókat és a fogvatartottakat is el kell látni. Mivel a társadalom megvonja a fogvatartottak minden lehetőségét az önellátásra, ezért az államnak kell mindenről (élelmezés, egészségügy, munkáltatás stb.) gondoskodnia.
Az előadás után kisfilmekkel mutatták be az ELTE ígéretes kutatója díj 2021-es kitüntetettjeit, akik személyesen vehették át a kiemelkedő negyvenévesnél fiatalabb kutatóknak járó elismerést.
Demetrovics Zsolt
A díjátadó után Demetrovics Zsolt, a PPK egyetemi tanára, korábbi dékánja, az Addiktológia Kutatócsoport vezetője A „miért” és a „mennyit” szerepe a függőségi magatartásokban címmel tekintette át a függőségekkel kapcsolatos különböző kutatások tanulságait. Laikusként hajlamosak vagyunk a használat mennyiségéhez kötni az addikciós problémákat, a tudományos vizsgálatok azonban arra mutatnak, a „mit” és a „mennyit” kérdések sokkal kisebb bejósló erővel bírnak az addikciós problémák problémásságát illetően, mint a „miért”. A motivációk alapvetően határozzák meg a szerhasználat mintázatát, s ebből adódóan annak a kockázatosságát.
A kutatók eleinte leginkább az alkoholfogyasztás motivációit vizsgálták, egy spanyol és magyar egyetemisták körében végzett kutatás megmutatta, hogy a motivációk sorrendje mindkét országban megegyezik: a legerősebb a pozitív társas motiváció (szociális jutalmak megszerzése), ezt követi az ún. fokozás (jókedv fokozása, jóllét növelése), majd a megküzdés (negatív, kellemetlen állapotok enyhítése) és végül a konformitás (a társas kitaszítottság elkerülése). Ugyanakkor az alkoholbetegeknél az általános populációtól eltérően a megküzdés motivációja a legerősebb bejósló tényező (prediktor). A használat okainak feltárása alapvető a megfelelő prevenciós és kezelési stratégiák kialakításához (például hiábavaló a társas nyomás ellen küzdeni, ha az a fiatalok legkevésbé fontos motivációja).
A videójátékok, a pornográfiahasználat és a munkafüggőség esetében végzett vizsgálatok mind arra jutottak, hogy nincs lineáris kapcsolat a ráfordított idő és a probléma nagysága között, a problémás használatot egy-egy negatív, maladaptív, vagyis a személy „egészséges” hétköznapjaiba nem beilleszthető motiváció jósolja be leginkább (pl. a játékfüggőségnél az eszképizmus, a pornográfiánál a stresszoldás), vagyis ha a függőség valamilyen hiányállapotra vezethető vissza. Demetrovics Zsolt előadásában visszautalt Borhy László köszöntőjére, Eötvös Loránd szavaira is, hangsúlyozva, hogy a kutatás öröme mint pozitív motiváció kevésbé vezet problémás munkafüggőséghez, bár a jelenlévő sikeres kutatók valószínűleg napi nyolc óránál is többet foglalkoznak a munkájukkal.
Ezután a jelenlévők a 2021-ben Lendület-pályázatot nyert ELTE-sek kutatásaival ismerkedhettek meg röviden, majd a Joseph Cours-ösztöndíj idei nyerteseit, Marx Anitát és Jezsó Bálintot mutatták be.
Ősi Attila
A rendezvény harmadik, egyben utolsó előadását Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára tartotta A fogak jelentősége az őshüllők kutatásában címmel. Felhívta rá a figyelmet, hogy a fogak a gerinces váz legellenállóbb részei (amelyek legalább 500 millió éve léteznek), ezért kivételes értékük van a gerinces paleontológiában, mivel vannak korszakok, amelyekből csak fogak maradtak meg nagy mennyiségben. A fogak egy faj vagy csoport azonosításán, térbeli és időbeli elterjedésének meghatározásán túl mérhetetlenül értékesek az egykori élőlény életmódjának vizsgálatakor. Komplex felépítésüknek és a rajtuk található árulkodó kopásnyomoknak is köszönhetően elkülöníthetők a különböző életmódok és állkapocsmozgások. A ragadozók fogai például tépésre, vágásra alkalmasak, precízen záródnak, a mindenevő életmódhoz a törésre, rágásra alkalmas, sokszor lapos fogak, a növényevő életmódhoz pedig vágásra, növények aprítására alkalmas fogak illenek. Érdekesség, hogy a növényfogyasztás miatt gyorsan, néhány hónap alatt elkoptak a fogak, ezért a dinoszauruszok állandó fogváltásban voltak, a leletek vizsgálata alapján gyakran lenyelték és megemésztették korábbi fogaikat.
Az előadó röviden beszélt az ilyen leletek gyűjtésének fáradságos munkájáról: a gyakran töredékes fosszíliákat üledékes kőzetrétegből kell gyűjteni, amelyet aztán fel kell oldani, majd át kell mosni. Szóba kerültek a fogak vizsgálatához felhasznált modern eszközök is, mint a CT, a konfokális mikroszkóp és a 3D szkennelés. A kutatók új, OTKA-támogatású projektje a növény-növényevő interakciót vizsgálja majd, célja a mezozoikumi növényevés változásának dokumentálása és a növényvilág változásaival való korreláció keresése lesz.
A rendezvényt Sziklai Péter tudományos rektorhelyettes rövid beszéde zárta, aki köszönetet mondott az előadóknak, és úgy fogalmazott: „A mai program jól szemléltette azt, amit csodálatosnak tartok az ELTE-n: a kutatott területek sokszínűségét, változatosságát és kiemelkedő színvonalát.”
Fotók: Sziszi Li (ELTE Online)